A hajdani pesti zsidóság életmódjának rekonstruálását forráshiány nehezíti, így a levéltári hagyatéktól, az útirajzokon és a végrendeleteken át a vicclapokig minden utalás gazdagíthatja, pontosíthatja a történeti kutatást. Az adott kornak megfelelő zsidó civilizációs eszközök, szolgáltatások nyomai könnyen váltak az enyészet martalékává, s úgy látszik, javarészt ilyen sorsra jutottak a pesti rituális fürdők, a mikvék is. 

Míg Budán feltárták a XIII. századi mikvét is, és nemkülönben tudunk a hőforrások rituális használatáról1, Pesten XX. század előttiek helyét – a források ellentmondásossága miatt – problematikus beazonosítanunk. A rituális fürdő nem (csak) a test, hanem a lélek, sőt a háztartási eszközök spirituális/rituális megtisztulásának fontos eszköze volt és maradt. A mikve a zsidó vallásgyakorlás leglényegéhez tartozik, így elképzelhetetlen egy vallásos zsidó közösség nélküle. Míg a zsinagóga fontos, a mikve elsődleges. Tehát, ha nem is találunk létére, működésére utaló forrásokat, az még nem jelenti, hogy ne lett volna rituális fürdő, sőt dokumentált hiányának ellenére is feltételezhetjük valamilyen formájú jelentlétét. Fontosságát jelzi, hogy a mikve használatának módja feletti viták Magyarországon még a XIX. században is fellángoltak2.

A pesti –tehát nem a budapesti – mikvék történetét Büchler Sándor történeti összefoglalójára támaszkodva 1807. január 25-ével kezdhetjük, amikor a közösség tagjai – akik még a városi tilalom miatt nem alkothatnak zsidó hitközséget – elhatározták egy mikve felépítését3. Ekkor már (legalább) két gyülekezeti tér szolgálta a zsidó vallásgyakorlat céljait Pesten, mindkettő a Király utcában, s az egyik az Orczy bárók hatalmas bérházában, az ún. Orczy-házban. Ez az épület volt a pesti zsidóság első bázisa; az épületben zsinagóga, rabbilakás, számtalan raktár, kóser kifőzés és zsidó könyvesbolt is volt, így logikus, hogy a fürdőt is e tájon keressük, különösen éppen ebben az épületben. Egy nosztalgikus Orczy-ház leírás, nem is egy, de két mikvéről ad – teljesen téves – információkat.4

Az Orczy-ház Klösz György felvételén, 1890

Az Orczy-ház életéről szóló legkorábbi részletes leírást Franz Schams műve hozza 1821-ből: Vollständige Beschreibung der königlichen Freystadt Pest in Ungern. Schams a város tanácsnokaként nem tud rituális fürdőről sem az Orczy-házban, sem másutt (91.o.). Pár évvel később 1824 májusában Wahrmann Izrael Pest első hivatalos rabbija (1755–1826) azt írja levélben Efrájim Zálmán Márguliesznek (1762–1828), aki híres rabbi és bankár volt Brodyban, hogy

„itt Pesten sok ember jár a hídon, ami a Dunán van, fürdeni Ofen (Buda) meleg forrásaiba. A nők is odajárnak rituális fürdésre (hisz még nincs nekünk telkünk itt megfelelő mikvét létrehozni)”5.

A következő fontos adatközlő Patacsich Jósef – „Sz. K. Pest Városa Irnoki Hivatal Expeditora” –, aki egy évtizeddel később, 1831-ben jelentette meg saját költségen Pest leírását6. Schams művéhez képest a szerző nem csupán érdekes útikönyvet írva akart szórakoztatni, hanem részletes városi statisztikákat is közölt. A város leírása annyira népszerű volt, és Pest-Buda iránti érdeklődés olyan magas, hogy két év múlva megjelent e mű németül Carl Patisz7 fordításában, Landerer nyomdájából.

Patacsich megemlíti könyvének ’Ferdők’ fejezetében (57.o.), hogy

„Meszetits Ferdője a két szerecsen útzában ezen Ferdőben leginkább Sidók járnak”,

és hozzáteszi:

„B. Orczy Házában a Király útzában az idén

építődtek Ferdők, mellyekbe a viz egy most készitendő Arteziai kútból fog-eredni”8.

