1. 2300 éves közösség

A görögországi zsidó közösség története a hellenisztikus korra nyúlik vissza, amikor az ismert világ nagyobb része – többek között Izrael Földje is – görög uralom alatt volt. Az első görögországi zsidó közösség leszármazottait romaniótáknak hívják, mivel a Bizánci (más néven Kelet-Római) Birodalomban éltek. Kultúrájuk és rituáléik különböznek az askenáz és a szfárádi hagyományoktól is és több száz évvel régebbiek azoknál.

2. A déloszi zsinagóga majdnem a hanukai történet idejével egyidős

Délosz szigetén járva a turista meglátogathatja azt a zsinagógát, melyről úgy vélik, hogy nem sokkal a hanukai történet után épült. A zsinagóga kelet felé tájolt, Jeruzsálem felé néz.

3. Saját nyelvük van

A romanióta zsidók görögül és jevánitul beszéltek. Utóbbi a zsidók saját dialektusa, melyet, akárcsak a jiddist és a ladinót, héber betűkkel írnak és héber, valamint arámi nyelvi elemeket is tartalmaz. Mára már nem élnek e nyelvnek anyanyelvi beszélői és írásbeli emléke is csak elszórtan maradt fenn.

Néhány jevánit kifejezés:

Kálo moed: kálo (görög) – jó, moed (héber) – ünnep. Vagyis: jó ünnepet!

Cabiaf: így ejtették a görögországi zsidók a zsidó év legszomorúbb napja, tisá beáv nevét. Ha valakire jevánitul e kifejezést használják, az azt jelenti, hogy az illető nagyon szomorú.

Pijut: a görög „vers” szóból származó szó átment a héber nyelvbe, és azt jelenti: liturgikus költemény.

4. Ioannina romanióta központ volt

Ioannina, a romanióta kultúra egykori virágzó központja Görögország északi részén fekszik. A szakemberek szerint a város alapításától, vagyis a VI. századtól kezdve éltek itt romanióták. Az óváros (Kastro) védelmet nyújtó falai közt még mindig áll az egykori pezsgő életről tanúskodó régi zsinagóga, ahol ma már csak évente néhány alkalommal tartanak istentiszteletet.

5. Két héttel korábban kezdik purim ünneplését

Ioannina romanióta lakosai ádár hónap első napját Irtaman néven ismerték. A fiúk házról házra jártak, jeváni dalokat énekelve, amiért cserébe finomságokat és italt kaptak

6. Szfárádi zsidók csatlakoztak hozzájuk

Spanyolországból 1492-ben, Portugáliából 1496-ban űzték ki a zsidókat, de már a megelőző években is rengetegen menekültek el az Ibériai-félszigetről a zsidóüldözés és az inkvizíció elől. A szfárádi (spanyolországi) zsidók közül sokan Görögországban kötöttek ki, magukkal hozva ladinó nyelvüket, sajátos ételeiket és rituáléikat. A ladinó egészen a holokausztig széles körben használatos volt a görögországi zsidó közösségekben.

7. Szaloniki, az „anyaváros”

A Földközi-tenger partján fekvő Theszalonikit vagy Szalonikit ladinó nyelven „La Madre de Israel” (Izrael anyja) néven ismerik. A város egykor virágzó szfárádi közösségnek adott otthont: a város lakosainak többsége – mintegy 60 ezer ember – zsidó volt, jesivák, nyomdák és egyéb zsidó intézmények tartoztak a hitközséghez. A reneszánsz kor neves rabbijai közül itt tanult például a Sulchán Áruch szerkesztője, Joszef Káro rabbi, valamint a híres szombatköszöntő dal, a Lechá Dodi szerzője, Slomó Álkábec rabbi is.

