Antiszemita nézetekkel a gyerekek körében is lehet találkozni. A szakértők szerint ez nem rosszindulatból, hanem tudatlanságból ered, ezért érdemes minél előbb elkezdeni beszélni az előítéltekről. A diákokra kifejezetten nagy hatást gyakorolnak az érzékenyítő tanórák, pláne, hogy az egyiket Szegedi Csanád tartja. A foglalkozásokat tartó alapítványokkal beszélgettünk.
„Nem gondoltam, hogy cigány vagy, mert olyan szépen vagy felöltözve” – ilyen és ehhez hasonló előítéletek hangzanak el diákoktól, az Uccu Alapítvány által végigvitt érzékenyítő foglalkozásokon. Az órát tartók szerint nem baj, sőt kifejezetten jó, hogy felszínre jönnek ezek a sztereotípiák, amelyeket egy ilyen foglalkozáson legalább érdemben át lehet beszélni.
A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a magyar lakosság több mint egyharmada vall antiszemita előítéleteket, a lakosság 60 százaléka véli úgy, hogy „a cigányság vérében van a bűnözési hajlam”, de még a nem létező pirézeket sem nem látja szívesen az országban a magyarok fele. Az előítéletek már egészen kis kortól beépülnek a gondolkodásba, a gyerekek otthon, az iskolában és a kortárs csoportokban sajátítják ezeket el – mutatnak rá a szociálpszichológiai kutatások.
Kattognak a kerekek
„Az egyik legizgalmasabb a számháború nevű játékunk, amikor a diákoknak meg kell tippelniük, hogy hány zsidó él Magyarországon – általában nagyon felül becslik, gyakran mondanak kettő- és ötmillió közötti számokat. Ilyenkor visszakérdezünk, hogy ezek szerint minden második ember zsidó az osztályotokban? Erre jön a rádöbbenés, látszik, hogy elkezdenek kattogni a kerekek” – meséli Dés Julcsi a Haver Alapítvány ügyvezető igazgatója.
Az szervezet, amely 2002-ben alakult néhány lelkes fiatal összefogásával, a zsidósággal kapcsolatos érzékenyítő foglalkozásokat tart középiskolákban és egyetemeken. A név onnan jött, hogy a haver magyarul és héberül is ugyanazt jelenti. A program során több modul közül is lehet választani: van identitásfoglalkozás, séta a zsidónegyedben, illetve egy holokauszttal kapcsolatos foglalkozás (ez csak abban az esetben választható, ha már részt vettek identitás órán).
A legtöbben az identitás órát választják, melynek során a diákok interaktív, játékos foglalkozásokon vehetnek részt. „Arra törekszünk, hogy minél több kommunikációra sarkaljuk a diákokat, minél több dolgot ők mondjanak ki. Gondolkodjanak, vitázzanak” – mutatott rá a program céljaira Dés Julcsi. A másfél órás foglalkozás alatt a játékokon keresztül a zsidóságról, a saját identitásukról és a zsidó identitásról beszélgetnek. „Azt tapasztaljuk, hogy az identitás egy nagyon új és nagyon érdekes kérdés a diákok számára” – magyarázta. A foglalkozás célja, hogy az előítéletek is felszínre kerüljenek, hogy őszintén beszélhessenek ezekről a diákok. „A fő üzenetünk, hogy nincs olyan, hogy ’a zsidó’. Nem lehet beskatulyázni az embereket, mert a világ sokszínű és az emberek sokfélék.”
UCCU neki, hajrá!
Hat éve, a roma gyilkosságok idején a Haver Alapítvány munkatársaiban fogant meg az ötlet, hogy szükség lenne roma témájú foglalkozásokra is. „Eleinte a Haver szárnyai alatt működtünk, de öt éve külön szervezetként jegyzik az Uccu Alapítványt. Budapesten és most már Pécsen is van csoportunk” – elevenítette fel László Flóra az Uccu Alapítvány ügyvezetője. A név ennyit üzen: „uccu neki, hajrá, ha az előítéletekkel kell szembemenni!”.