 

Patacsich egyértelmű: a Két Szerecsen utcába (2 Mohrengasse) járnak a zsidók, feltehetőleg azért, mert e fürdőben 1831-re biztosan megteremtették a rituális fürdő feltételeit; és a befejezéshez közel áll a fürdőépítés az Orczy-házban is.

Az Orczy-ház (második) jelentős bővítése 1829/1830 fordulóján ment végbe. Ennek tervező-vezetője Zofahl Lőrinc (Laurentz) volt. Ennek során elbontották az épület egyik szárnyát, de újabb emeletet húztak a középső, összekötő szárnyra, megduplázva a régi zsinagóga befogadóképességét, és a korábbi festőiskolát kibővítve kialakították a soknevű „modernek templomát”, a Chortempel-t avagy a Kultusztemplomot. Így immár jogosan állapítja meg Patacsich (15. o.):

 

„Báró Orczy háza a Király Utzában, mellyben az ujonnan készült Ferdő, és 2. SidóSinagóga találtatik, lakja most 284. lélek”.

 

A Der Fremdeim Pesth című 1833-as kötet szerzője, August Tekusch viszont egyértelműen hangsúlyozza, hogy a Két Szerecsen (2 Mohrengasse) 857. szám alá a Meszetits fürdőbe járnak a zsidók9, az Orczy-házbeli fürdőről pedig 1833-ban jövő időben beszél. Más is éppen 1830-ra teszi az artézi kutak fúrását10 az Orczy-házban, ahol viszont balul sült el a próba, 200 méter mélyen eltörött a vizet kereső fúró11. De meg kell jegyeznünk azt is, hogy a mikve kialakításához természetes (forrás- vagy eső-) víz szükséges, és nem kell artézi kutat fúrni hozzá.

Az biztos, hogy egy időben működött fürdő az Orczy-házban, ám az nem tudható, hogy mikve volt-e ott és a fürdő pontos helyét sem ismerjük. Van olyan feltevés is, hogy a mikve közvetlenül a zsinagóga alatt12, a földszinten volt, de ezt egy irat meggyőzően cáfolta13: a zsinagóga alatt istállók voltak.

Az 1833 és 1837 között átadott Orczy-féle fürdő 1837-es állapotáról azt tudjuk meg, hogy a Donauzeile-ben lévő Donaubadnál kevésbé elegáns, viszont annál sokkal kényelmesebb14 volt.

A Meszetits-fürdő és kertje a Két Szerecsen

és a Könyök utca között 1867-ben

 

A következő jelentést a mikvéről Jankovich Anton adja, aki 1838-as könyvében15 ezt írja:

„A Meszetits’sche fürdő Theresienstadtban,

2 Mohrengasse Nro 857-ben16 található,

egy kertben, és 7 fürdőszobából áll.

A fürdőkhöz a kútvizet a kertből veszik.

E külvárosi izraeli lakosság szinte kizárólagos látogatói az intézetnek”.

 

Jankovich nem tud arról, hogy az Orczy-házban egyáltalán lenne fürdő, noha felkészülten tárgyalja a témáját. Két évre rá, 1840-ben viszont H. Schlesinger az Orczy-házbeli fürdőt ajánlja másoknak.

 

„Az egyikük a Meszetits’sche fürdő (Theresienstadt, Ellenbogengasse, hét fürdőszoba) az udvaron található kertben áll. Azonban a kabinok sötétek.

Sokkal hasznosabb az Orczischen báró házának

épített fürdője a Königsgasse-ban”17.

 

A korabeli hivatalok rendszeres működése még egyszer fellebbenti a fátylat az Orczy-ház fürdőjéről. Említi ugyanis Pest város főügyésze, Milinkovics Mihály, aki 1841. február 2-án pert indított az Orczy-család ellen állítva, hogy 1837 novemberétől 1840 októberéig nem fizették meg a fürdő után járó évi 20 forint, összesen 60 forint adót, noha erre többször is felszólítást nyertek. A városi tanács 1841. február 25-én tartott ülésén feltűnően barátságtalan végzésben utasította rendre – az ügyészt. Mint írják: az Orczy-házban most nincs fürdő, a tiszti ügyész pedig foglalkozzon más hátralékokkal18.)

