A „Kérdezd a rabbit” intézmény egy hazánkban is használatos, jól bevált szolgáltatás. Ám előfordulnak olyan esetek, amikor nem kapunk egyszerű, egyértelmű választ, hanem tovább küldenek minket egy „ráv”-hoz.
Ez történt a chabad.org egyik törzsolvasójával is, aki ettől nem jött zavarba s megkérdezte, hogy mégis mi a különbség a rabbi és a ráv között? Azok mégsem szinonimák? A részletes választ Mendel Adelman rabbi írta meg.
„Kedves Rabbi!” – a kérdező levele és a válasz
Gyakran használom a chabad.org „Kérdezd a rabbit” szolgáltatását, ahol Ön legtöbbször probléma nélkül válaszol nekem. Viszont néha azt írja, hogy kérdésemmel keressek meg egy „ráv”-ot vagy a „személyes háláchikus szaktekintélyemet”. Korábban azt gondoltam, hogy amikor itt megkérdezek egy rabbit, akkor egy háláchikus hatóságot kérdezek. Miért van szükségem egy „ráv”-ra? A „ráv” és a „rabbi” nem szinonimák? Azt hittem egy Tóra van mindenkinek. Legyen szíves magyarázza el ezt nekem. Köszönettel!
Adelman rabbi pedig így válaszolt:
Először is érdemes tisztázni néhány fogalmat. A köznyelvben a „rabbi” minden olyan személyre kiterjedő jelentéssel bír, akinek van szmichája, vagyis rabbinikus felavatást kapott. Ezzel ellentétben a „ráv” olyan valakire utal, aki szélesebb körű képzettséggel és jelentős tapasztalattal rendelkezik a gyakorlati élet hálácháiban (zsidó jogi törvényeiben). Ezért az egyes közösségek gyakorta kineveznek egy rávot, hogy ő válaszoljon a mindennapokban felmerülő zsidó jogi kérdésekre.
Ápoló kontra doktor
Gondolkozott-e már azon, hogy milyen sokan dolgoznak egy-egy orvosi rendelőben, mégis, a vizsgálók ajtaján csak egy-két név díszeleg. Mitől képzettebb egy orvos mint egy ápoló? Miért nem vizsgálhat egy ápoló?
Talán a munkahelyi tapasztalat teszi őket különbözővé. Hiszen az orvosok szigorú felügyelet melletti rezidensképzést kell elvégezniük, mielőtt szakorvosi minősítést szerezhetnének.
Viszont ha a különbség csak a tapasztalat, akkor egy ápoló miért nem diagnosztizálhat és ajánlhat gyógymódot? Valószínű, hogy egy-egy nővér a negyven évnyi munkája során több fülgyulladást látott, mint sok szakorvos. De attól függetlenül, hogy a nővér a tünetek alapján következtetni tud a betegségre, s annak ismeri a kezelési módjait, mégsem diagnosztizálhat s nem írhat fel gyógyszert. Az ápolók valószínűleg rendelkeznek hasonló lexikális tudással és tapasztalattal, mint az orvosok, ám nincs ugyanolyan szakértelmük. Az ápolók képzése nem olyan szigorú, s intenzív, mint az orvosoké, ezért aztán nem is kapnak ugyan olyan „jogköröket”, ezáltal a felelősségük is kisebb.
„Az ön orvosa” – egy hasonlat
A sarki háziorvosi rendelő nem egy akármilyen rendelő. Ez az ön rendelője, ahová felnőttkora óta jár. Az a személy, aki önt vizsgálja, nem egy egyszerű orvos, hanem az ön elsődleges gyógyítója. Felmerülhetne önben, hogy mi szükség van mindig ugyan ahhoz az orvoshoz menni, hiszen ha beteg, akkor beteg, vajon nem pont ugyan azt írná fel, javasolna, mint bármelyik másik orvos?
