Rituális fürdők nyomában a régi Pesten 2. rész

Budapest zsidó lakossága a szabadságharc után indult erőteljes növekedésnek. E korban a rendszeres vallásgyakorlás az életmód, a mindennapok része volt, attól elválaszthatatlan egészet alkotott; ha a városi civilizáció és beolvadás folyamatosan csökkentette is intenzitását. Dombi Gábor írása

 

Növekvő lélekszám

Miként táblázatunkból is kiderül, a főváros zsidó lakosságának túlnyomó többsége a (mai) V-IX. kerületek területén élt. Így meglepő lenne, ha nem lett volna e tájékon mikve rituális célokra, ugyanis a vallási hitbuzgalom nemhogy csökkent, hanem új formákat kapva virult. Az 1860-as évek belső küzdelme a közösség elöljárói és rabbija között; a kongresszusi (neológ) és orthodox zsidók harca; a majd a Rabbiképző felállítása; a városrészek új zsinagógáinak építése; a kisebb imahelyek szaporodása éppen nem az elvallástalanodás, hanem a zsidó útkeresés, illetve a vallásos zsidóság jelenlétének jelei. Mindeközben folyamatos volt a vidéki, a vallást még „status quo”, orthodox vagy éppen már neológ formában gyakorló népesség beáramlása a fővárosba. De az akkori ’neológ’ vallásgyakorlás formája – eltekintve a zsinagógai szónoklat nyelvétől és a korábban megszokott zsinagóga-típusoktól – napjainkban erősen ortodoxnak számítana.

 

Budapest zsidó lakosságának statisztikája

Év        A történelmi        Százalékuk      Budapest

            (5–9.) kerületek   a bp-i össz-     zsidósága

            zsidósága           zsidóságban    összesen

1850            18.248              86,67            21.057

1880            60.476              86,12            70.227

1900          146.001              92,49           157.862

1920          187.579              87,04           215.512

1941          146.907              76,64           184.453

1949            67.914              67,07           101.259

 

Forrás: KSH, Budapest Etnikai Adatbázisa¹

 

Az Orczy-ház vége

A pesti zsidó vallásreform-mozgalmak és a hagyományos vallásgyakorlatot követők között egyensúlyt a személyes tekintélyével biztosítani képes Schwab Löw (1794–1857) pesti főrabbi halála után az Orczy-ház két templomának hívei fokozatosan elvándoroltak: 1859-ben megnyílt a reprezentatív Dohány utcai zsinagóga és – az 1868/69-es vallási szakítás után – 1872-ben a Rumbach utcai is, ahol a kongresszusi zsidóság konzervatív ágának hívei imádkoztak. A pesti zsidóság ekkorra kiheverte Windischgrätz és Haynau rekvirálásait, pénzbeli büntetését, így e templomok hívei maguk, vagy a Pesti Izraelita Hitközség forrásaiból a hitközség is fenntartattak (volna) mikvét. Ám egyelőre nem sikerült fellelni nyomtatott forrásokban, hogy meg is tették. (A zsidó Budapest című munka szerzői által meg nem nevezett forrásokra hivatkozva állították, hogy a Dohány-zsinagóga mellett-alatt mikve is volt, ám ennek még nem bukkantak nyomára, pontos helye csupán feltételezhető.²) Az 1867. szeptember 14-én alakult, a hagyományos vallásgyakorlás megőrzését célzó Hitőr Egylet³ 1868-ban publikált⁴ alapszabályának utolsó paragrafusa jelzi, milyen fontosnak találták a korabeli hagyományőrzők, hogy legyen – Pesten is – tradicionálisan kialakított rituális fürdő.

„41. cikk. De ha mégis – mitől Isten őrizzen – a társulat tevékenysége előre kiszámíthatlan eshetőségek által akadályoztatnék, legyen itt kimondva, hogy a társulati vagyonnak soha sem szabad eredeti rendeltetésétől eltérőleg, más célokra, hanem a jelen alapszabályokban meghatározott elvek értelmében, óhitű zsidó zsinagógák és rituális fürdők (ó-vallás szertartású berendezéssel) építésére [kiemelés tőlem, DG] fordíttatnia.”