A zsidó fürdő következő publikált említése már 1855-ös, amikor a Feldmann’s Wegweiser19 a Meszetits fürdőt mutatja be, szót sem ejtve immár az Orczy-házról.

„A Messetich’e Bad Theresienstadt-ban van. Ellenbogengasse. 10 fürdőszobával rendelkezik. A sötét kertben fekszik, amit a szokásos szökőkútlapok táplálnak, és csak a zsidók használják.”.

Az Ellenbogengasse (Könyök utca) a mai Andrássy út helyén húzódott, és a fürdő főbejárata helyének és a szobái számának változása arról tanúskodik, hogy időközben a fürdőházat átépítették. A bejárat helyének változását az is indokolhatta, hogy a Két Szerecsen utca fokozatosan leromlott, a nappal a zsidó szegények, házalók, kóser kifőzések világa, éjszaka pedig a „düledező korhelyek s a festett arczu ledér leányok” vidéke volt ez20. Itt indul Kóbor Tamás Ki a gettóból! című nagyszerű zsidó regénye21 is.

 

Az Orczy-házi fürdő hattyúdalát Diószeghy Miklós 1929-ben a Budapesti Hírlap hasábjain írta meg22:

„Orczy bárók építették az empir díszítésű, kétemeletes palotát százhúsz évvel ezelőtt s ennek az építkezésnek akkor szenzációja is volt, amennyiben nyilvános fürdőt rendeztek be a többszárnyú ház egyik részében. Eltűnt a nyilvános fürdő, sőt annyira elhanyagolt állapotba került az épület, hogy évtizedek óta egyetlen fürdőszoba sincs az Orczy-házban, amely menekültek és bizonytalan egzisztenciájú emberek szállása lett a világháború idején.”

 

Dombi Gábor írása

 

1 „IV. Béla uralkodása idején Izsák ben Mózes bécsi tudós elvetődött Budára és Esztergomba, ahol hitsorsosai megkérdezték, vajon a két város melegforrásaiban megfürödhetnek-e a nők menstruatio után. Kételkedtek, hogy a melegforrások éppúgy megfelelnek-e a rituális szabályoknak, mint a hidegek. A rabbi megengedte, hogy «Budun» zsidó asszonyai a „thermákat”, a meleg fürdőket is használhassák.” Forrás: Büchler Sándor: A zsidók története Budapesten a legrégibb időktől 1867-ig. IMIT, 1901. 27. o. [Egyéb hivatkozás: Jichak ben Mose, (1180–1250): Or záruá. Shlomo J. Spitzer–Komoróczy Géza: Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig 159. oldal]; 2 Vö. a zentai fürdő feletti 1817-es vitát. Magyar-zsidó Szemle 15. 1898/4. szám. Dr. Kohn Sámuel: Kohn Schwerin Götz. 306-307. o.

