Slomó a mélyvízben

Az ifjú rabbival beszélgetünk, mellette kisfia, előtte halomnyi könyv, egy kancsó tea. Sok még a mára tervezett munka. Nem ejtünk szót a rabbiavatásról, amelyet megírt a sajtó, foglalkozott vele a rádió, televízió. Dájénu – elég volt. 12 éves kora óta ismerjük Köves Slomót, ott voltunk a Bár Micváján, előttünk nőtt fel érett férfivá, vált belőle rabbi, mohél, szófér.

Örülünk annak, ami a legfontosabb, hogy Magyarországon akar tevékenykedni. Választékos stílusát beszédben, írásban, szerkesztésben itt akarja hasznosítani. Mindazon intézetekkel, iskolákkal, emberekkel egy sorban, akik az ajtónyitáson, a testvérek keresésén és megszólításán fáradoznak. Mert nincs annyira nyitva az az ajtó, hogy mindenki megtalálja a kilincset. Nagyon nagy azoknak a száma, akihez még nem jutott el a hívó szó. Minden külső Menóra-gyújtás a város kapujában (a Nyugati teret jóindulattal nevezhetjük így), a Pepsi szigeti részvétel, vagy akár avatás, Bár Micvó, Kidus, mind ezt a célt szolgálja. Jusson el a hívó szó, minél messzebbre. Akkor lehet továbblépni, tanulni, Szabadegyetemen vagy máshol bármilyen formában, liturgián vagy kolelben, hiszen nincsen szó monopóliumról, a permanens munka a lényeg.

“A zsidóknak templomuk is van?”
 

Minden momentumnak jelentősége lehet. Slomóra is nagy hatással volt, amikor a Dohány utcai Zsinagóga épületét megpillantotta egy trolibuszról. Apjától kérdezte, hogy mi az az impozáns épület. Zsidó templom – hangzott a válasz. Slomó meglepődött: – Ez is van? – Aztán keresett és a Vasvári Pál utcában talált egy olyan imaházat, amelynek atmoszférája megragadta, ahová szívesen járt, jár.

Nagymamájától gyakran hallotta a szót: zsidó. Például, amikor felháborodott egy szélsőséges rádióműsor kenetteljesen burkolt antiszemitizmusán. Úgy látta, mások is kizárólag ezt a szót a holocausttal vagy az antiszemitizmussal kötik össze. Mindkettő olyan dolog, amellyel foglalkozni kell. Ahogy telik-múlik az idő, annál inkább. Nem szabad megengedni, hogy elhalványuljon a kegyelet, sem azt, hogy fontos és létező problémákról ne vegyünk tudomást.

De a zsidóság fogálmához nemcsak szomorú dolgok tartoznak. A Tóra maga az élet. Nincs oly területe mindennapjainknak, amelyet ne érintene. Vannak dolgos hétköznapok, hivatásból fakadó munkával, tanulással töltjük, vannak ünnepnapok, amikor az örömöt dal, tánc, lakoma, kidus fejezi ki. Mindezt tudatosítani kell. A megszólítás módja sokféle lehet.

Pajeszos kisfiú voltam – meséli Slomó –, amikor Cfáton a Magyar Nyelvterület Múzeumába látogató magyarul beszélő férfiaknak kínáltam felvételre az imaszíjakat. Honnan – honnan nem, Pesten ezt megtudta apám, telefonon szemrehányást tett, hogy erőszakkal tfilint rakok a múzeum látogatói kezére, fejére. Az eseményről már elfeledkeztem, nemrég összefutottam egy úrral, aki elmondta, hogy évekkel ezelőtt egy pajeszos kisfiú tfilint tett rá, és ez olyan mélyen érintette, hogy azóta keresi identitását és szeretné megismerni a zsidó liturgiát. Jó lenne, ha megismerné azt a fiatalembert, akivel Cfátba találkozott. Bemutatkoztam neki.