Az Orczy-ház zsinagógáira pár évre lakat került. A kisebbikből bank, majd rendezvényterem, végül nyomda lett; a nagyobbik, a hagyományhű zsinagógát a megszülető budapesti orthodoxia veszi birtokba 1875-ben. Bezárt a Két Szerecsen és Könyök utcai fürdő is: hiszen az egész városrész áldozatul esett a Sugár út, a mai Andrássy út építésének, amely 1871-ben vette kezdetét. A kicsiny házak helyén fokozatosan épültek fel a XIX. század végének gazdag palotái. Így érhető, hogy a zsidóknak újabb fürdőhely után kellett nézniük.

1855 után 1875-re tekintő visszaemlékezésben bukkan elő ismét a mikve. Löffler Henrik, az orthodox hitközség főtitkára ötvenkét évvel később írja:

„Amidőn a hitközség 1875-ben az Orczy-templomot megnyitotta, már számos más fontos hitközségi intézmény fölött is rendelkezett. Volt már saját Talmud tórája és nyilvános 4 osztályú elemi iskolája, voltak mészárszékei, baromfivágódái, pászkasütődéje és a budai Ráczfürdő épületében a rituáléknak megfelelő mikvója.”⁵ (Kiemelés tőlem, DG)

Hol vannak a mikvék?

Felvetődik a kérdés: valóban ne lett volna Pesten, a későbbi fürdőváros magjában rituális fürdő? A zsidók bevándorlása idejének XIX. századi városában több természetes forrásból táplálkozó fürdő volt. Ráadásul ezek egy része éppen a zsidók által lakott területen működött. A Nyár utcában Gamperl András 1817-ben talált ásványvizet, majd épített ún. ’Vasfürdő’-t. Ez a Wesselényi–Klauzál–Nyár utca közötti épülettömböt foglalta el. De az 1830-as években találtak vastartalmú ásványvizet a terézvárosi Hársfa utcában (Kernstock-vasas fürdő), majd a Király utcában is (Feil-vasas für­dő)⁷, és mindkét helyen ’fürdő-intézeteket’ létesítettek⁸. 1840-től működött gőzfürdő a (mai) Kazinczy utca 40. szám alatt, a Scheibel-féle fürdő. 1847-ben éppen Zofahl Lőrinc, az Orczy-ház zsinagógájának kibővítője építette át. Bár visszaemlékezők utalnak rá⁹, hogy működött itt mikve, ennek írásos nyoma, dokumentuma (egyelőre) nincs. Emellett tör lándzsát A zsidó Budapest is (208. o.). 1944-ben az épület lett a gettó halottasháza¹⁰, és udvarán Berend Béla rabbi rendszeresen tartott halotti búcsúztatásokat. Amikor az egyemeletes épület megtelt, az udvaron és az előtte lévő utcaszakaszon is halottak hevertek. Az épületet 1969-ben bontották le, helyén a Magyar Táncművészeti Főiskola termei vannak.

De feltételezhető az is, hogy megfelelő megoldást találtak a rituális megtisztulásra azok is, akik nem jutottak el a fürdőkbe, erre akár esővízzel vagy a kutak (talaj)vizét megfelelő eljárással rituálisan tisztává tett mikvével pótolhatták. Vagy éppen a Dunával – ami rituális célra megfelelő lenne –, ahol már a XVIII. század végén voltak úszó fürdőházak.

A XX. századra már feltételezhető, hogy ilyen strandot látogatni rituális célokból nem volt illendő. Reich Koppel (1838-1929) főrabbi veje, Sussmann Viktor rabbi (Mordekhaj Efraim Fischel (1867-1942) a Zsidó Újságban úgy nyilatkozott, hogy a mikvébe nem járó feleségektől kell válni, és a strandfürdőzés „házasságtöréssel határos cselekedetnek minősül”.¹¹

 

A mikvehasználat változása

Haber Samu¹² századfordulón született pesti zsidó életképeiben magától értetődő természetességgel bukkan fel a mikve és az azt használó nő alakja.

