A mikve a zsidó hagyományban nem csupán a testi megtisztulás helye, hanem a lelki megújulás eszköze is. Éppen ezért sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy vajon szabad-e lezuhanyozni a mikvében való merülés után, vagy ezzel elveszítjük a spirituális hatását?
A Talmudban szereplő, híres tizennyolc rendelet egyikeként Bölcseink úgy határoztak, hogy ha valaki egy kóser mikvében alámerül, majd ezt követően három luginál (körülbelül egy liter) több merített vizet öntenek a fejére és testének nagy részére, ismét tisztátalanná válik.
A rendelet hátterében gyakorlati ok állt. Az ókori mikvék vize gyakran zavaros, sáros volt, ezért természetesnek számított, hogy az emberek a merülés után leöblítették magukat. Idővel azonban egyesek tévesen azt kezdték gondolni, hogy valójában a tiszta, merített víz végzi el a megtisztulást, nem pedig maga a mikve. A Bölcsek attól tartottak, hogy emiatt az emberek elhanyagolják a mikve használatát, ezért elrendelték, hogy az alámerülést követően a testre öntött víz visszahozza a tisztátalanságot.
A középkori háláchikus tekintélyek között vita alakult ki arról, milyen mértékű ennek a rendeletnek a hatása. Egyes vélemények szerint a leöblítés teljesen semmissé teszi az alámerülést, ezért újra kell merülni. Mások úgy vélik, hogy csupán egy enyhébb fokú tisztátalanság tér vissza. Olyan álláspont is létezik, amely szerint az egész rendelet kizárólag a Szentély idejében volt érvényes, amikor a papi adományokra (trumára) vonatkozó tisztasági szabályok még a mindennapi élet részét képezték, ezért napjainkban már nem alkalmazandó.
A Sulchán Áruch nem említi ezt a kérdést, a Rámá azonban szigorúbb álláspontot foglal el a tórai kötelezettségből végzett alámerülések esetében.
Nem mindegy, mikor merül a mikve vízében
Mi a helyzet azokkal a merülésekkel, amelyeket imádkozás előtt, vagy szombat és ünnep tiszteletére végeznek? Több mai döntéshozó szerint ilyenkor nincs háláchikus akadálya a zuhanyozásnak, hiszen például az úgynevezett Ezrá-féle alámerülés önmagában merített vízzel is érvényes lehet. Más rabbik ugyanakkor úgy vélik, hogy még ezekben az esetekben is helyesebb tartózkodni a zuhanyozástól, különösen akkor, ha valaki a nagyobb lelki tisztaság elérése érdekében merül alá.
A haszid hagyományban különösen nagy hangsúlyt kapott a mikve vizének tisztelete. Sok haszid akkor sem mosta le magáról a mikve vizét, amikor az nem volt teljesen tiszta, mert a mikve vizét különleges szentség hordozójának tekintették.
Az Árí, a kabbala egyik legnagyobb mestere azt tanítja, hogy a péntek délutáni mikve után az ember lehetőleg ne törölje teljesen szárazra a testét, hogy a víz által közvetített szentség tovább hasson rá. A Lubavicsi Rebbe gyakorlati útmutatása szerint ennek a szokásnak már azzal is eleget lehet tenni, ha a test egy kisebb részét nem töröljük szárazra.
Bár a háláchikus vélemények eltérnek, a haszid hagyományban elterjedt gyakorlat szerint a mikve után lehetőség szerint nem zuhanyoznak azonnal, illetve igyekeznek meghagyni a mikve vizének legalább egy részét a testen. Ezzel fejezik ki, hogy a mikve nem pusztán fizikai cselekedet, hanem a szentséggel való találkozás eszköze.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.