Beszéljünk a Pepsi-szigetről. – Hallottam, amikor fiatalok szóltak egymáshoz: menjünk be a zsidókhoz, jó fejek, jót dumcsizunk majd. Aztán e diskurálók közül szinte mindig megjelenik egy-egy fiatal, aki megtalálta a közösséget.

A sarkadi nagyapa rabbi, és az úszni tanulás
 

Nagyapámra visszatérve, amikor meghalt, én búcsúztattam el, ott is személyenként szólítottam meg a jelenlévőket, azt mondtam: benned látom nagyapánk szemét, benned akaraterejét, benned elhivatottságát. A Tórához is azért hívják fel az embert, hogy érezze, személy szerint neki is üzen a Tan.

A gyökér keresése az identitás megtalálásának fontos eszköze. Számomra is jelentős volt, amikor megtudtam, hogy ükapám Sarkadon tevékenykedett, mint rabbi. Silberstein Salamon ismert név. A Silberstein család híres dinasztia. Silberstein Dávid és Sája Vácon működtek, mint jeles személyiségek. Több maradandó könyv alkotói. Egy pillanatra említsük meg a rabbiavatást. Annak a két rabbinak, akik avattak, Mordecháj Élijáhu és Jehuda Jerovszlavszkynak emlékül adtam nagyapám Silberstein Salamon Ohél Slomó című könyvét.

A vallás iránti érdeklődést bizonyítja a Nyári Egyetem és a mostani téli-tavaszi Szabadegyetem sikere. Nem könnyű az anyag, de úgy válogattuk össze Oberlander Báruchal, hogy a mindennapi élet, házasság, család problematikáját tárgyaljuk. Szép számú és igen aktív hallgatóság előtt folyik az oktatás.

Megjegyezzük, hogy az ifjú ember most teszi, mint rabbi, az első lépéseket. Csóválja a fejét – Nem, a mélyvízbe már évekkel ezelőtt beleugrottam, és másfél évig ott is maradtam. 2000. szeptemberében éppen a rabbi vizsgára készültem. Úgy volt, hogy chavruszetársammal a Pesti Jesivában megismert Méir-Simonnal együtt elutazunk, és minden erőnket összeszedve készülünk a nem könnyű feladatra. De akkor ráv Oberlandernek a Vasvári Pál utcai lubavicsi templom rabbijának nagyon fontos családi okokból hosszabb időre Amerikába kellett utaznia, rám maradt a templomi teendő, az Egység szerkesztése, az Internet oldal, egyetemi előadások, Talmud oktatás a rabbiképzőben, a különböző rendezvények és tanfolyamok szervezése. Oberlander rabbival rendszeres kapcsolatban álltam, de az operatív munkát itt kellett elvégezni. Kértem a barátomat, hogy maradjon Pesten és tanuljunk itt. Reggeltől késő estig bezárkóztunk a Bálint-házi irodánkba, telefont kikapcsoltuk és intenzíven tanultunk. Két óra körül ebédidőt tartottunk, akkor lehallgattam a telefonüzeneteket, és igyekeztem elintézni a soros ügyeket.

Feszített tempó volt. Amikor Oberlander rabbi visszajött Pestre, akkor tudtam barátommal, a lubavicsi rabbinátus fővizsgáztatója, Jehuda Jeroszlavszky, irányítása alatt felkészülni az igen erős vizsgasorozatra. Nagy és speciális anyagot kellett átvenni. Gyakorlati kérdéseket, pl. a kóserság. Itt a legapróbb részletekig kellett elmenni. Szó esik ugye a keveredésről, amikor a húsos ételbe tej kerül. Mit jelent az 1/60-ad rész, függ a közeg halmazállapotától. Más az eset szilárd közegben és más folyékonyban. Órákig részletezhetném, mert órákig is kérdezték. Közben, már az esküvőm után, a szófér (Tóra író) és a mohél hivatást is megtanultam, mert széles körben szeretném szolgálni a magyarországi zsidóságot.