„A tisztuló lélek hüvelye szintén leveti a szennyet. A gyerekek sivalkodva lubiczkolnak a teknőben, az asszonynép szemérmesen tér meg a hivatalos fürdőből (mikve) [kiemelés tőlem, DG] és a felnőtt férfi pórusaiból eltűnt a munka és izzadtság mindennapi szennye.”¹³

Nem véletlen a nők szerepének hangsúlyozása. A vallásos férfiak péntekenként és ünnepek, különösen Jom kipur előtt elmentek a mikvébe. A haszidok akár naponta, de legalább a tóraolvasás napjainak reggelén, hétfőn és csütörtökön látogatták meg a rituális fürdőt. Az asszonyoknak menstruációjuk után hét nappal kel­lett elmenniük a fürdőbe, mielőtt férjükkel ismét egye­sül­­hettek volna. Meg kellett merítkeznie az esküvő előtt a menyasszonynak, illetve a nászéjszaka után a fiatalasszonynak a mikve vizében. Így érthető, hogy miért nem le­hetett meg egy vallásos zsidó közösség mikve nélkül. A vallási szokások fellazulásával párhuzamosan a mikve­használat is háttérbe szorult, a zsidó életmódot feldolgozó kétkötetes munka szerzője kijelentő mondatban, határozottan közli: a „neológok nem jártak mikvébe, de az orthodoxok annál inkább…”¹⁴

Haber által egy pillanatra még be is pillanthatunk a zsidó hitélet porajcheszei mögé:

„Topf Ezekiel, a nyurga férfit, aki, mint istenes és szent férfiakhoz illik, állandóan térden alul érő fekete kabátban járt, melytől a hosszúságon kívül egyéb egyéni tulajdonságot egyáltalán nem követelt, nevezetes alakja a kilenek. Ö a samesz. Eme hivatásánál fogva igen bokrosak az ő teendői. A mikve-ben (rit. fürdő) húzza a rángató kutat, mely a víztartály bendőjét megtölti. A vizet a fürdőhöz ő forralja [kiemelés tőlem, DG]. Ő szedi be a hitközségi tagjárulékokat és a „chaje czal”-os kegyes adományokat. Söpri, tisztogatja a templomot, hétköznapokon gyújtogatja a gyertyát, ő vigyáz az iskolába becsukott gyermekekre. Ő »rakja« a sóletet; süti a maczeszt. Virraszt a holtak mellett és megmossa őket utolsó útjuk előtt, ő hordja szét a rasekól mondanivalóit és a kol határozatait. A kilebe tévedt »ajrachok«-nak (vándor-koldusoknak) ő a kalauzolója. Szóval élők és holtak, gyermekek és aggok, férfiak és nők, jó étvágyúak és koplalók, ünnepen és hétköznapon megannyian az ő legfelsőbb hatáskörébe tartoznak. Büszke is a méltóságára, ámbátor húsz forint az egész havi járandósága.”¹⁵

A századfordulón a főváros fürdőfejlesztési programot indított a Sáros (Gellért) és Rudas fürdő fejlesztése érdekében. Addig magánépítkezések nyomán jöttek létre Budapest fürdői. Így a Körúti Fürdő¹⁶ is a Royal Szálló épületében. Ez a volt az fürdő a város pesti oldalán, amely ma is áll, és amiről biztosan tudjuk, hogy zsidó rituális fürdővel is rendelkezett. Ezt a mikvét először az orthodoxia, 1930 után a Pesti Izraelita Hitközség üzemeltette. Az egykori Royal szálló megnyitásával párhuzamosan épült fürdő a szomszéd lakóház udvarán, illetve mélyföldszintjén volt. A lakóépület tervezője és tulajdonosa Freund Vilmos építész¹⁷ volt, aki maga is az épületben lakott. A fürdő 1888-tól kád-, gőz- és hullámfürdő volt. Az üvegtetőt Róth Miksa készítette és a falakat díszes csempe borította. 1896-ban összekapcsolták a Hotel Royallal. A fürdő 1944-ig működött. A szálloda tulajdonosa, a Corinthia cég 2002-ben a szállodát átépítette, bővítette és megvette az egykori, romos fürdőt is, amelyet sikerült felújítania. A régi mikve céljait egy vastartamú vizet adó forrás szolgálta, ami a körút alatt tört fel¹⁸.

 

Ortodox mikvék

1925-ben csak három orthodox hitközségi mikve működött Budapesten¹⁹. A Rácfürdőben (I. Hadnagy utca 8-10), a Körúti Fürdőben (VII. Erzsébet körút 49.) és a VIII. kerületi Magdolna utca 29-es szám alatt.