3 Id. mű. 391. o.; 4 „Negyvennyolc lakás volt benne, 140 szoba, mint a beköltöző zsidók mondták, egész steil – városka. Rabbi, szülésznő, Visó Mártonné műhelye (aki parókát készített a zsidó asszonyoknak, de hajjal is kereskedett), két rituális fürdő, imaház, kóser mészáros, patika, hullamosó, üzletek benn az emeleteken, raktárak lenn az udvar körül, mélyükön toll, rongy, szaru, gubacs, cukor, feketebors, vászon, halina, bőr, ragasztó. Büdös volt. De az egyik udvarban, a raktárak előtt ifjak zsönögtek, mert itt tartotta a rabbi a tóramagyarázó előadásait.” Sárközi Mátyás: A Király utcán végestelen-végig. Holmi, 2005. 17. évf. 9. szám, 1075.o.; 5 Megjelent könyvében, Bét Efrájim responsum EH tinjáná 27. fejezet po kezdetű bekezdés. A levélnek nincs dátuma. Írásának idejére csupán következtethetünk abból, hogy ez egy válaszlevél Márguliesz rabbi 1824. február 17-én kelt levelére (uo. 26. fejezet), amiről azt írja Wahrmann rabbi jelen levelében, hogy „már majdnem egy negyed éve, hogy megkaptam levelét”. (Forrásközlő: Oberlander Báruch); 6 Patacsich Jósef: Szabad Királyi Pest Városának Leírása. Pest, 1831.; 7 Beschreibung der königlichen Freistadt Pest. Carl Patisz, 1833.; 8 Patacsich, id. mű 58. o.; 9 August Tekusch: Der Fremde im Pesth und der Pesther in der Vaterstadt. 1833. Jos. Eggenberger Buchhandlung. 22. o.; 10 Fővárosi Lapok 1876. 09. 14. 990. o.; 11 „Hazánkban a földfúró alkalmazásáról az első tudomást birjuk azon fúrás által, mely Pesten az Orczy-féle házban 1830-ban indíttatott meg, de eredményhez nem vezetett, mivel 660 lábnyi mélységben a fúró eltört és többé kihúzni nem lehetett.” A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 14. évfolyam, 1880. 1. szám Zsigmondy Béla: A talajfúrásról. 28. o.; 12 Az Orczy-ház zsinagógája az első emeleten volt, és az 1830-as emeletráépítéssel lett kétszintes, és a második szinten volt a zsinagóga női karzata, és ekkor emelték a mellette lévő második, kisebb zsinagógát, azt azonnal kétszintesnek építve.; 13 Nádas Sándor: Orczy-ház. Lantos Magazin, 1930. február 15-i cikke azt állítja, hogy a középső szárny földszintjén volt a fürdő, a zsinagóga alatt. De ezt egy korabeli panasz cáfolja: „megvizsgálták a templomokat és megállapították, hogy alattuk istállók és mészárszékek vannak”.

14 „Warme Donaubäder trifft mann, elegant eingerichtet in dem Pfefferschen Hause (im fogenantem Donaubad, Leopoldstadt, Donauzeile) minder elegant aber viel wohlseiler im Baron Orcyschen b…”. In: Gemälde von Pesth und Ofen mit ihrem Umgebungen. Ein Wegweiser für Einheimische und Fremde. Pest, 1837.; 15 Pesth und Ofen ihren Einwohnern, besonders im medicinischer und anthropologischer Hinsicht; Dargestellt von Dr. Anton Jankovich, Hofarzte Sr. k. k. Hoheit des Erzherzogs Joseph, Palatinus von Ungarn, und Mitgliede der Pesther Medicin. Fakultät. Ofen, gedruckt mit königl. ung. Universitäts-Schriften 1838. 52. o.; 16 A későbbi házszámozás szerint az épület 1383-as számon található. (Pester Lloyd-Kalender für das Jahr 1866., 87. o.; Sz. kir. Pestvárosában lévő házak-jegyzéke 1863, 17. o.; Pesther Häuser-Schema 1852. III., 35. o); 17 Medicinische Topographie königlichen Freistädte Pesth und Ofen. Eine von der löblichen medicinischen Facultät zu Pesth gekrönte Preisschrift. Verfasst von H. Schlesinger, Doctor der Medicin, Magister der Geburtshilfe und Mitglied der medicinischen Facultät zu Pesth, Pesth. In Commission bei Kilian et Comp. 1840, 22. o.; 18 Magyar Nemzeti Levéltár, P 0529 jelzet, 14. csomó. Fasc. XIII. No. 6-19. és 23. csomó. Fasc. XXII. No. 3-4.; 19 Feldmann’s Wegweiser durch Pest und Ofen und deren Umgebungen. Zweite, ganz umgearbeitete Auflage von Dr. Joh. Christ. Seitz. Pest, 1855. 116. o.; 20 Borostyáni Nándor: A kétszerecsen-utcza. Fővárosi tárcza. Vasárnapi Újság, 1874, XXI. évf. 49. szám, 781-782. o.; 21 Kóbor Tamás: Ki a ghettóból. Franklin Társulat, 1911.; 22 Diószeghy Miklós: Lebontják az Orczy-házat. A régi Pest színei a vén házban, amelyben elpusztíthatatlan a humor. In: Budapesti Hírlap, 1929. február 2. 11. o.

 

Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 139. szám – 2021. február 1.