Kétszáz kerek esztendeje született Jókai Mór, a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja. De Jókai nem csupán a regényekben alkotott maradandót, hanem mint országgyűlési képviselő a hazai zsidók életének jobbá tételéhez is hozzájárult.
Egy kis múltidéző arról, hogy mit is gondolt Jókai Mór, a „nagy magyar mesemondó” a zsidókról.
Jókai Mór (1825–1904) baráti társaságához számos zsidó származású ember tartozott, Wahrmann Mór országgyűlési képviselőtől kezdve Kronberger Lipót, a Magyar Általános Takarékpénztár Rt. és a Magyar Őstermelő Rt. elnökéig. De köztudomású az is, hogy Jókai második felesége, Nagy Bella (szül.: Grósz, 1879–1947) szintén zsidó származású volt. Társas és családi kapcsolatiról is bőségesen lehetne írni, ám most inkább néhány mozaikot idézünk fel életéből, melyek rávilágítanak arra, hogy Jókai mennyire becsülte a zsidó embereket.
Jókai Mór mint márciusi ifjú
Jókai Mór író, a „nagy magyar mesemondó”, mint a márciusi ifjak egyike jól ismerte a zsidók hazafiasságát, s a szabadságharcban való részvételüket. Dr. Bernstein Béla (1868–1944) szombathelyi, majd nyíregyházi tudós rabbi tudományos munka formájában írta meg és adta közre Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz és a zsidók címen a magyar zsidók harcokban való részvételét. A könyvhöz az előszót Jókai vetette papírra 1898. augusztus 21-én:
„Magyarországon a Mózes hitvallás népe, a héber faj mindenkor a legbuzgóbb híve volt és maradt a magyar állameszmének, a szabadságnak. A legnagyobb megpróbáltatás korszakában, a 48/49-iki szabadságharc alatt bizonyította ezt be legigazabban. Amidőn a hazának minden másajkú népfajai, amelyekkel a magyar szabadságát megosztotta, amelynek fiait jobbágyságból felszabadítolta, földeiken úrrá tette, – fegyverrel támadtak ellene, – ugyanakkor a héber faj vérét, vagyonát és szellemét hozta áldozatul a magyar nemzet, az alkotmányos szabadság megvédelmezésére: — az a héber faj, mely egyedül felejtetett ki a törvényhozás az alkotmány sáncaiból, az a zsidó nép, mely egyedül nem kapott polgárjogot, egyenlőséget e haza milliói között. Mégis szerette a hazáját.”
Az igazság bizonyítása
Már azelőtt, hogy Jókai Mór megbizonyosodott volna arról, hogy a zsidók milyen kiváló hazafiak, érdekükben forgatta a tollát. 1842-ben írta meg a Zsidó fiú című drámai költeményét, melyben síkra szállt a zsidó vallás egyenjogúsításáért. Mindezt egy olyan korban, amikor az emancipáció vagy recepció még ismeretlenek voltak.
Szenvedélyes hangon írt a magyar zsidók 1868 előtti, jognélküli állapotáról. Elfogulatlan hangnemben írt a zsidókról, erényeikkel, hibáikkal együtt ábrázolta őket. Jókai akkurátus módon követte végig a magyar zsidók évszázadait és történelmi hitelességgel rajzolta meg alakjaikat. Felszólalt az aljas rágalmak ellen, a „vérszopó uzsorás” bélyegét a Kétszer kettő négy – a második világháború borzalmait követően szörnyű áthallásokkal itatott – keserű példázatában fejtette ki:
„A főurak hagyták a zsidót gyarapodni, gazdagodni, mint ahogy a praktikus gazda engedi a méheket egész nyáron át gyűjteni, ősszel aztán nem tettek úgy a méhekkel, ahogy a háládatlan s oktalan méhészek szoktak tenni, akik a szorgalmas bogarakat kénnel kifüstölik, hanem azt tették, amit már az újabb kori méhes gazdák is gyakorolnak, hogy elszedték tőlük a mézet, annyit meghagytak nekik, amennyin kitelelhessenek, aztán a kiürített sejteket megint visszarakták a kasba, hogy hadd szedjék tele megint a méhek. S ezt a metódust maguk a méhek is egészen normális állapotnak tartják, mert különben ott hagynák a kast s elmennének az erdőkbe faodvakba telepedni. De ott meg a medve enné meg őket. Mégis csak jobb a méhesben.”
Kik is álltak „Shylock” valódi karaktere mögött
Jókai Mór meglátta, hogy Shakespeare kitalált karaktere, „Shylock” valójában nem a zsidókat, hanem a fejedelmeket, földesurakat, királyokat jeleníti meg. Valójában a kapzsi urak kincsvágyukat elégítették ki a zsidókkal. A céhekbe nem engedték őket, földet nem művelhettek, így kényszerhelyzetbe jutottak. Mehettek volna a vadonba is, a vadállatok közé, de a két rossz közül a kisebbet választották…
Érdekesnek tűnhet, de Jókai liberális politikai felfogása is hozzájárult a hazai zsidó vallási irányzatrendszer megszületéséhez. Amikor az 1868/69-es zsidó kongresszus után irányzatokra szétszakadtak, akkor Jókai 1870-ben maga is felszólalt, hogy az orthodox zsidókat ne kényszerítsék neológ hitközségekbe, hanem ők is alapíthassanak önálló hitközségeket.
♦ Források: ♦ Bernstein Béla dr., Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz és a zsidók. Budapest: Franklin-Társulat, 1898. ♦ Lázár Béla dr., „Jókai és a zsidóság.”, Egyenlőség, 1894. 13. évf. 1. szám, 1–2. old. ♦ Makai Emil, „A zsidó fiu.”, Egyenlőség, 1893. 12. évf. 47. szám, 6. old. ♦ „Jókai és a magyar zsidóság”, Egyenlőség, 1925. 44. évf. 1. szám, 11. old. ♦