Milyen szerepet játszott Svédország a zsidóság történetében, és milyen kihívásokkal néz szembe a közösség ma?
Svédországot sokan a jóléti állammal, a semlegességgel és az emberi jogok tiszteletével azonosítják. Az ország zsidó közösségének története azonban jóval összetettebb ennél. A vallásszabadságért folytatott évszázados küzdelem, a holokauszt idején végrehajtott hősies mentőakciók, valamint a napjainkban ismét erősödő antiszemitizmus egyaránt részei ennek a történetnek.
1. Egy német zsidó törte meg a hagyományt
Svédországban hosszú évszázadokon át kizárólag az evangélikus kereszténységet ismerték el hivatalos vallásként. Azoknak a külföldieknek, akik az országban akartak letelepedni, meg kellett keresztelkedniük.
Ez alól elsőként Aaron Isaac kapott felmentést. A Németországból érkezett kiváló pecsétmetsző mestert 1774-ben külön királyi engedéllyel telepedhetett le Svédországban néhány zsidó társával együtt anélkül, hogy fel kellett volna adnia vallását. Ezzel ő lett a modern svédországi zsidó közösség egyik úttörője.
2. A király szabályozta a zsidók életét
1782-ben III. Gusztáv svéd király kiadta az úgynevezett Judereglementet („zsidó szabályzat”) rendeletet.
A felvilágosodás szellemében ugyan megnyitotta az ország kapuit a zsidók előtt, de számos korlátozást is bevezetett. Csak megfelelő anyagi háttérrel rendelkező zsidók telepedhettek le, kizárólag három kijelölt városban élhettek, és meghatározott foglalkozásokat űzhettek. A szabályozás több mint ötven éven át maradt érvényben, mígnem 1838-ban a legtöbb korlátozást eltörölték.
3. A szabadság az asszimiláció veszélyét is magával hozta
Az 1838-as reformokat örömmel fogadta a zsidó közösség, ugyanakkor új kihívásokat is jelentettek. A szomszédos Németországhoz hasonlóan Svédországban is sok zsidó asszimilálódott, és több zsinagógában megjelentek a reformirányzat vallási újításai.
A helyzet a 19. század végén változott meg, amikor a kelet-európai üldözések elől menekülő zsidók nagy számban érkeztek Svédországba. Ők magukkal hozták a hagyományos zsidó életformát, és ortodox hitközségeket alapítottak. Közülük a legismertebb a stockholmi Adat Jiszráel közösség, amely 1870-ben jött létre.
4. Svédország része volt a Frierdik lubavicsi rebbe menekülésének
1939 szeptemberében, Lengyelország német lerohanásakor Joszef Jicchák Schneersohn rabbi, a lubavicsi mozgalom hatodik rebbéje Otwockban tartózkodott Varsó közelében.
Hónapokon át tartó rendkívül veszélyes mentőakció eredményeként sikerült kimenekíteni a háború sújtotta Európából. Útja Rigán keresztül Stockholmba vezetett – ez volt életének egyetlen repülőútja –, majd vonattal Göteborgba utazott, ahol felszállt az S.S. Drottningholm hajóra. A hajó 1940. március 19-én, ádár hó 9-én biztonságban érkezett meg New Yorkba.
Érdekesség, hogy rövid göteborgi tartózkodása alatt a Rebbe azt kívánta, hogy egyszer épüljön mikve a városban. Ez a kívánsága azóta valóra vált.
5. Svédország segített megmenteni a dán zsidókat
A holokauszt egyik legkülönlegesebb mentőakciójára 1943 októberében került sor. Amikor kiderült, hogy a Gestapo deportálni készül a dániai zsidókat, civilek ezrei rejtették el zsidó szomszédaikat. A dán ellenállás és a svéd kormány együttműködésének köszönhetően 7500 embert sikerült halászhajókon Svédországba menekíteni.
Ennek eredményeként a dániai zsidók 99 százaléka túlélte a holokausztot, ez Európa egyik legkiemelkedőbb mentési sikertörténete.
6. Egy svéd diplomata tízezrek életét mentette meg Budapesten
1944 júliusában egy fiatal svéd diplomata, Raoul Wallenberg Budapestre érkezett azzal a céllal, hogy megmentse a magyarországi zsidóság még életben maradt tagjait.
Hat hónap alatt tízezrek életét mentette meg. 15 ezer svéd védőútlevelet (Schutzpass) állított ki, amelyek megóvták tulajdonosaikat a deportálástól. Emellett 32 védett házat bérelt Budapesten, ahol körülbelül 35 ezer zsidó talált menedéket svéd oltalom alatt. A háború végén a szovjet hatóságok letartóztatták. Eltűnt, sorsa máig nem tisztázott.
7. Lubavicsi rabbik vezették Stockholm közösségét
1932-ben Frierdik rebbe Jáákov Jiszráel Zuber rabbit küldte Stockholmba, hogy megerősítse a helyi zsidó közösséget. Tizenhat éven át fáradhatatlanul dolgozott a vallási élet fellendítésén. Küzdött többek között azért, hogy Svédországban továbbra is lehetőség legyen a háláchának megfelelő kóser vágásra, amikor az állam kötelezővé kívánta tenni az állatok elkábítását a levágás előtt.
A második világháború után sokat tett azért is, hogy a háborúban eltűnt férjek feleségei – az úgynevezett águnák – háláchikus megoldással újra férjhez mehessenek. 1948-ban Meir Chájim Chaikin rabbi váltotta, aki szintén a Chábád küldötteként szolgált Svédországban.
8. A jiddis hivatalosan is elismert kisebbségi nyelv
A második világháború után Svédország zsidó lakossága nem csökkent, hanem növekedett, mivel sok menekült itt talált új otthonra. Később a kommunista országokból érkező vallásukat szabadon gyakorló zsidók is jelentős számban telepedtek le az országban.
A nagyszámú jiddis anyanyelvű közösségnek köszönhetően a jiddis ma Svédország öt hivatalosan elismert kisebbségi nyelvének egyike. Egyes állami hivatalok honlapjai még ma is elérhetők jiddis nyelven.
9. A Chábád ma is erősíti a zsidó életet
1991-ben a Lubavisci Rebbe Alexander és Lea Namdar rabbit küldte Göteborgba, hogy megerősítsék a város és egész Svédország zsidó életét. Azóta további küldöttek érkeztek Stockholmba, Göteborgba és Malmöbe is.
Munkájuk azonban nem könnyű. Az elmúlt években jelentősen megnőtt az antiszemita incidensek száma, és a zsidó közösségnek gyakran még az olyan alapvető jogokért is küzdenie kell, mint a vallásos oktatás vagy a hagyományok szabad gyakorlása.
Mindezek ellenére a Chábád intézményei tovább bővülnek, új programok indulnak, és a svédországi zsidó közösség továbbra is élő és fejlődő része az ország társadalmának.
Fotó: AI Forrás: chabad.org
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.