Száz éve júniusban avatták fel a tragikus körülmények között elhunyt óbudai főrabbi, dr. Schreiber Ignác sírját. A kegyelet teljes esemény alkalmából a rabbi sírversét idézzük.
1923. június 3-án kegyeletes ünnepséget tartottak Óbudán, az ottani hitközség új temetőjében. A tragikus véget ért, ifjú rabbijuk, dr. Schreiber Ignác – héber nevén ráv Jicchák Jehuda ben Mose – síremlékét avatták fel.
Dr. Edelstein Bertalan budai főrabbi szíveket marcangoló, gyönyörű beszédben ecsetelte az elhunyt érdemeit, rokonszenves egyéniségét, rövid, ámbár termékeny életét. Edelstein főrabbit követően Fischer Henrik főkántor mondott Kádis imát, a megemlékezést pedig az óbudai izraelita elemi növendékeinek gyászdalával zárták.
A szépen megmunkált sírkő ma is a temető első sorában, a timpanonos ravatalozóval szemben dacol az idővel. A macéva keleti oldalán hagyományos héberséggel fogalmazott sírvers olvasható, hátoldalán pedig a rabbi magyar nyelvű méltatása látható, mely a következőképpen hangzik:
„Dr. Schreiber Ignác
Főrabbi
Élet 31 évet
Ragyogó elme, hajthatatlan jellem
Lángoló lélek, az eszme bajnoka volt.
Zsidó öntudata megismerésre serkentett
Vallást, erényt, élethivatásul hirdetett.
Szavának szépségével és erejével felrázta,
Nemes célok felé ragadta a szíveket
Iskolát teremtett tántoríthatatlan
Nemzedék nevelésére.
Községe büszkén tekintett reá,
Nagy várakozással a magyar zsidóság.
Reményünk rémesen porba hanyatlott
Híveinek döbbenetes gyászára.
A lelke imájával felavatott Élet-Házát
Elsőnek szentelte meg ifjú testével.
3 évi rabbiságának mély hatása él.
Szeretett emléke áldássá váljék!”
Forrás: „Hirek – A volt óbudai főrabbi emlékezete.”, Egyenlőség, 1923. 42. évf. 25. szám, 15. old.