A betegségek nem légüres térben alakulnak ki. A mindennapok hatással vannak arra, hogy ön kicsoda, s milyen egészségügyi állapotnak örvend. Ezért aztán érdemes ugyanahhoz a háziorvoshoz járni, hogy ő felfedhesse, hogy a gyakori fülgyulladása milyen mélyebb problémát jelez, vagy hogy a héten jelentett negyedik tünete valójában a hipochondriából fakad, és érdemes lenne felkeresnie egy terapeutát…
A rabbi sokban hasonlít az orvosra
Az orvosi és a háláchikus szakértelem sok hasonlóságot mutat. A háláchá világában a rabbik az egészségügyi szakemberek. Meg tudják mondani, hogy amit csinál az egészséges vagy egészségtelen. Megválaszolják a kérdéseit, gyógymódokat javasolnak és kezeléseket ajánlanak. Természetesen, az egészségügyi szakemberekhez hasonlóan vannak különböző fokú tudással rendelkező rabbik:
Vannak, akik kívülről tudják a szent könyveket és a legtöbb kérdést meg tudják válaszolni. Ha a tünetek konkrétak, vagy olyan egészségügyi problémával jelentkezett, mely gyógyszere nem vényköteles, akkor segíthetnek.
Ha csak olyan információra van szüksége, amely már egy korábbi zsidó jogi döntésben egyértelműen megtalálható, akkor az ilyen rabbi az ön embere! Viszont ha a kérdése nem egészen egyértelmű, ha több következtetés levonására van szükség, vagy a személyes aspektusok mérlegelésére, akkor egy magasabb képzettségű valakire lesz szüksége.
Ezekre a kérdésekre van a ráv. Egy ráv sokkal többet tanult, s évekig „gyakornokoskodott” egy tapasztalt háláchá szaktekintély mellett. Képzettsége és széleskörű tapasztalata, valamint a belé bizalmat helyező közösség ruházza fel őt szükséges erővel és hatalommal. A ráv felhatalmazást nyert, hogy dönthessen a zsidó jog legbonyolultabb kérdéseiben.
Végezetül pedig ott vannak az „alapellátással foglalkozó rabbik”. Időnkét „személyes háláchikus szaktekintélyeknek” máskor „rávoknak” hívjuk őket. Ők azok, akik személyesen ismerik önt, s nem csak a feltett kérdéssel foglalkoznak, hanem az ön lelkével is.
Rabbi kontra Ráv – mi is a különbség?
Az oka, hogy időnként csak egy ráv tud válaszolni egy kérdésre, az az, hogy kétféle kérdés létezik. Vannak egyértelmű kérdések, melyekkel a zsidó törvénykönyvek foglalkoznak, s azokban csak meg kell találni a választ. Ilyen kérdésekre bármely felavatott rabbi tud válaszolni.
Aztán vannak azok a kérdések, melyek nem találhatók meg könyvekben. Ezek a kérdések nem fekete-fehérek. Az ilyenek megválaszolásához hasonlatos esetek összevetésére és a következtetések levonására van szükség.
Időnként többféle vélemény is található arról, hogy mit mond a zsidó törvény, és a ráv dolga az, hogy felmérje az adatt esetben melyiket kell követni.
Ez olyasmi, amit csak egy ráv képes megtenni, aki a közösségtől kapta a döntéshez való feljogosítást.
Összegezve tehát miért nem lehet mindig a „Kérdezd a rabbit” szolgáltatásra hagyatkozni? Röviden: mert nem alkalmas bizonyos döntések meghozatalára.
A válaszadók lehetnek nagy tudásúak, tapasztaltak, de ettől még csak egy ráv az, aki jogosult bizonyos döntések meghozatalára. Ráadásul a válaszadó rabbik nem ismerik a kérdést feltevőt, ezért nem is képesek személyre szabott választ adni. Ettől függetlenül persze továbbra is érdemes ezt a szolgáltatást használni, de ha olyan jellegű a kérdés, akkor a kérdezőt tovább fogják küldeni egy rávhoz.