Egy Amerikába szakadt magyar, és egy Magyarországra szakadt izraeli

 

A tanulásban életem során nagyon sokan segítettek, hiszen tanultam Izraelben, Amerikában, Párizsban. Szponzorokat kellett találni. Ráv Oberlander bemutatott egy segítő jelöltnek, aki eléggé bizalmatlanul méregetett. Aztán elmondtam, hogy a Silberstein családból származom, kiderült, ő is, így már szívesen nyúlt a zsebébe.

Kineretben a tenger partján labdáztunk egy társammal, s mellénk lépett egy szakállas, kipás bácsi – Nini, ezek a fiúk magyarul beszélnek és milyen szép pajeszuk van. Ilyen még van Magyarországon? Azóta is folyamatosan érdeklődik munkám és sorsom iránt, és segít, ahogy tud.

Szüleim nagyon nagy utat tettek meg a kezdeti idegenkedéstől a későbbi odaadó, feltétlen támogatásig. Apám házasságom idején, az Egység egy korábbi számában őszintén leírta azt a rögös utat, amit megtettek anyámmal együtt, és így nagy hálával kell róluk is megemlékeznem.

Ha már a házasságom szóba került, Izraelben a jó hangú és jó humorú Smulik barátomnál laktam, most ő is Pesten él, de akkor Izraelben lakott. Bemutatták nekem felesége barátnőjét, Debórát, akinek szülei lengyel és jemeni származásúak. Hozzám jött – és most a társam. Neki sincs könnyű dolga. Eljött idegen országba, más környezetbe, szüleitől távol, nyelvünket alig ismerve – de mindezt vállalta. Apjának nincsen magyar kötődése, mégis mindenkor mellettünk áll. Annyit a családi vonatkozásról még elmondanék, hogy a kisfiambriszét én láttam el, és ez csodálatos élmény volt. Hozzáteszem, az avatás is felejthetetlen lehetne, az igazság, hogy influenza gyötört és alig álltam a lábamon.

Jó pap – holtig tanul
 

Slomó átad nekünk egy kék könyvet, címe: A zsidó tudományok – fejezetek klasszikus forrásokból. A kötetnek társszerkesztője. Lényegében ez a Zsidó Tudományok Szabadegyetem anyaga, de ez nem füzet, ez már könyv. Nemcsak külső megjelenési formájában, hanem tartalma miatt. Fontos talmudi források vannak benne, amelyek magyarul először engednek bepillantást a talmudi vita módszerébe. Úgy hisszük, kézikönyv is lehet, hiszen számos kérdésben, ezúttal a házassággal kapcsolatban ad részletes felvilágosítást. Ez rendezettebb sorsom első darabja.

Slomó tudja, hogy Pest – bár itt él az ország zsidóságának többsége – mégsem egész Magyarország. A vidék is létezik – ez nem elhanyagolható szempont. Járt Debrecenben, Miskolcon, ahol különösen jól érezte magát, mert érdeklődést váltott ki előadása. Számos helység van, melyeket fel akar keresni, ahol egy-két zsidó él, oda is érdemes ellátogatni.

Jó pap, míg él, mindig tanul. Ő is chávruszeba ráv Oberlander Báruch-val minden reggel két órát intenzív tanulással töltenek. Ilyenkor telefon kikapcsolva, minden figyelem az elsajátítandó anyagra összpontosul. Slomónak számos terve van, sok feladatot szeretne megoldani. Helyenként bizonyos idegenkedést vagy félreértést is igyekszik leküzdeni, illetve tisztázni. Tudja jól, hogy mások is nagyon sokat tesznek a magyarországi zsidóságért. Ezért minden műhely munkáját nagy tisztelettel szemléli. Az ambíció nem bűn, hanem egy fiatalembertől elvárható követelmény. Mint maga mondja, a mélyvízbe már régebben beleugrott. A fürdőkbe ki van írva, “Mélyvíz, csak jó úszóknak”. Mi nagyon reméljük, hogy Köves Slomó hosszú, nagyon hosszú távon jól fog úszni.

Deutsch Gábor

Megjelent: Egység Magazin 13. évfolyam 51. szám – 2014. augusztus 3.