Az Uccu érzékenyítő órákat is tart, illetve a diákok egy VIII. kerületi sétán is részt vehetnek. Hasonlóan a Haver módszereihez, interaktívan, különböző játékokkal próbálják előcsalogatni azokat az előítéleteket, tévhiteket, amelyek a romákkal szemben élnek. „Megpróbálunk rávilágítani, hogy – az előítéletektől eltérően – a cigányság nem egy egységes csoport. Ez a több százezer fős kisebbség nagyon színes és a többségihez hasonlóan összetett társadalom, különböző csoportokkal, más és más kultúrával, szokásokkal, nyelvekkel és tradíciókkal” – magyarázta.
Csak filmekben látnak zsidókat
A Havernál és az Uccunál is önkéntes oktatók tartják a foglalkozásokat. Fontos szempont, hogy a diákokhoz korban közelálló (18-35 közötti) fiatalok moderálják az órákat. „Azért van felső korhatár, mert azt tapasztaljuk, hogy a kortárs oktatók sokkal jobban megtalálják a hangot a diákokkal, így nem félnek tegeződni, nem félnek elkezdeni beszélni” – magyarázta Dés Julcsi.
Egy másik szempont, hogy az órán tárgyalt kisebbséghez tartozzon a moderátor (a Havernél a kettőből legalább az egyik). Az iskolai végzettség azonban nem számít. Önkéntesnek tehát bárki jelentkezhet, aki megfelel a fent említett követelményeknek, a feladat más elfoglaltság mellett is végezhető, mivel csupán havi pár órával jár. „Nem kizárólag, de nagy részben értelmiségi fiatalok tartják a foglalkozásokat. Sokan meglepődve kérdezik: cigányok is járnak egyetemre? – mondta az Uccu vezetője.
„Többször hallottuk a diákoktól: én még sosem láttam zsidót, csak a filmekben. Amikor találkoznak személyesen egy zsidó emberrel, már önmagában sok előfeltevésük megcáfolódik, gyakran meglepődnek, hogy nem is különböznek igazán tőlük” – mondta Dés Julcsi. Hasonló tapasztalatokról számolt be László Flóra: majdnem minden foglalkozáson elhangzik, hogy eddig nem nagyon volt lehetőségük romákkal beszélgetni. A személyes találkozás fontosságát az egyik diák visszajelzése tükrözi a legjobban: „Nem tudtam meg konkrétan semmi új információt, de hozzám még cigány ember az életben nem szólt ilyen kedvesen” – idézte László Flóra.
Szegedi Csanád is beszállt
Az érzékenyítés fontosságát egyre többen ismerik fel. A Tett és Védelem Alapítvány (TEV) idén tavasszal indította programját, amelynek keretében három téma közül választhatnak az iskolák. A legnépszerűbb foglalkozáson Szegedi Csanád a személyes történetein keresztül mutatja be, milyen módszerekkel hálózza be a fiatalokat a szélsőjobboldal, az előadás után a diákok feltehetik a kérdéseiket. Egy másikon Dr. Barna Ildikó, az ELTE Társadalomtudományi Tanszéke docense beszél a magyarországi gyűlöletcselekményekről és az azok elleni küzdelemről. Az előadás a lehetőségekhez képest interaktív, az előadó folyamatosan kérdez, esetenként szavaztatja is a diákközönséget.
A harmadik választás esetén a Political Capital Intézet munkatársa ismerteti a gyűlölködőkkel szemben alkalmazható érvelési technikákat. „A srácok a saját bőrükön tapasztalhatják meg, hogy milyen egy kisebbség kipellengérezett tagjának lenni, hogy hogyan tudja internálni egy csoport a rájuk osztott negatív tulajdonságokat, és hogyan lehet ezt pozitív irányba fordítani. Utána mutatunk pár stratégiát, hogyan lehet szélsőjobbos frappáns, ámde hazug és demagóg megnyilvánulásokra reagálni három stratégia mentén” – mondta Pásztor Tibor, a TEV felvilágosító és ismeretterjesztő programja koordinátora. „Amikor rákérdezünk, hogy ki gondolja úgy, hogy nem számít kisebbségnek – a diákok 60-70 százaléka felteszi a kezét. Mindig nagy a meglepődés, hogy tulajdonképpen mindenki besorolható valamilyen kisebbség közé, akár etnikai, vallási, vagy akár nemi identitás szempontjából” – tette hozzá.
