Az aish írása szerint a szerelem tudatos döntés, a kapcsolatok kölcsönös felelősségvállaláson alapulnak, a szexualitás pedig szent, és kizárólag elkötelezett kapcsolatban teljesedik ki. Ahhoz, hogy ezt mélyebben megértsük, érdemes tisztázni a szerelem, a kapcsolatok és a szexualitás zsidó szemléletét.
Szerelem a zsidó vallásban
A zsidó gondolkodás szerint a szerelem választás kérdése: az ember azt választja és azért tesz erőfeszítéseket, hogy a másik ember pozitív oldalait lássa, és ez megváltoztatja azt, ahogyan érez vele szemben. Minél erősebben koncentrálunk a másik erényeire, annál erősebb lesz az iránta érzett szerelem.
A héber áhává, szerelem szó kapcsolatban áll a háv, adni kifejezéssel. A zsidó gondolkodás szerint ha valakinek adunk valamit, az azt jelenti, hogy egy részünket a másikba fektetjük, és ez szintén elvezet a szeretethez. Ezért érez a szülő feltétel nélküli szeretetet a gyermekei iránt: a fiatal gyermek tehetetlen, de egyben önző is, a szülő mégis rengeteget ad neki. Annak ellenére, hogy a gyermek képtelen köszönetet mondani, a szülő mégis ad, és ez a feltétel nélkül adott idő és energia feltétel nélküli szeretethez vezet.
Kapcsolatok a zsidó vallásban
A szerelem tehát egyoldalú. A kapcsolat viszont kölcsönös: azt jelenti, hogy szeretetünket viszonozza a másik, és a kapcsolat erejét az a személy határozza meg, aki a legkevesebbet akarja. Vagyis ha az egyik szereti a másikat, a másik viszont csak kedveli, akkor a kapcsolat kedvelés és nem szerelem. Egy egészséges kapcsolatban mindkét fél saját felelősségének tekinti, hogy szeresse a másikat, vagyis a másik erényeire összpontosítson és feltétel nélkül adjon. Ez nem azt jelenti, hogy nem látjuk a másik hibáit, csak azt, hogy úgy döntünk, hogy másra fókuszálunk. Ehhez azonban teljes biztonságban kell éreznünk magunkat és tökéletesen elkötelezettnek kell lennünk a másik felé.
Elkötelezettség a zsidó vallásban
A szerelemnek ára van, és ez az ár az elkötelezettség. Az elkötelezettség lehetővé teszi, hogy az ember sérülékeny legyen. Az ember szabadon adhatja önmagát. Alapvetően feltételezzük, hogy a családtagok elkötelezettek egymás iránt, és különböző személyiségük, érdeklődésük, temperamentumuk és világlátásuk sem zavarja őket ebben, hiszen a családon belül feltételezzük az elkötelezettséget.
A zsidó házasságban ez az elkötelezettség örök időkre szól. Misztikus síkon férj és feleség nem csupán partnerek és házasságuk nem csupán formalitás, hanem lelkük egyesül és egyetlen nagyobb egységgé áll össze.
Egy elkötelezett, egymásnak sokat adó és szeretetteli kapcsolatban az ember száz százalékot ad és semmit nem vár el, mégis sokkal többet kap, mint amennyit adott.
És egy ilyen biztonságos környezetben lehet beszélni a szexualitásról.
Szexualitás a zsidó vallásban
Egy szeretettel teli kapcsolatban a testi kapcsolat több mint a kapcsolat jobbá tételének módja. Bárkit szerethetünk, de ideális esetben csakis házastársunkat szeretjük ezzel a meghatározott és mély intimitással és megértéssel. A testiség sebezhetővé tesz, ezért olyan elkötelezettségre van hozzá szükség, amilyet kizárólag a házassági kötelék kínálhat, és ez az oka annak, hogy a Tóra csakis a házasságon belül engedélyezi a szexuális együttlétet.
A zsidó élet szexuálisan aktív – ez szerepel még a ketubában, vagyis a házasságlevélben is –, ám csakis az élethosszig tartó elkötelezettség keretei között. A zsidó családmodell szerint az ember tudja, hogy hol tart és hogy olyan kapcsolatba fektet be, mely – remélhetőleg – örökké tart.
A szexualitás szentsége
A testi kapcsolat a zsidó gondolkodás szerint szent. A szentséget a fizikai élmények felemelése által érhetjük el. A házastársi együttlét az egymás iránti mély szeretetet fejezi ki, spirituálissá alakítva a fizikai kapcsolatot. „Én a kedvesemé vagyok és a kedvesem az enyém” – írja Slomó (Salamon) király az Énekek Énekében (6:3). A testi vágyak a legmélyebb spirituális vágyak fizikai kifejeződését jelentik. Az intimitás, a közelség és az egység ugyanúgy leírja két ember testi kapcsolatát, mint az Örökkévalóhoz fűződő spirituális kapcsolatunkat.
Itt jön képbe a „somer negiá” – az érintés őrzése. Ha hiszünk abban, hogy az együttlét szent és a legmagasabb szintű spirituális vágyak fizikai kifejeződése; ha hisszük, hogy elköteleződésre van hozzá szükség és ezen elköteleződéssel azt is kifejezzük, hogy nem keressük ugyanezt a fajta kapcsolatot a házasság kötelékén kívül – akkor egyértelmű, hogy semmiféle más érintés nem megengedhető. A testi vágyak túlságosan is erősek lehetnek ahhoz, hogy bármiféle teret is hagyjunk nekik a megengedett kereteken kívül – ezért a legbiztonságosabb, ha tiszteletben tartjuk a vágyak erejét és nem tesszük próbára az ellenálló képességünket.
A titok nyitja a névben rejlik: somer negiá – az érintés őrzője. Tudományosan is bizonyított tény, hogy az érintés megemeli az emberi viselkedés sok területének szabályozásáért felelős oxitocin hormon szintjét és általánosan jobb közérzetet teremt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy kézfogás rögtön nem megengedett testi kapcsolathoz vezet, de jobb félni, mint megijedni, mondják.
Aki erre odafigyel, az saját magát teszi felelős pozícióba. Nem tudjuk meghatározni, hogy mások hogyan öltözködnek vagy viselkednek, ám a saját testünkkel kapcsolatban felelős döntéseket tudunk hozni. Például úgy, hogy tartózkodunk a nem megengedett érintésektől, vagyis a közvetlen családtagjainkon kívül nem érintjük meg a másik nem képviselőit.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.