A körúti rituális fürdőt az orthodox hitközség addig üzemeltette, amíg saját tulajdonú mikvéje el nem készült a Kazinczy utcában. A Royal-mikve puritán voltáról a Pesti Napló egyik 1928-as cikkéből²⁰ következtethetünk, amikor Grósz Dávid cipészmester megcsúszott a fürdőben, és súlyosan megsérült.

„Grosz kártérítési pert indított a Royal-nagyszálloda részvénytársaság ellen azon az alapon, hogy a síkos fürdőhelyiségben sem szőnyeg, sem pokróc nem volt s a tulajdonos egyéb módon sem gondoskodott arról, hogy a fürdőzők az elcsúszás veszélyétől megóvassanak. A budapesti törvényszék és ítélőtábla a Royal-nagyszálloda részvénytársaság kártérítési kötelezettségét megállapította, (…) Felülvizsgálati kérelmében a társaság azt panaszolta, hogy a rituális fürdő nem tekintendő nyilvános fürdőnek, s ezért az ott bekövetkezett balesetért a fürdő tulajdonosa nem felel. Ezzel szemben a kúria megállapította, hogy a fürdőt az izraelita ortodox hitközség valamennyi tagja látogathatta. Már pedig az ortodox izraelita hitközség tagjainak száma Budapesten köztudomás szerint olyan nagy, hogy a pusztán ezek által használt rituális fürdő is már nyilvános üzemnek tekintendő.”

A szállóbeli mikvét ezután már csak két évig látogatta az orthodox közönség. 1925. szeptember 13-án ugyanis megtörtént a Kazinczy utca 16. szám alatti rituális fürdő alapkőletétele, és a mikve 1930. szeptember 9-én meg is nyílt. Ezért vehette át a Royal-mikvét a neológ hitközség, amelyet plakátokon jelentett be a közösségnek.

Az orthodox hitközség kezelésében a Kazinczy utcai mikve mellett Pesten még egy intézmény maradt, a Magdolna utca 29. szám alatti (Rácfürdő-beli rituális fürdő Budán volt). A VIII. kerületi Magdolna utcai saroktelken álló földszintes épületek nem csak mikvének, de imaháznak, óvodának, vágóhelynek, irodáknak, kifőzésnek is otthont adtak. A mikve épülete 1880 körül épült, 1917. április 2-án került az orthodox hitközség tulajdonába²¹. E telken ma már nincs működő intézmény. Napjainkban a Kazinczy utcai mikve az egyetlen élő rituális fürdő (Buda)Pesten.

 

¹ URL http://konyvtar.ksh.hu/bea_1850_1950/index.html; ² Frojimovics Kinga, Komoróczy Géza, Pusztai Viktória és Strbik Andrea: A zsidó Budapest. Városháza – MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, 1995. 158. o.; ³ 1871. november 15-én hagyta jóvá a kormányzat az egylet szervezeti szabályzatát, így lehetővé vált az orthodoxia kiválása a zsidó szervezetből és autonóm szervezet létrehozása. (26,915. sz. vk. m „Szervező alapszabályzat Magyar- és Erdélyország autonóm hittörvényhű zsidó hitfelekezete számára”). De csak 1872-ben alakult meg a Budapesti Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség. Elnöke Trebits Mózes.; ⁴ Megjelent a Magyar Zsidó c. lap 17. száma mellékleteként. A „Hitőr” Magyar Zsidó Egylet Alapszabályai. תדה ירמוש Statuen für den ungarisch-jüdisch Verein „Glaubenwachter”. Pest, Légrády, 1868.;

