Tavaly december végén az étkezéstől étkezésig tartó álmos pihenés helyett húsz zsidó fiatal úgy döntött, hogy alámerül egy olyan kultúrában, amely bár ismeretlenül is ismerős, közelről feltérképezve azonban bőven tartogat meglepetéseket. Izraelbe indultak, hogy 10 nap alatt minél többet megismerjenek a zsidó állam látványos és kevésbé ismert arcaiból. Ehhez az EMIH táglit programjának vezetője, Faith Áser rabbi nyújtott számukra segítséget, a nap 24 órájában. Az utazás fáradhatatlan élményfelelősét kérdeztük a sűrűre szabott országjárás tapasztalatairól.

Miben különbözött az EMIH tág­lit programja más szervezetek hasonló izraeli útjaitól?

Elsősorban abban, hogy mi a kulturális élmények mellett igyekeztünk minél többet megmutatni a zsidó vallás rejtelmeiből is. Persze, nem ugrottunk egyből fejest egy, az itthonitól gyökeresen eltérő világba. Az utazást három találkozó előzte meg, ahol túl azon, hogy a résztvevők megismerhették egymást és ki­csit jobban bennünket is, számos praktikus kérdést végig tudtunk be­szélni, ami segítette a felkészülést: milyen időre számíthatunk, hány forint egy sékel, vagy miben kü­lön­bözik az izraeli mentalitás attól, ami­hez itt hozzászokhattunk. Sajnos a harmadik alkalmat, amelynek ke­retében együtt töltöttünk volna egy teljes sábeszt, technikai okokból nem tudtuk tető alá hozni, de a következő utazás előtt erre az egyébként nagyon különleges, és a többség számára újdonságot jelentő élményre mindenképpen sor kerül majd.

Az utazás apropóján egy látványos programfüzetet is elkészítettünk, amiből jól látszik, hogy minden napot egy-egy újabb téma köré építettünk fel. Ezek között a zsidó identitás kérdéseitől, az aktuális közel-keleti helyzeten át különböző vallási témákig sok minden szerepelt. A táglit egyébként éppen hanuka idejére esett, így a csoportos beszélgetéseink során hangsúlyos szerepet kapott a zsidó önfeláldozás témaköre, amit remekül egészített ki az ünneptől elválaszthatatlan különleges hangulat, ami ilyenkor estéről-estére az izraeli ut­cák látképét is meghatározza. A zsi­dó államban ugyanis a családok – a világ többi részén általános gya­korlattól eltérően, egyúttal a Tal­mud­ban meghatározott módon – a ház kapuján kívül helyezik el a hanukai gyertyatartókat.

 

Milyen koncepciót követtetek a tematika összeállítása során?

Gazdagon összeállított programot tel­jesítettünk tíz nap alatt. Ahogy mon­dani szokás, bejártuk Tolnát, Ba­ranyát. Északról indultunk és ha­ladtunk lefelé: voltunk kibucban, vallásos faluban, fürödtünk a tengerben, szóval próbáltuk Iz­rael sokszínűségét a teljességre tö­rekedve bemutatni, amennyire per­sze ez ilyen rövid idő alatt egyál­talán lehetséges. Amint már em­lítettem, az általunk szervezett tág­lit komoly hangsúlyt helyez a val­lásos ismeretek átadására. A je­lentkezők megismerhetik Izrael színes kulturális életét, a zsidó iden­titás sokféle megélésének különböző módjait, de emellett fontosnak tartjuk, hogy el tudjanak mélyedni a vallásban is. Elvégre ez az, amiből a zsidó kultúra egésze kifejlődhetett.

Ez nem túlságosan idegen egy alig huszonéves fővárosi zsidó fiatalnak?

Nem, sőt, a tapasztalataim alapján minden vallási programot kiválóan fo­gadtak. Mondjuk, akinek volt már része egy nagyobb közösség tag­jaként együtt töltött szombatfo­ga­dásban a Siratófal mellett, Je­ru­zsá­lem­ben, az tudhatja, hogy ez egy olyan élmény, amely alól egyszerűen nem tudod kivonni magad.

Egyébként minden estére terveztünk közösségi játékot vagy beszélgetést. Ez, ha úgy tetszik, lezárta a napot. Megbeszéltük az aznapi élményeinket és az azokhoz kapcsolódó kérdéseket. Hol komolyabb té­mákról volt szó, mint a Jád Vásem meg­látogatása előtti este a lelki fel­-

készülés részeként, hol kevésbé fajsúlyosakról. De előadásokat is tar­tot­tam, az isteni gondviselésről, a kó­serságról, a zsidó misztikáról.

 

Nagyjából hogyan nézett ki az utazás?

Ahogy arról már volt szó, északról ereszkedtünk a délen levő állomá­sok felé. Összesen négy helyen alud­tunk a tíz nap során, és mindig az éppen aktuális szállásunkra mentünk vissza a napi programok után. Poriában, Slomiban, Tel-Avivban és Jeruzsálemben is „laktunk” egy ideig, végig nagyon kényelmes körülmények között.

