Ros hásánái gyorstalpaló az aish.com írása alapján.
1. Mi a sófár és mi köze van ros hásánához?
A sófár kosszarvból készült kürt. A szarvat kitisztítják, kifényesítik és formázzák, így alakul ki a jellegzetes hangú sófár, melyet ros hásánákor, a zsidó év első két napján fújnak meg a zsinagógában spirituális ébresztőóra gyanánt. Többek közt arra emlékeztet, hogy az új év új kezdetet jelent, fel kell ébrednünk és el kell gondolkoznunk életünk célján és értelmén. Emellett a ros hásánái tóraolvasásra is utal, melyben Jicchák (Izsák) megkötözésének a történetéről értesülünk. Ávráhám végül egy, a bokorban fennakadt kost áldozott fel Istennek a fia helyett, ám hajlandó lett volna a jövőjét feláldozni a saját ideáljaiért. Ezen igazán érdemes elgondolkodni az év első napján!
2. Mézbe mártott alma
Az édes, kerek alma és az édes méz együttese szimbolizálja azt a vágyunkat, hogy teljes és édes évünk legyen. Mélyebb értelemben: az Énekek Éneke a zsidó népet almához hasonlítja (2:3): „Mint almafa az erdő fái közt, olyan kedvesem a fiúk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.” Magyarázóink szerint a „kedvesem” Izrael népére utal, a „fiúk” pedig a világ népeit jelentik. A méz, vagyis a szilán, a datolyaméz Izrael Földjének bőséges termését jelképezi, hiszen a Szentföldet „tejjel-mézzel folyó országnak” is nevezi a Tóra. Vagyis a mézbe mártott alma emlékeztet arra, hogy zsidónak lenni különleges kiváltság, Izrael pedig Istentől kapott hazánk.
3. Használja ki okosan a napot
Ros hásáná első napja a magunkba nézés és a fejlődés lehetőségét kínálja. Tegye fel magának a következő kérdéseket:
- Miért élek?
- Ha csak egy évem lenne az életemből, mit tennék meg mindenképpen?
- Ha a félelem nem akadályozna, milyen célt tűznék magam elé?
- Milyen gyakorlati lépéseket tehetnék, hogy egészségesebben éljek?
- Melyek azok a projektek vagy célok, melyeket a legjobban sajnálnék, ha nem teljesíteném őket a következő ros hásánáig?
Az egyszerű kérdések mögött komoly filozófia rejlik. Ros hásáná nagyszerű lehetőséget biztosít arra, hogy megpróbáljuk szinkronba hozni az életünket a céljainkkal.
4. Érdemes végig gondolni:
A ros hásánái imarend három fő témakör köré csoportosul: a nagyobb kép, számon kérhetőség, egyéni felelősség.
- A nagyobb kép, a málchujot (királyság) a monoteizmuson való elmélkedést jelenti. A tiszta monoteizmus teszi a zsidóságot zsidóvá, mivel az egyetlen, mindenható Istenben, a világ Teremtőjében hiszünk. A Tóra, mely szó szerint azt jelenti, hogy instrukciók vagy tanítások, ehhez a világhoz adja meg a kulcsot és az útmutatást.
- Számonkérhetőség: a zichronot (emlékezés) című részben arra fókuszálunk, amire Isten emlékszik, számba vesszük a hibáinkat, a tévedéseinket, valamint a sikereinket is, és elgondolkozunk azon, hogy a most kezdődő évben min kell változtatnunk.
- Egyéni felelősség: a sofárot (sófárok) címet viselő részben megpróbáljuk magunkévá tenni a sófár hangjának üzenetét: ébredj fel és láss neki terveid megvalósításának!
5. A lelki egészség javítása
Ebben az időszakban visszatekintünk, elemezzük önmagunkat, perspektívát nyerünk, felelősséget vállalunk és elköteleződünk. Ráébredünk önmagunkra, a spiritualitásra koncentrálunk és elgondolkozunk más emberekkel való kapcsolatainkon. Ez hozzásegít ahhoz, hogy megtisztítsuk az elménket, megszabaduljunk a felesleges stressztől, optimistábbak és reménytelibbek legyünk, valamint megerősítsük a kapcsolatainkat. A zsinagógai imádkozások, a családdal vagy barátokkal elköltött étkezések megerősítik bennünk, hogy tartozunk valahova, hogy van hova fordulnunk és van kire támaszkodnunk.
6. Nem bűn, hanem hiba
A jom kipuri istentisztelet jelentős részét teszi ki a bűnvallomás, az „Ál chét” – azért a bűnért. Ám jobb, ha inkább így fordítjuk: azért a hibáért… A héber chet (חטא) szó tévedést, hibát jelent. A hibát lehet korrigálni, hibáinkból tanulhatunk, míg a bűnből nem lehet tanulni, az csak újabb erkölcsi botlásokba visz. Ha már megtörtént, gondolja végig, hogy hol és mit rontott el, javítsa ki és haladjon tovább. Ne ragadjon bele a „bűnös” negatív képébe.
7. Bőrcipő nélkül
Az evés-ivástól való tartózkodás mellett más tilalmak is érvényesek jom kipurkor, többek közt nem hordunk bőrből készült cipőt. A cipő olyan a láb számára, mint a test a lélek számára, mondjuk a misztikusok. Cipő nélkül a láb sehova nem tud menni, test nélkül a lélek nem képes a fizikai világhoz kapcsolódni. Amikor egy napra kilépünk megszokott cipőnkből, az olyan, mintha kilépnénk a testünkből és fizikailag is a transzcendens felé haladnánk.
Amikor Mózes megáll az égő csipkebokor előtt, az első dolog, amit Isten mond neki: „vedd le a cipődet” – a valódi spiritualitás csakis úgy érhető el, ha először elcsöndesítjük testünk vágyait és szükségleteit. Ezt szeretnénk elérni jom kipurkor is, és a böjtölés, az imádkozás mellett a cipőnk levétele is alkalmas eszköz arra, hogy e nap erőteljes spiritualitására koncentrálhassunk.
8. Tervezzen
- Tűzzön ki célt maga elé: a világos cél arra ösztönöz, hogy valóban elérjük azt.
- Vállaljon felelősséget: senki nem végzi el a munkát ön helyett.
- Legyen világos: a változás csak akkor érhető el, ha tudja, hogy valójában mit szeretne.
- Vessen számot: nézze át a céljait, a terveit, mérje le a haladását és alkalmazkodjon.
- Legyen stratégiája: fejlessze ki azt a megközelítést, melynek segítségével megküzdhet a kihívásokkal és elérheti céljait.
9. Kezdet és befejezés: a sófár hangja
Jom kipur végén, az egész napos böjt és imádkozás után megfújják a nap végét jelző sófárt. Az egyszerű magyarázat szintjén ünneplés ez, mely kifejezi, hogy remélhetőleg magunkévá tettük a nap üzenetét, és a továbbiakban jobb emberként élünk majd. Mélyebb értelemben azt is jelzi, hogy a nap véget ért és Isten megbocsátott. Most következik a dolog nehezebb része: saját magunknak is meg kell bocsátanunk. A sófár azt is jelzi, hogy engedjük el a hibáinkat, és fogadjuk el önmagunkat úgy, ahogy vagyunk.