⁵ Löffler Henrik: Búcsúzom az Orczy-háztól. V. rész. Zsidó Újság, 1937. július 2. 6. o.; ⁶ Közli: Dr. Beck Béla (szerk.): A fővárosi fürdők 75 éve. Pallas Lap- és Könyvkiadó. 1988. 115. o.; ⁷ Országos Nagy Képes-Naptár 1861-ik évre. Szerkeszti Girókuti P. Ferencz, emer. jószág-igazgató, oklevelezett gazdász, a magyar és erdélyi gazdasági egylet, kertész és m. kir. természet-tudományi társulat alapitó és rendes tagja. Pesten. Kiadja s nyomtatja Landerer és Heckenast.; ⁸ Nagy Lajos, Bónis György: A török kiűzetésétől a márciusi forradalomig. Budapest története III. 1790-1848. Akadémia Kiadó, Bp. 1975. 420. o.; ⁹ „A háború előtt a Király utca környékén, a Kazinczy utcában volt ilyen fürdő, azt tudom. Több is volt, a Dohány utcában is volt.” Erdei Istvánné visszaemlékezése, Centropa. 2006. URL: http://www.centropa.org/hu/biography/endrei-istvanne A háború előtti mikve a Kazinczy u. 16. is lehetett 1930-tól, így nem bizonyos, hogy a 40-es számra gondolt a visszaemlékező. Mindemellett általam készített interjúkban is felbukkant, hogy a Kazinczy u. 40. alatt létezett mikve, de a visszaemlékezők a háború előtt nagyon fiatalok voltak, így állításuk további igazolásra szorul A Dohány utcára történő hivatkozás inkább a Gamperl-féle fürdőre utalhat, amit viszont az 1920-as években részben elbontottak, részben átalakítottak.; ¹⁰ Másik visszaemlékező a Centropa gyűjteményből: F. N. Budapest, 2004. http://www.centropa.org/hu/biography/f-n; ¹¹ Zsidó Újság, 1935. április 17., 5. o. Sussmann rabbi: Mikvó és strandolás; ¹² Haber Samu, (1865. v. 1866. Komárom – 1920. Budapest) hírlapíró, vidéki lapok levelezője, a Komáromi Lapok munkatársa. Budapesten a Bolond Istókban publikál, majd 1886-tól az Egyenlőség munkatársa, majd főmunkatársa, 1893 szeptembertől lapszerkesztője. Főbb munkái: A mi ünnepeink. Rajzok a kisvárosi zsidó életből. 1893.; Zsidó történetek. 1894. (Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. URL: http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/index.htm) Az Egyenlőség egyik írói álnevén búcsúztatta: Komáromi Sándor. Egyenlőség, 1921. január 8., 3. o.; ¹³ Haber Samu: Jomkipur. Közli: Egyenlőség, 1898. szeptember 25. Melléklet, 2. o.; ¹⁴ Körner András: Hogyan éltek? A magyar zsidók hétköznapi élete 1867-1940. 2. kötet. 2015, Corvina Kiadó Kft. 68. o.;

¹⁵ Haber Samu: Egy vallás, két vallás. Regény. 4. folytatás. Közli: Egyenlőség, 1896. március 6. 22. o.; ¹⁶ A fürdő maga az Erzsébet körút 51-es szám alatt van, de bejárata a 49-es szám alatt van, a szálloda oldalában.; ¹⁷ Freund Vilmos (Paks, 1846 – Budapest, 1922). Andrássy úti magánpaloták építője. Ő tervezte a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs utcai kórházát, a Bródy Adél Gyermekkórházat, az Izraelita Siketnémák Országos Intézete Bethlen téri épületét és a Kozma utcai izraelita temető ravatalozóját is.; ¹⁸ „…egy grottaszerű, szűk nyílású barlang, az egykori vízkifolyó. Ezt nem építették fel 2006-ban. A természetes megvilágítás az udvarról érkezik színes üveg födémen keresztül. A Freund-épületnél a körút alatt található a vastartalmú gyógyvizet adó kút. (…) a városligeti Széchenyi Gyógyfürdő felé tartó termálvíz ágának egy ere található meg itt. Ezt az eret néhány éve egy hévízfeltöréses baleset miatt – újabb baleset megelőzése céljából – lezárták, így a körúti fürdőt ma már nem termálvíz látja el.” Jeney András. Erzsébet körút 51-53. Forrás, URL: http://budapest100.hu/house/erzsebet-korut-51-53/; ¹⁹ Közli: Zsidó Újság, 1925. október 16.; ²⁰ „Baleset a fürdőben. A Royal-nagyszálloda részvénytársaság rituális fürdőt tart üzemben, amelynek minden jövedelme őt illeti, a fürdő felett pedig a felügyeletet a budapesti autonóm ortodox izraelita hitközség gyakorolja.” Pesti Napló, 1928. március 10. 20. o.; ²¹ Forrás: a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség Levéltára.