8. Szaloniki kikötőjét bezárták szombatra

A zsidók olyannyira a város integráns részévé váltak, hogy a kikötőt szombaton és zsidó ünnepeken lezárták, hogy a zsidó dokkmunkások eleget tehessenek vallási kötelezettségüknek. A sors szomorú fintora, hogy közülük sokan az államalapítás előtti zsidó államba költöztek, ahol a haifai kikötőben dolgozva keserűen tapasztalták, hogy a helyi, szekuláris zsidók nem engedik meg, hogy szombaton ne dolgozzanak.

9. A szfárádiak a mai napig őrzik a ladinót

Szaloniki zsidó lakosai őrizték spanyol örökségüket, zsinagógáik spanyol városok nevét viselték és ladinó nyelven beszéltek. A Görögországban élő szfárádi zsidók a mai napig ladinóul mondanak el néhány szombat reggeli imát, és ezen a nyelven hangzik el a peszáchi széderen a kivonulás története.

10. Korfui vérvádak

Korfu szigetén nagy és változatos, a lakosság mintegy egynegyedét kitevő zsidó közösség élt velencei uralom alatt. A XIX. század során több alkalommal is megvádolták a zsidókat azzal, hogy rituálisan meggyilkolt keresztény gyermekek vérét keverik a peszáchi maceszba. Az 1891-es vérvád nyomán több zsidót megöltek Korfun és a közeli Zakynthoson is.

11. Romanióta zsinagógát Manhattanben és Izraelben találunk

Antiszemita indíttatású események és gazdasági megfontolások hatására sok zsidó úgy döntött, hogy elhagyja Ioanninát, és Izraelben, illetve az Egyesült Államokban alapít új közösséget. A manhattani Lower East Side-on a mai napig látogatható a romanióta zsinagóga.

12. Különleges zsinagógaépítészet

A görögországi zsinagógák felépítése hasonlít az ortodox zsinagógákéhoz. A nők karzaton ülnek. Sok szfárádi közösségekhez hasonlóan függőleges helyzetben, fatokban őrzik a Tórát. A tóraolvasó asztal, a bimá a zsinagóga hátsó traktusában van.

13. Rodoszi zsidó búvárok

Rodosz híres volt szivacsairól. Az állatokat mélyen a víz alá bukva hozták fel egykor a búvárok. Zsidó vetélytársaik sikerei láttán helyi keresztények 1840-ben vérvádat koholtak a zsidó közösség ellen. Bár az állítólag elrabolt és meggyilkolt gyermeket nem sokkal később épen és egészségben megtalálták, a zsidó közösség több tagját bebörtönözték és megkínozták vallomás reményében. Ártatlanságukat éppen purim napján mondták ki!

14. A kisfiúk számára alefiotot készítettek

A romanióta zsidók a fiú csecsemőknek brit milájuk (körülmetélés) után alefet adtak, ami nem volt más, mint egy védelmet nyújtó imákkal telerótt lap. A lap egyben születési igazolásként is szolgált, mivel benne volt a fiú neve, születési dátuma és más információk.

15. A holokauszt a görögországi zsidóságot is megtizedelte

1941-ben, Görögország megszállásakor majdnem 72 ezer zsidó élt az országban, túlnyomó többségük Szalonikiben. A háború végére a görögországi zsidók 88, a szaloniki zsidók 97 százalékát meggyilkolták. Többségük lengyelországi megsemmisítő táborokban lelte halálát. Ritka kivétel volt Zakynthos szigete, a „Világ igazainak szigete”, ahol Chrysostomos püspök és Loukas Karrer polgármester nem hajolt meg a nácik követelése előtt, és nem adta a kezükre a zsidókat. A helyiek bátorságának köszönhetően az egész sziget zsidó lakossága, összesen 275 fő bujkált kis hegyi falvakban és így megmenekült.

Ma mintegy ötezer zsidó él Görögországban, többségük a fővárosban, Athénban. Ezen kívül kilenc kisebb közösség is működik a szigetországban. Mendel Hendel rabbi és felesége, Nechama 2001-ben alapította meg az athéni Chábád-központot. Ma már Szalonikben, Rodoszon, Maruszin és Krétán is működik Chábád-központ.

Megszakítás