Regős Péter, héber nevén Móise Ávráhám ben Májer, 87 évesen távozott közülünk, de szellemisége örökre velünk marad. Az Újbudai zsinagóga oszlopos tagjaként szolgálta a közösséget szerénységgel és szeretettel. Aki ismerte, tudja: nemcsak hosszú életet élt, hanem teljeset. Olyat, amely másokat is jobbá tett.
Búcsúzik az Újbudai zsinagóga közössége
„Báruch dáján haEmet – Áldott az igaz Bíró.” Ezekkel a szavakkal búcsúztak az Újbudai zsinagógában néhány héttel ezelőtt Regős Pétertől (Móse Ávráhám ben Májer), aki 87 éves korában, rós chódes sziván, vagyis a zsidó hónap újholdjának idején távozott az élők sorából. Épp akkor, amikor a zsidó nép története szerint egy emberként állt a Szináj-hegy lábánál, és elfogadta a Tórát.
Regős Péter nemcsak az Újbudai zsinagóga oszlopos tagja, hanem családja és tágabb közössége életének is fontos alakja volt. Életét szerénység, szorgalom, szeretet és mély spirituális tartás jellemezte. Akik ismerték, tudják: nemcsak hosszú életet élt, hanem teljeset. Olyat, amely másokat is jobbá tett.
„Egy ember, aki mindig adott”
A búcsúztatón Isaac Stell rabbi így emlékezett rá:
„Péter 87 éves volt, de lélekben tizennyolc. Egyszerre volt benne a gyermeki tisztaság és a fiatalos lendület. Nem az számít, mit mond a születési anyakönyvi kivonat, hanem, hogy hogyan élt valaki. És Péter az életet választotta. Minden nap.”
Soha nem panaszkodott, nem beszélt rosszat másról. Bátorított, megnevettetett, és emlékeztetett bennünket: a jelenben élni és másokat szeretni, ez a legfontosabb. Egy igazi mensch volt.
Személyes emlékek – Öcskösöd, András
Regős Péter unokaöccse így emlékezett vissza: „Ma nehezen jönnek a szavak. Péter váratlan távozása mélyen megrendített. Szeretett nagynagybátyám volt, állandó jelenlét az életemben gyermekkoromtól felnőttkoromig. Számos közös emlék fűz hozzá: amikor Katival együtt elvittek minket nyaralni, vagy amikor a budapesti cirkuszban kaptam egy perecet, ami akkora volt, mint az arcom.
Ahogy idősebb lettem, együtt jártunk színházba és koncertekre, ahol kivétel nélkül mindig elaludt a műsor elején. A végén épp időben ébredt fel a tapsra, és lelkesen mesélte, mennyire élvezte az előadást.
Pétert határtalan energiája jellemezte – ez lehetett hosszú életének titka. Egy hónapja fociztunk a konyhájában Cyrusszal és Shaynával. Centiken múltak a borospoharak, de ő nevetett, élvezte a játékot – és újra fiatal volt.”
A szakember, a tanár, a családfő
Életútja lenyűgöző. 1938. június 19-én született Budapesten. Négyévesen vesztette el édesapját, a holokauszt gyermekéveire pedig örök nyomot hagyott a nélkülözés. Mégis, minden nehézség ellenére embert és pályát épített magának.
Autószerelőből lett mérnök, közgazdász, doktori fokozattal elismert tudós, aranydiplomás oktató és közlekedési szakértő, akinek munkáját gyémántjelvénnyel is díjazták. 75 éves koráig dolgozott, mindig szenvedéllyel.
De nemcsak a munkájában volt kivételes. Életének középpontjába idővel egyre inkább a család került – különösen Kati mellett. Kati révén egy új család részévé vált: Jutka, Kriszti, Peti, Dóri, Tiffy, Veika – és a dédunokák. Ők lettek az új „projektje”, amit szeretettel, még ha néha rejtetten is, szívből végzett.
Egy utolsó történet
„Végül engedjetek meg egy mosolyt fakasztó történetet, folytatta Peti bácsi unokaöccse beszédét a búcsúztatón. Néhány éve Magdival és Péterrel együtt utaztunk Prágába. Én egy másik vagonban kaptam helyet, és mire megérkeztünk volna, hívott: ők már leszálltak – harminc kilométerrel korábban. Péter az óráját nézte, nem az állomás nevét – és azt hitte, megérkeztünk. A vonat ment tovább. Most is csak azt tudom mondani: néhány megállóval korábban szálltál le. Még nem voltál a főpályaudvaron.
„A cádikok még haláluk után is élnek” – mondja a Talmud. Mert egy igaz ember hatása nem ér véget a fizikai távozással. Péter velünk marad – történeteiben, nevetésében, tanításaiban, mozdulataiban, és azokban, akik továbbadják, amit kaptak tőle.”
Emléke legyen áldott.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.