Március 16-án, vasárnap Purim ünnepe. Megemlékezünk a perzsa uralom alatt élő zsidó nép i.e. 356-ben történt megmeneküléséről, amikor „a gonosz Hámán ellenünk kelt, és az összes zsidót a gyermekektől az öregekig, a csecsemőkkel és asszonyokkal egyetemben akarta elpusztítani, leölni és kiirtani egyetlen nap alatt” (a purimi imából).  Purimkor négy fontos micvát kötelességünk megtartani:

Eszter könyvének felolvasása:
Purim előestéjén a zsinagógában hallgatjuk meg a Mögilát Esztert (áldásai: 410–412. old.).  Mind a férfiak, mind a nők kötelesek meghallgatni a Mögilá felolvasását. A gyerekeket is vigyük el a zsinagógába, hogy teljesíthessék ezt a kötelezettséget. A Mögilá-hallgatás kötelességét csak akkor teljesítjük, ha a Mögilá minden egyes szavát halljuk a Báál korétól (olvasó).  A Mögilá-olvasásnál elterjedt szokás, hogy valahányszor elhangzik a gonosz Hámán neve, a közösség zajt csap. Askenáz szokás csak akkor csapni zajt, amikor a teljes név hangzik el (Hámán ben Hámdátá). Chá-szid szokás akkor is zajongani, amikor a név valamilyen jelzővel szerepel. Szokás, hogy a közösség az Is jehudi… (Eszter 2:5.) kezdetű részt, Hámán fiának tíz nevét (uo. 9:7–9.), és a Mögilá utolsó két mondatát (uo. 10:2–3.) hangosan olvassa fel, mielőtt a Báál kore olvasná.  A következő reggelen, Purim napján, a Sáchárit ima közben is – még tfilinben – újra meghallgatjuk a Mögilát. Ha valaki nem hallotta ekkor, még egész nap pótolhatja. Eszter könyve új magyar fordítással kapható az EMIH irodában: 267-5746.
„Enni, inni, vigadni”:
Purim napján ünnepi vacsorát tartunk, amelyet még sötétedés előtt kell elkezdeni, éppen ezért a Minchát korán imádkozunk. Purim az egyetlen olyan ünnep, amelyen a mértéktelen ivás korlátozását fel szabad rúgni. „Addig kell inni, amíg már nem tudunk különbséget tenni az »átkozott Hámán« és az »áldott Mordecháj« között” – mondják a bölcsek (Talmud, Mögilá 7b.). Természetesen, aki ismeri magát, és tudja, hogy ha többet iszik a kelleténél, akaratlanul is megszeghet valamilyen vallási előírást vagy közönségesen kezd viselkedni, jobb, ha még Purimkor is eltekint ettől. Az asztali áldásban elmondjuk az Ál hániszim („A csodákért…” – 113. old.) betoldást.
Misloách mánot:
Legkevesebb kétféle étel, ital ajándékot küldünk legalább egy barátunknak.
Mátánot láevjonim:
Mindenki adjon adományt legalább két szűkölködőnek. Még a szegény – aki maga is rászorul az adományra – is kell, hogy adjon. Aki netalán olyan helyen tartózkodik, ahol nincsenek szegények, vagy más okból nem tudja az¬nap teljesíteni az adományozás kötelezettségét, az tegye félre a pénzt, hogy később azt odaadhassa a rászorulóknak.

Purimi szokások:
Bár nincs tiltva, hogy Purimkor dolgozzunk, mégis méltóbb az ünnephez, ha nem megyünk dolgozni, hanem illő módon megszenteljük a napot.  Elterjedt szokás Purimkor jelmezbe bújni, karnevált és egyéb vidám összejöveteleket rendezni. Purimról bővebben a www.zsido. com/purim honlapon olvashatunk.
Március 15-én, szombat este Purim. Szombat esti imarend. Az Ámidában elmondjuk az Átá chonántánu („Te ajándékoztad…” – 145. old.) és az Ál hániszim („A csodákért…” – 149. old.) betoldást.  Az Ámidá után Mögilá-olvasás (áldásai: 410–412. old.). Magyar fordítása kapható az EMIH irodában: 267-5746. Utána a szokásos szombat esti imarend szerint folytatjuk.  Hávdálá (Szombatbúcsúztató – Naptár).
Március 16-án, vasárnap a reggeli imában se Hálélt, se Táchánunt nem mondunk, de tfilint rakunk. Az Ámidában elmondjuk az Ál hániszim („A csodákért…” – 67. old.) betoldást.  Az Ámidá után Tóra-olvasás (három embert hívnak fel), azután Mögilá-olvasás (áldásai: 410–412. old.). Utána Ásrétól („Boldogok…” – 87. old.) a szokásos imarend szerint folytatjuk. A nap során teljesítjük a fent felsorolt további három purimi micvát: „Enni, inni, vigadni”, Misloách mánot, Mátánot láevjonim.
Március 17-én, hétfőn Susán Purim: Hámán gonosz terve Susánban, a fővárosban egy nappal később hiúsult meg, mint Perzsia többi részén – erre emlékezünk ezen a napon. Jeruzsálemben ezen a napon tartanak Purimot. Jeruzsálemen kívül már vasárnap este is a szokásos hétköznapi imát mondjuk Táchánun és Ál hániszim nélkül.
 

Megszakítás