A haszid zsidó férfiak vallási és hagyományőrző okokból növesztenek szakállat – a döntés gyökerei Bibliai parancsolatban, kabalisztikus tanításokban és közösségi szokásrendben keresendők.
A zsidók évszázadokon át növesztették a szakállukat – nemcsak vallásos meggyőződésből, hanem hogy véletlenül se szegjék meg a Tóra parancsát. Ez különösen jellemző volt Kelet-Európában, ahol egészen a 19. század közepéig a legtöbb zsidó férfi teljes szakállat viselt.
A felvilágosodás idején sokan úgy érezték, hogy a szakáll „elmaradott” megjelenést kölcsönöz, ezért elkezdték levágni. A korszak nagy rabbijai, köztük a Cháféc Cháim, tiltakoztak ez ellen. A haszidok azonban – akik kevésbé voltak fogékonyak a modernizációra – továbbra is ragaszkodtak a szakállhordáshoz. Számukra a kabalisztikus tanítások miatt a szakáll még értékesebbé vált.
A Tóra két helyen is megtiltja a férfiak arcszőrzetének eltávolítását
„Ne nyírd le kerekre fejed szélét, és ne pusztítsd el szakállad szélét!” – olvassuk Mózes harmadik könyvében. Később, a kohanitákra vonatkozó törvényeknél is szerepel: „…és szakálluk szélét meg ne borotválják.”
A Talmud arra következtet ezekből a versekből, hogy a tilalom csak a borotvával való „pusztítást” érinti – mivel a héber szöveg kifejezetten a borotválás és megsemmisítés szavakat használja. Ez egykor kizárólag a borotvát jelentette, ami a szőrszálakat tövestül eltávolította.
Ollóval lehet? És elektromos géppel?
Maimonidész nyomán sok vélemény szerint bár az ilyen vágás nem számít büntetendőnek a Tóra alapján, mégis tiltott lehet. A Cemách Cedek – a harmadik lubavicsi rebbe – azt is kiemeli, hogy a férfi arcszőrzetének eltávolítása a nemi szerepek átlépésének tilalmába is ütközhet, amelyet szintén a Tóra tilt.
Bár a modern ortodox férfiak közül sokan elektromos borotvát használnak, amely nem minősül büntetendőnek, a haszid világban ennek is inkább elkerülésére törekednek.
Miért fontos a szakáll a zsidó férfiaknak?
Rámbám szerint a szakállborotválás tilalma azzal függ össze, hogy az ősi bálványimádók gyakorolták ezt a szokást. A kabala pedig különösen mély jelentést tulajdonít a szakállnak: a szakáll „tizenhárom tincse” Isten tizenhárom irgalmi attribútumát jelképezi. A szakáll növesztése így mintegy csatornát nyit az isteni kegyelem felé.
Hagyomány és közösségi azonosulás
A szakáll a haszid közösségekben identitáskifejező szerepet is betölt: része a külső megjelenésnek, amely folyamatos emlékeztetőként szolgál a zsidó hagyományokhoz való hűségre. Tehát a haszid férfiak nem csupán vallási parancsot teljesítenek a szakáll viselésével, hanem spirituális kapcsolatot is kifejeznek, miközben hűséget tanúsítanak a hagyományaik iránt.
Forrás: chabad.org
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.