Néhány nappal ezelőtt, támuz 17. böjtjével megkezdődött a három gyászhét, a sloset hásávuot. E napok a gyász napjai: tartózkodunk a zenehallgatástól, a borotválkozástól és nem tartanak esküvőket sem. A jövő hét pénteken kezdődő áv hónap első napjától fogva egészen a hónap tizedikének deléig egyéb gyászszokások is érvényben vannak, így például tartózkodunk a hús és a bor fogyasztásától, részint azért, mert azokat bölcseink az öröm forrásának tekintik, részint pedig azért, mert azokat a Szentélyben áldozatként mutatták be. Nem illendő éppen abban az időszakban ezeket fogyasztani, amikor a Szentélyt gyászoljuk…

Kivéve szombaton. Ugyanis a gyász minden szabályát felfüggesztik szombaton. A szombat ünnepnap, amikor nem érvényesek a gyász szokásai. A szombatot a hetedik napot megillető örömmel kell megülni. Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi számos alkalommal beszélt arról, hogy ebben az időszakban nem elegendő a szokásos módon élvezni a szombatot. A három hét sábátjain a megszokottnál jobban kell örülnünk és ezt ki is kell mutatnunk. A legjobb, ha mind a három szombati étkezésnél egy-egy különleges ételt is az asztalra kerül, hogy ezzel is kiemeljük: ma nem gyászolunk, sőt, éppen ellenkezőleg, kellő örömmel üljük meg a szombatot.

A három hét első szombatján, illetve – ha szombatra esik, akkor magának támuz 17-ének a napján – majdnem mindig a Pinchász hetiszakaszt olvassák fel a zsinagógákban. Idén az a nem is ritka eset fordul elő, hogy az előző szombatra eső támuz 17-én Izraelben olvasták a Pinchász hetiszakaszt, ezen a héten pedig, ami a három hét első szombatja, a diaszpóra közösségeiben olvassák fel azt. (Izraelen kívül peszách óta egy hét csúszásban vannak a hetiszakaszok, és a következő héten érnek majd össze újra.) A Pinchász hetiszakasz végén a három zarándokünnepről (peszách, sávuot, szukot) esik szó. Van, aki azt mondja, hogy a három hét három szombatja ennek a három ünnepnek feleltethető meg.

Miért függesztjük fel még a legnagyobb gyászunkat is a hetedik, pihenésnek szentelt napra? A zsidó filozófia egyik alaptétele, hogy a dolgok célja mindig és minden körülmények között jó – hákol letová. Még akkor is, ha egy-egy szomorú, vagy fájdalmas eseménynek nem értjük a célját, az végül is jóra vezet. Amikor a Másiách (Messiás) a remélhetőleg nagyon közeli jövőben elérkezik, hirtelen megvilágosodunk majd, és megértjük, hogy miért volt szükség azokra a szenvedésekre és általunk negatívnak megélt eseményekre, melyeken egyénként vagy népként keresztülmentünk életünk, illetve történelmünk során.

A szombat a messiási idők előhírnöke. Azt mondják, hogy a kellő spiritualitással megélt hetedik nap ízelítőt ad számunkra az eljövendő világ csodálatos harmóniájából. Abból a várt és a jövőben bekövetkező időszakból, amikor a próféciák szerint gyászunk – e három hétnek és az időszakot keretező két böjtnek a gyásza is – örömmé változik. Ezért nem gyászolunk szombaton.

Ínyencfalatként rozmaringos-fokhagymás báránysültet mutatunk be olvasóinknak. Ez annál is inkább aktuális, mivel hetiszakaszunk, a Pinchász nemcsak Pinchász történetének második részét (erről itt írtunk), a népszámlálást és Celofchád lányainak nagyszerűségét írja le (a történet megismeréséhez ezt az írásunkat ajánljuk), hanem a különféle áldozatokról is beszél. Akár mindennapi, akár szombati, újholdi, vagy különféle ünnepeken bemutatott áldozatokról van szó, bárány mindig szerepel az előírt áldozati állatok között. Fontos kiemelni, hogy természetesen nem teszünk egyenlőségjelet az áldozatként bemutatott állatok és az étkezési célokra levágott bárány húsa között, ám általa egy kissé mi is megérezhetjük az eljövendő világ ízét, azt az ízt, melyet majd a harmadik Szentély időszakában érezhetünk, a messiási időkben, amikor gyászunk örömmé változik.

Rozmaringos-fokhagymás báránysült

Húsos, glutén- és tojásmentes

  • 1 kisebb báránycomb
  • 8 gerezd fokhagyma
  • Néhány friss rozmaringág
  • 1 citrom kicsavart leve
  • Só és bors, ízlés szerint
  • ¼ pohár növényi olaj, lehetőleg olívaolaj
  • Egy kevés víz

A rozmaring ágait felhasználás előtt néhány percre vízbe áztatjuk, majd alaposan átvizsgáljuk, nehogy bogár kerüljön általa az ételbe. A húst megfelelő méretű, vékonyan megolajozott tűzálló tálba tesszük, bevagdaljuk és megtűzdeljük a fokhagymagerezdekkel, valamint néhány kisebb rozmaringággal. Az olajat összekeverjük a sóval, a borssal, valamint a citromlével, és ezzel a keverékkel alaposan, minden oldalról bekenjük a báránycombot, majd rozmaringlevelekkel megszórjuk. Alufóliával letakarva néhány órán át hűtőszekrényben pihentetjük, majd félpohárnyi vizet öntünk alá, és 200 fokos sütőben nagyjából másfél órán át sütjük. Végül levesszük az alufóliát az ételről, és még 4-5 percen át grillezzük a húst, hogy szép, pirosas színt és ropogós külsőt nyerjen.