Mindez azonban csupán a felszínt érintő magyarázat volt. Ha ez kielégítette a kíváncsiságát, akkor nagyszerű, nem is szükséges tovább olvasnia. Viszont azoknak, akik még mélyebbre szeretnének ásni, s megtudni, hogy mi az oka, hogy bizonyos témakörökben csak egy képzett ráv tud válaszolni, folytassák az olvasást.
De miért nem olyanok a rabbik, mint az orvosok?
Természetesen azért, mert a ráv valójában nem orvos.
Háziorvosokhoz járunk nem pedig random orvosokhoz és ápolókhoz, mert így kisebb az esélye annak, hogy tévednének a kezelésünkkel kapcsolatban. A rólunk alkotott tapasztalataik és személyes ismereteik miatt kevésbé valószínű, hogy félrediagnosztizálnának minket. Tehát az orvos a károk kezeléséről szól.
A rávban lévő „többlet” nem az, hogy nagyobb eséllyel ad helyes diagnózist. A ráv értéke, hogy hozzá fordulni önmagában a gyógyulás. Az Örökkévaló felállított egy rendszert, mely szerint ha kérdésünk van, akkor el kell mennünk egy rávhoz és meg kell fogadnunk, amit mond. Vagyis nem információért megyünk egy rávhoz, hanem azért mert az Örökkévaló azt a parancsot adta nekünk, – ahogy a Tórában áll:
„És menj el a levita papokhoz és a bíróhoz, aki lesz abban az időben és kérdezd meg, hogy tudtodra adják az ítélet igéjét.” (5Mózes 17:9.)
Ha egy ráv mond valamint, az nem egy vélemény. Ez nem egy „viszed vagy itt hagyod” tanács. Hanem megmondja mit tegyen, hogy mit akar az Örökkévaló, ahogy az a Tórában is le van írva. Ha hálácháról van szó, akkor nem kell másodvéleményért menni.
A rávtól kapott vélemény végleges és vitathatatlan.
A kóser vágó tanulságos esete
Lássunk egy igaz történetet. A nemrég elhunyt Leibel Turk (1938–2024) rabbi az Crown Heights egyik rangidős és legtekintélyesebb saktere volt, aki mindig utolsóként hagyta el a vágóhidat. Kóser vágóként az egyik feladata az volt, hogy végső leltárt készítsen az aznapi vágásokról.
Egy napon, amikor az utolsó ellenőrzést végezte, megszámolta a csomagolt húsokat, ám az nem egyezett leltári adatlappal. Újból megszámolta, ám a hibát nem ő vétette, hanem valóban egyel több vágott állat volt a kóser részlegen, mint amennyinek valójában lennie kellett volna.
Gyorsan rájött, hogy mi történhetett. A mészárosok az összes vágott állatra felragasztják a kóser matricát, s ha az ellenőrzéskor kiderülne, hogy az állat mégsem kóser, akkor leszedik a címkét arról, s visszaküldik. Bejáratott, szinte hibamentes rendszer volt ez. Azonban akkor mégis hiba történt, mert az egyik, még nem ellenőrzött hús összekeveredett a már ellenőrzött, kóser hússal. Ezért volt egyel több csomag, mint ami a listán szerepelt.
Az egyik állat valószínűleg nem volt kóser, de fogalma sem volt, hogy melyik. Így, ahogy az elvárható volt, felhívta a rávját, az áldott emlékű Zalman Shimon Dworkin (1901–1985) rabbit. S miután felvázolta neki a szituációt, Dworkin rabbi elmagyarázta, hogy mivel az állatok összekeveredtek, a valószínűsíthetően nem-kóser állatot érvénytelenítették, ezért nincs probléma. Ugyanakkor az ilyen helyzetekben az a szokás, hogy a csoport egyik darabját kidobják (Remá, Joré Deá 109:2.), ezzel szimbolizálva a nem-kóser hústól való megválást.