A TEV az oktatás mellett több eszközzel is tesz azért, hogy felhívja a figyelmet az antiszemitizmus és a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelem fontosságára. Hónapról hónapra publikálnak jelentéseket a Magyarországon tapasztalható antiszemita előítéletességről. A telefonos és online szolgáltatásukon keresztül bárki bejelentheti, ha atrocitás éri zsidósága miatt, valamint ingyenes jogvédelmet (tanácsadást, szükséges esetben intézkedést) nyújtanak az atrocitások áldozatainak. Működtetnek továbbá egy önkéntes hálózatot is. „Mindenki ott segít, ahol tud. Előfordult, hogy az egyik önkéntesünk egy antiszemita felirat lemosásában segített, két történész önkéntesünk pedig az oktatási programba fog beszállni” – magyarázta Pásztor, aki rögtön azt is hozzátette, hogy a jövőben bővíteni szeretnék a hálózatot, mint mondta, „bárki jelentkezhet, nincs származási vagy vallási megkötés”.
Nyolcvan évesen sem késő
„Sokan megkérdezik nem kicsik-e még a gyerekek ezekhez a témákhoz, de szerintünk egyáltalán nem, sőt a már középiskolában is késésben vagyunk ahhoz képest, ahol a szélsőjobb kezdi az agymosást” – mondta Pásztor Tibor. Az Uccu Alapítvány ezért már általános iskolásoknak is tart foglalkozásokat. A Haver Alapítvány középiskolásoknak, illetve egyetemistáknak tart órákat, a módszertanuk általános iskolásoknak még nem alkalmas – mondta Dés Julcsi.
A Tett és Védelem Alapítványnak kidolgozott programja van a felnőttképzésben is, 2014 óta tart előadásokat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi karának Szent György szakkollégiumában. A kurzus során a hallgatók interaktívan tanulhatnak az előítéletek szociálpszichológiai és szociológiai hátteréről, valamint az előítéletek motiválta gyűlölet-bűncselekmények felismeréséről és kezeléséről. A fakultatívan látogatható előadások tananyagát Barna Ildikó, az ELTE szociológusa és Bodó Kristóf jogász állították össze, a foglalkozásokat is ők vezetik.
A tervek szerint a jövőben lesz egy továbbképzés a magyar a bírói és ügyészi karnak a témában. „Fontos, hogy az igazszolgáltatásban is felismerjék az antiszemitizmus és a kérdés fontosságát, megtanulják észlelni a gyűlölet-bűncselekményeket, szerezzenek ismeretek arról, hogyan kell helyesen eljárni ezekben az ügyekben, és mikor érdemes nyíltan, őszintén beszélni a kérésről” – fejtette ki Pásztor Tibor.
Az elit sulik túlsúlyban
A Haver Alapítvány és a TEV munkatársa is arról számolt be, legtöbb esetben budapesti gimnáziumokba hívják őket, habár mennek az ország más részeire, de örülnének, ha még többet hívnák őket vidékre. „Azt tapasztaljuk, hogy a diákok – még az elitnek számító iskolákban is – nagyon keveset tudnak bizonyos témákról. Sokaknak okoz gondot például különbséget tenni az antiszemitizmus és a rasszizmus között, de hiányosak az információik a holokausztról és általában a zsidóságról is. Azt tervezzük, hogy ősztől egy, a zsidó vallással kapcsolatos alapvető információkat átadó előadást is szervezünk, amelyet a tervek szerint egy rabbi fog tartani” – mesélt a további célokról Pásztor Tibor.
László Flóra pedig azt mondta, hogy az előítéletesség nem köthető település- vagy iskolatípushoz. „Megfigyelhető, hogy mindig ott a legnagyobb az előítélet, ahol nulla interakció történik a romák és nem romák között. Integráltabb közegben általában elfogadóbbak a diákok, ez lehet akár nagyvárosi, akár vidéki iskola is.”
Ha a csend beszélni tudna
Azt mindenki elismerte, hogy nagyon nehéz mérni a programok eredményét. Pásztor Tibor (TEV) úgy látja: „mérni nyilván nehéz, mert nem megyünk vissza fél év múlva kikérdezni őket. Úgyhogy csak bízni tudunk abban, hogy eljut az üzenet a kellő helyre”.
A diákok pozitív visszajelzései ugyanakkor a program sikerességére mutatnak. „A legjobb visszajelzést az egyik diáktól kaptuk, aki azt mondta, még sosem volt olyan csend az osztályban, mint Szegedi Csanád előadása alatt” – idézte Pásztor Tibor.