Az út elején, északon, közvetlenül a határ mellett például a Hezbollah elleni önfeláldozó harcukról mesélt nekünk a helyi vezető. Ez nagyon magával ragadta a résztvevők képzeletét, pláne, hogy a téma a hanuka, illetve a görög-szír seregek ellen vívott háború kapcsán többször előkerült a tíz nap során. Egészen más, nagyon elmélyült hangulatban telt a következő napi, Cfátba tett látogatás, ahol a Magyar Múzeum felkeresése mellett az Arizal sírjához is „elzarándokoltunk”. De felfedeztük az ország egyedülálló természeti szépségeit is: egyebek mellett voltunk Keszáriában és meglátogattuk a csodálatos Ros Hanikra barlangokat. Tel-Avivban négycsillagos hotelben szálltunk meg, és szolidan belevetettük magunkat a modern nagyváros éjszakai életébe is. Másnap megnéztük a Függetlenség Csarnokát, illetve túráztunk Tel-Aviv Nevé Cedek negyedében, és elutaztunk egy vallásos faluba, Kfár Chábádba is, ami szintén különleges élményt jelentett a csoportnak.

A pénteket már Jeruzsálemben töltöttük, ahol a sábesz előtti délelőttön alámerültünk a piac forgatagába. A Kábálát Sábát után visszatérünk Kirját Moriába, ami elég húzós séta volt, ennek ellenére mindenki élvezte. A következő alkalommal egyébként még kellemesebb élményben lesz része a táglitosoknak, ugyanis a nyári csoportnak már Jeruzsálem Óvárosába sikerült leszerveznünk a szombati szállást.

Furcsa véletlen, hogy a szombat kimenetele éppen december 31-re esett, ami azért a vallásos zsi­dók számára nem egy meghatá­rozó ese­mény. Ennek ellenére senkinek sem kellett lemondania a bulizásról, mert a táglit éppen akkorra szer­vezett egy nemzetközi találkozót, amelyen 600 fiatal vett részt. Mon­danom sem kell, hajnalban in­dultunk haza. Vasárnap este na­gyon látványos mozgóképes ve­tí­tést tekinthettünk meg a város tör­ténelméről a Dávid-toronynál. Hét­főn délre buszoztunk, ahol a he­lyi beduinok vendégeltek meg ben­nünket egy éjszakára, majd ked­den a Maszadánál túráztunk és megfürödtünk a Holt-tengerben is.

 

Amit most lefestettél, az olyan, mint ahogy az ember az Izraellel való tökéletes első randevút elképzeli. Talán túlságosan is. Nehéz elhinni, hogy semmi sem állt az általad elképzelt ideális forgatókönyv és a valóság közé.

Talán a legrosszabb az volt az egészben, amikor a hazaérkezés során szembesülnünk kellett a pesti hideggel! De a viccet félretéve, az többeket okkal frusztrált, hogy amikor leereszkedtünk Dávid városának föld alatti folyosórendszerébe, több helyen kicsit elfogyott a levegő, ráadásul az izraeli csoportokat nem zavarta különöseb­ben, hogy a szűk helyen mi is el szeretnénk férni mellettük. Egy másik vicces jelenség is eszembe jutott: az egyébként fenséges étkezés hiába állt sok fogásból, a menüt jellemzően mindenütt ugyanazokból az ételfajtákból állították össze. Ezért volt is, aki megjegyezte, az az érzése, mintha mindenhova utánunk hoznák az ételt. Mindenkinek hamar meg kellett tanulnia, jobb, ha mindenütt más fogást választ, csalódnia biztosan nem kell majd!

 

Most, amikor néhány hónap már eltelt a visszaérkezés óta, hogyan értékelnéd az utazást?

Nagyon változatos programban volt részünk, amelyben vagy ez, vagy az biztosan elért mindenkit. Van, akit a Meá Seárim hangulata fogott meg a legjobban, van, akit az, hogy a Holt-tenger sótartalma nem hagyta lesüllyedni, de ami ennél sokkal fon­to­sabb: remek társaság kovácsoló­dott össze az út során. Tartós barátságok szövődtek, sokan azóta is tartják a kapcsolatot. Most is jó ér­zés, ha arra gondolok, hogy a visszajelzések alapján az út mindenkinek hatalmas élményt jelentett. Én is kiválóan éreztem magam, pedig számtalanszor voltam Izraelben, évekig tanultam is ott! Húszan vol­tunk együtt tíz napig, de a reményeim szerint a következő utazásra, augusztus közepén már kétszer ennyien indulhatunk el!

Ackermann László írása

 

 

 

A cikk az Egység magazin 95. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.

 

 

Megjelent: Egység Magazin 27. évfolyam 95. szám – 2017. április 26.