Turk rabbi ennek megfelelően járt el, véletlenszerűen kiválasztott egy becsomagolt húst, s kidobta, majd távozott a vágóhídról. Hazafelé menet még a reptéren (mert a vágóhíd nem New Yorkban volt) találkozott az egyik kóser mészárossal, egy bobovi hasziddal, akivel együtt dolgozott, s elmesélte neki a történetet.
A ráv döntésén az Örökkévaló áldása
A bobovi haszid csodálkozott, hogy Turk rabbi nem tudta, hogy a címkék ellenőrzésével könnyedén meg lehetett volna tudni, hogy melyik hús nem tartozott a már ellenőrzött, kóser csoporthoz, hiszen minden állat egyedi vonalkódot kapott. Vagyis Turk rabbinak csak annyit kellett volna tennie, hogy megnézi melyik állat vonalkódja nem szerepelt a listán.
A bobovi végül úgy döntött, hogy visszamegy a vágóhídra, hogy kivegye a nem-kóser tételt. Végülis hogyan hagyhatta volna, hogy egy potenciálisan nem-kóser állatot kóserként adjanak el?
Alig egy óra múlva újból találkoztak, s a bobovi azt mondta:
„A rávod egy csodatevő! Átnéztem az összes címkét, és azt az egyet, ami nem volt ellenőrizve, te pont azt dobtad ki.”
Mivel a ráv megkérdezése az Örökkévaló rendszerének a része, az Örökkévaló kitart a ráv döntése mellett. Ha a ráv azt mondja, hogy az étel kóser, akkor az pontosan az. Bízni kell benne, hogy mindaddig, amíg a ráv követi a Tóra irányelveit, addig a döntéseit Isten is támogatja.
Így amit a ráv mond, az pont megfelel a kérdező lelkének.
Egy történet a nagy Báál Sém Tovról
Egy nap komoly kérdéssel kereste fel egy zsidó a nagy Báál Sém Tovot. Éppen a zsidó bíróságról jött, ahol a vitás pénzügyét vitatták, s ott a ráv végül úgy döntött, hogy fizetnie kell a másik zsidónak.
A férfi elmondta a Báál Sém Tovnak, hogy nem háborította fel az ítélet, de össze van zavarodva. A szíve mélyén tudta, hogy nem tartozik a pénzzel, amit most meg kell fizetnie. Az ellene felhozott állítások hamisak voltak, viszont a ráv betartotta a Tóra összes törvényét, s azok alapján jogosan ítélt ellene. Dehát hogyan támogathat a Tóra egy olyan döntést, amely hamisságon alapul és igazságtalan?
A Báál Sém Tov figyelmesen végighallgatta a férfit, végigsimított a szakállán, majd így válaszolt: „Valójában a lelked tartozott a másik ember lelkének, még az előző életében. Sajnos úgy fejezte be földi pályafutását, hogy nem tudta visszafizetni az adósságát. Ezért elrendelték, hogy ebben a földi életében a Tóra fogja megparancsolni neki, hogy visszafizesse tartozását. Tehát ebben az életben te nem tartozhattál volna annak a másik embernek, mert akkor a visszafizetés nem mentesíthetné a lelkedet az előző életére. Csak azért, mert valóban nem tartozol neki semmivel, az a pénz, amit adsz neki, képes visszafizetni az előző inkarnációd adósságát.”
Őrületesen hangzik, nemde?
A Báál Sém Tov történetéből tanuljuk tehát, hogy egy ráv Tórán alapuló döntése nem csak az erre az életre kiható igazságosság, hanem olyan, ami meghaladja a testi korlátokat is.
Szóval ne habozzon ön sem, s még ma keressen magának egy saját rávot, aki a megfelelő döntésekkel segítheti életét!
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.