Az Ararát című évkönyvet a Pesti Izraelita Leányárvaház adta ki jótékony céllal. Másfelől a szerkesztők nem titkolt szándéka volt, hogy a magyar zsidó irodalom fóruma legyen. A zsidóság kulturális identitását akarták ápolni a közösség legsötétebb napjaiban. Radnóti viszont nem akart ebben résztvenni.
1942-ben Komlós Aladár, az Ararát főszerkesztője kéziratot kért Radnóti Miklóstól is. A költő azonban visszautasította a felkérést. A költő hosszú, személyes hangú levelét, amely sokáig nem került a nyilvánosság elé, a Beszélő Online közölte – abból szemlézünk.
Radnóti így fogalmazott
„Zsidóságomat soha nem tagadtam meg, »zsidó felekezetű« vagyok ma is, de nem érzem zsidónak magam. […] a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom, és nem »szellemiségem« és »lelkiségem« és »költőiségem« ősi meghatározójának.”
A közösségi írói szerep helyett Radnóti a magyar irodalom egészében látta helyét
„A szobám falán három „családi kép” van, három fényképmásolat. Barabás egyik meglehetősen ismeretlen Arany-festményének másolata, ugyanerről a festményről külön a fej, és Simó Ferenc egy nemrégiben fölfedezett festményének másolata az öreg Kazinczyról. A Kazinczy-képről csaknem mindegyik »nem bennfentes« látogatóm, de az Aranyról is sokan (nem közismert, népivé stilizált arc) megkérdezik: »a nagybátyád?« vagy »a rokonod?« Igen – felelem ilyenkor, Arany és Kazinczy. […] S rokonom a hitét váltó Balassa, az evangélikus Berzsenyi és Petőfi, a kálvinista Kölcsey, a katolikus Vörösmarty vagy Babits, avagy a zsidó Szép Ernő vagy Füst Milán.”
Éles szavakkal illette a „felekezeti” irodalmat
„Néha nézegetem a zsidó lapokat… féltehetségek és gyönge tehetségek menekülnek egy kis meleg közösségbe, mert a szabad írói versenyt nem bírták volna zsidótörvény és 1942 nélkül sem. És két-három ragyogó költő és író kenyérért, száraz kenyérért és nagyon kicsinyke elismerésért. Mert ott is szolgálni kell, sőt, kiszolgálni.”
Radnóti levele fájdalmasan tiszta tanúságtétel. Nem megtagadása a zsidó örökségének, hanem a költő belső igazságához való ragaszkodás. Radnóti emberként és költőként is a maga útját járta. Ez, a sokáig a fiók mélyén lapuló levél ma különösen erős dokumentuma annak, hogyan vívta meg identitásharcát egy üldözött, de a megalkuvásra képtelen alkotó.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.