Somlyó Zoltán (1882–1937), a magyar-zsidó költészet egy nagyjának pészahra írt büszke sorai 1932-ből.
HÚSVÉTI ÉNEK.
Ha nem lett volna Fáraó,
ki rabszolgákat tör a porba;
ha korbács nem lett volna, mely
a zsidókat összetiporja…
ha a halálnak angyala
Egyiptomon nem száguld végig;
ha anyák s gyermekek jaját
a kín nem dobja fel az Égig;
ha a könny össze nem folyik
a pusztán, keserű gyökérrel;
ha a forró sívó homok
a lábakat nem sebzi vérrel;
ha tikkadt nyelvek bíborát
a szomj ecete nem apasztja;
ha a kovásztalan lepényt
a nap kenyérré nem dagasztja;
ha mindenkor a Fáraók
nem volnának oly elbízottak;
ha tudnák, hogy a ma után
mindig fölfényesül a holnap…
akkor most nem díszítené
szívünk’ a győzelem virága;
akkor nem ülne a család
az ünnepélyes gyertyafényben;
s a megnyugvás édes bora
nem állna kristályos edényben;
akkor nem énekelne szánk
a gyertyafényes széder-estnél:
légy százszor, százszor büszke rá,
hogy ama zsidóktól születtél!…
|
Forrás:
Somlyó Zoltán, „Húsvéti Ének.”, in: Szemere Samu (szerk.), Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve. Budapest: IMIT, 1932. 134–135. old. |