Az évezredek óta Görögországban élő romanióta zsidó közösség, melynek hagyományai különböznek mind az askenáz, mind a szefárd zsidókétól, szinte teljesen megsemmisült a holokauszt során.
A 2300 éve Görögországban élő csoport neve a Bizánci Birodalom lakóinak régi megnevezéséből, a romaioi-ból ered. Korábban számos városban és szigeten éltek Görögország-szerte: Joáninában, Korfun, Leszboszon, Korinthoszon, Thébában, Rodoszon és Cipruson. Európa legősibb zsinagógáját, melyet Délosz szigetén tártak fel, 2200 évesre becsülik a régészek. Tradíciójuk szerint első közösségeiket közvetlenül a jeruzsálemi Második Szentély lerombolása (i. sz. 68) után alapították. Elsősorban textilszövéssel, ruhafestéssel és selyemkészítéssel foglalkoztak. Nyelvük a görög és héber szavakat egyaránt tartalmazó jevánik volt.
Ősi hagyományok
Joáninában még működik a zsinagóga, de szertartásokra ritkán kerül sor. A legutóbbi bár micvát több mint 15 évvel ezelőtt ünnepelték. A közösség létszáma nem haladja meg az ötvenet, tagjainak jelentős része idős ember. „Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy fenntartsuk ősi hagyományainkat, de ez nem könnyű ilyen alacsony létszám mellett” – mondta el a közösség elnöke, Moses Elisaf. „Nem szeretek a jövőre gondolni. Nagyon nehéz optimistának lenni” – tette hozzá.
A romanióta hagyományok egyediek, a Kelet-római Birodalom zsidó szokásait őrzik. Zsinagógáik berendezése is eltér a megszokottól: a bima, a zsinagóga keleti falánál található, a tóraszekrény pedig ezzel szemben, a nyugati falnál. A Tórát sem a megszokott, egyéves ciklus alatt olvassák fel, hanem rövidebb szakaszokra bontva, három év alatt. Imakönyveik a bizánci zsidók imarendjét követik, mely az európai zsidók talán legősibb rítusa. Imáikba gyakran fűztek jevánik nyelvű sorokat.
„A romanióta hagyomány rendkívül fontos. Eredete a diaszpóra kora előtti időszakra nyúlik vissza, és elsősorban a Jeruzsálemi Talmud döntvényein alapszik”
– magyarázza Zanet Battinou, a Görögországi Zsidó Múzeum igazgatója, aki maga is romanióta családból származik.
A balkáni Jeruzsálem
A romanióta közösség hanyatlása nem a II. világháborúval vette kezdetét. A spanyolországi zsidók 1492-es kiűzetésük után nagy számban telepedtek le az Oszmán Birodalomhoz tartozó Görögországban, elsősorban Thesszalonikiben, melyet ezután a „balkáni Jeruzsálemnek” is neveztek. A ladinó nyelvű, nagy létszámú és gazdag közösség sok helyen magába olvasztotta a romaniótákat, akik átvették a szefárd szokásokat.
„Sokan egyáltalán nem ismerik az ország ősi zsidó közösségét.
Thesszaloniki hatása olyan nagy volt, hogy mellette nem sok lehetősége volt másoknak az érvényesülésre” – fűzte hozzá Battinou.
Nem olyan régen még 4000 zsidó élt itt
Csak a távolabbi szigeteken és Nyugat-Görögország hegyvidékén maradt fenn a romanióta tradíció, elsősorban Joáninában. Ebben a városban a XX. század elején még 4000 zsidó élt. Az Oszmán Birodalom szétesése, valamint a gazdasági nehézségek miatt sokan elhagyták szülőföldjüket, és elsősorban az Egyesült Államokba, illetve a Szentföldre vándoroltak. A romanióta zsidók New Yorkban megalapították a Kehila Kedosha Janina zsinagógát. Jeruzsálemben Janina, Tel-Avivban pedig Zakynthosz néven hoztak létre közösségeket.
A holokauszt idején nagyjából 2000 zsidó élt Joáninában. A náci megszállás után, 1944. március 25-én a teljes zsidó lakosságot deportálták Auschwitzba, ahol 1832-en vesztették életüket, köztük több mint 500 kisgyermek. A haláltábort mindössze 112-en élték túl. 69 zsidót keresztény szomszédaik bújtattak el, vagy a hegyekbe menekültek, és csatlakoztak a görög ellenálló csapatokhoz. Amikor a kisszámú túlélő a háború után visszatért a városba, lakásaikat és üzleteiket kifosztva találták. Az áldozatok neveit a zsinagóga belső falaira vésték fel.
„Nemcsak a közösség tagjai pusztultak el, hanem hagyományaik is. A tradíció továbbadásában nagy szerepe van a harmadik generációnak, a nagyszülőket pedig megölték.
A fiatalok csak azokat a hagyományokat tudták továbbörökíteni, amelyekre még emlékeztek”
– mondta Battinou.
Csak nagyünnepeken működik a zsinagóga
A háború után a vidék zsidó lakossága nagyrészt Athénba költözött. A romanióták már 1906-ban létrehozták saját fővárosi zsinagógájukat, melyet manapság csak a nagyünnepeken használnak. A megtépázott athéni közösségben nem volt lehetőség a különböző hagyományok fenntartására, így mindenki egy helyen, szefárd rítus szerint imádkozott. A romanióta dallamokat már csak egy kántor, Haim Ischakis ismeri.
„Megtanítom őket a két fiamnak is, de ha ők nem folytatják ezt a mesterséget, akkor már csak a YouTube-ra feltöltött anyagaim maradnak az utókorra”
– mondta Ischakis.
Az amerikai és izraeli romanióták javarészt már átvették a többség szokásait. A Jeruzsálemben élő Joszef Báruch és rokonai a háború után érkeztek Izraelbe, 90 éves holokauszttúlélő nagymamájuk biztatására.
„Sohasem imádkoztam még a város romanióta zsinagógájában. Ez egy olyan tradíció, melynek vége szakadt a soával”
– mondja Báruch.
Forrás: Háárec
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.