Ezen a szombaton olvassák fel a Tórából az Ácháré mot hetiszakaszt a diaszpóra országaiban (Izraelben már az azt követő Kedosim lesz soron), amelyben a zsidó erkölcs fontos szabályait találjuk. Szó esik a rokonházasság tilalmáról és a házasság szentségéről is, amely manapság talán kissé ódivatúan hangzik, de azért érdemes megismerkedni a legfőbb alapvetéseivel – kezdi Yossi Goldman rabbi az írását, amely a Chabad.org weboldalon jelent meg.
Rochel, a feleségem hosszú évekig tanított egy gimnáziumban. Egy nap egy régi tanítványa kereste telefonon és időpontot kért tőle. Rochelnek jól esett a megkeresés és kíváncsian várta a találkozót. Az egykori diáklány felnőtt nővé érett és sajnos nem találta meg az élete párját, továbbra is a „nagy őt” kereste. A barátnői mind azzal piszkálták, hogy feleslegesen őrizgeti az ártatlanságát, egyszerűbb lenne az élete, ha nem kötné az esküvőhöz a szexuális kapcsolatot. Szerintük soha nem tud majd férjhez menni, ha ehhez az ósdi elvhez ragaszkodik. Ő azonban nem így gondolta, és azt várta a feleségemtől, hogy megerősítse elhatározásában.
Szerencsére a megfelelő embertől kért tanácsot. Rochel arra biztatta, hogy továbbra is tartsa magát az elveihez, ő pedig – Istennek hála – hamarosan rátalált vőlegényére és úgy lépett az esküvői baldachin alá, hogy hű maradt értékrendjéhez.
Néhány évvel ezelőtt egy jeruzsálemi konferencián vettem részt, ahol egy neves pszichológus érdekes statisztikát osztott meg velünk. Eszerint azok a házaspárok, akik már az esküvő előtt is együtt éltek, később nagyobb arányban váltak el. Ez meglepőnek tűnhet, hiszen azt gondolhatnánk, hogy azok a házaspárok, akik korábban már kipróbálták az együttélést, átgondolt döntést hoztak, mielőtt hivatalosan egybekeltek volna.
Mi is a házasság? Alapvetően egy feltétel nélküli elköteleződés. A házasság során két ember szilárd szövetséget köt egymással, amely sokkal többet jelent, mint csupán egy fedél alatt lakni a másikkal.
És mi az együttélés? Feltételekhez kötött elköteleződés: „Ha működik, maradok, ha nem, akkor lelépek”. Ez eddig rendben van, mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy a legjobb belátása szerint döntsön. Ha azonban úgy tekintünk rá, mint egy házasság előkészítésére – és a legtöbb együtt élő párnak ez a célja –, akkor már komoly problémák merülnek fel. Ez talán a felkészülés legrosszabb módja, hiszen feltételekhez kötött, a házasság viszont feltételek nélküli kapcsolat. A statisztikák is ezt tanúsítják.
Ismerek olyan házaspárokat, akik már 50, 60, 70 éve együtt élnek. Biztos vagyok benne, hogy a házaséletük nem volt teljesen zökkenőmentes. Ritka az olyan házaspár, akik között örök harmónia és boldogság uralkodik. Igaz, ilyennel is találkoztam már, de ez egészen ritka dolog. Ezek a fél évszázadnál is régebben házasságban élő férfiak és asszonyok bizonyára számos kihívással néztek szembe az idők során, de ragaszkodtak egymáshoz és mindig találtak megoldást a problémákra. Ma pedig boldogan élnek és örülnek, hogy együtt maradtak. Megélhették, hogy erőfeszítéseik gyümölcsöt hoztak: örömüket lelik a szoros családi kötelékben és büszkék gyermekeikre, akik őket tekintik példaképnek a saját házasságukkal kapcsolatban.
A feleségem áldott emlékű szülei 72 éven át voltak házasok. Vajon sohasem veszekedtek? Nyilván volt rá példa. A válás azonban sohasem merült fel náluk. Miért? Mert mindketten abban hittek, hogy a házasság feltétel nélküli elköteleződés. Ennek pedig meg is lett az eredménye, hiszen több nemzedéknyi leszármazottal lettek gazdagabbak, akik mind a Tóra útját követik és ugyanabban az értékrendben hisznek, mint szüleik, nagyszüleik és dédszüleik.
Igazság szerint kisebbfajta csodának tartom, hogy az elmúlt évtizedek házasságellenes propagandája ellenére az intézmény él és virul. Rabbiként én is gyakran adok össze párokat. A házasulandók száma ugyan csökkent, de az esküvőkre épülő hatalmas iparág él és virul, legyen szó catering-szolgáltatásról, fotósokról, ruhaszalonról vagy ékszerüzletről. Ez mind a házasság intézményének halhatatlanságáról tanúskodik.
Bár a hollywoodi sztárok szerint a házasság kihalásra ítélt műfaj, egy ismerősöm találó megjegyzést fűzött ehhez:
„A házasság intézménye egyáltalán nincs kihalófélben. Az elköteleződés azonban annál inkább”.
Fotó: Kinkazoid / Gwen Mamanoleas on Unsplash