Őszi túrák Izraelben

Az új év kezdetével

Itt az ősz, amikor még Izraelben is véget ér a forróság és alkalmassá válik az idő arra, hogy akár a sivatagban is kalandozzunk. Ezúttal a Holt-tenger Jeruzsálemhez legközelebb eső, északnyugati partvidékére kalauzoljuk önöket, ahol a külföldi látogatók által kevéssé ismert, ám nagyszerű élményt kínáló kiránduló-útvonalat mutatunk be. Aki már járt Izraelben, nagy valószínűséggel kirándult Éjn Gediben, ebben a vízesésekben még nyáron is bővelkedő, sokféle túraútvonalat felsorakoztató nemzeti parkban, mely Izrael egyik legnépszerűbb természeti látványossága. Az alábbi helyszínek az oda vezető út mellett bújnak meg. A túra két részből áll, a két helyszínt ugyanazon a napon, egymás után is fel lehet keresni, de önmagukban is megérnek egy-egy látogatást.

 

Az egyik kirándulóhely, Éjnot Cukim egy édesvizű tavakkal és nádasrengeteggel tarkított nemzeti park, a másik pedig Ros Cukim, a Holt-tenger fölé magasodó hegylánc tetején kialakított kilátóhely. Utóbbit a nemzeti park mellől induló jelzett úton lehet megközelíteni. A legjobb ötvözni e két helyszín megtekintését: a jó erőnlétet követelő hegymászás után nagyszerű érzés megmártózni a hűvös, forrásvízzel táplált medencék valamelyikében.

 

Éjnot Cukim

A helyiek által az arab nevén, Éjn Fás’cháként is emlegetett nemzeti park a Holt-tenger északnyugati partszakaszán, 2500 hektáron terül el. Ez a világ legmélyebben (-380 m) fekvő nemzeti parkja. A medencéket tápláló források vize a Júdeai-hegyekre hulló csapadékból származik.

Talán erről a területről szól Jechezkél (Ezékiel) próféta könyve (47:10.):

„És lészen, állanak mellette halászok Éjn-Geditől Éjn-Eglájimig, hálók kiterítő helye lesz; neme szerint lesz a haluk, mint a nagy tenger hala, igen sok.”

A kis tavak egy részében valóban sok hal él, tehát nem elképzelhetetlen, hogy az élővilágtól mentes Holt-tenger közelében egykor halászattal is foglalkoztak. A közelben fekvő, 1929-ben alapított, 1948-ban a jordán hadsereg által lerombolt, majd 1968-ban újjáépített Kália kibuc egy ideig ezekből a forrásokból nyerte az édesvizet a halgazdaságához, beteljesítve ezzel a bibliai próféciát. A település neve is az újjászületésre utal: Kám Letchijá Jám Hámávet – életre kelt a Holt-tenger.

A park bejárathoz közeli részén nagy méretű, felnőtteknek is kiváló úszási lehetőséget kínáló medence és egy alacsony vízmélységű, gyermekek számára kialakított medence található, amelyeket sekély patak köt össze. A medencék körül hatalmas, árnyékot adó pálmafák állnak, a kikapcsolódást kihelyezett padok, asztalok és grillrácsok, a kényelmet kulturált zuhanyzó és mellékhelyiség segíti.

A park keleti végén további, kisebb méretű medencékre lelhetünk, amelyek egy részét teljesen árnyékba borítják a föléjük hajló fák. A park két fele között 3–4 méter magasra növő nádasban haladó ösvényeken közlekedhetünk. Egykor itt húzódott a Holt-tenger partja, ami a vízmennyiség nagy mértékű csökkenése miatt mára 2 kilométer távolságra került, így már nem megközelíthető. A jelenség szomorú mementója egy semmibe vezető strandlépcső, amely a parti sáv 1984-es helyzetét szemlélteti.

E terület mindig is messze feküdt a nagyobb településektől, ám mégis számos régészeti emlék került itt felszínre, és nemcsak a néhány kilométerre fekvő kumráni barlangokból, ahol a híres holt-tengeri tekercseket találták.

A forrás közelében már a II. vaskorban, 2500–3000 évvel ezelőtt, Izrael királyai idejében erődöt emeltek. Heródes korában, 2000 évvel ezelőtt pedig egy farm működött itt, amelynek romjai megtekinthetők a park bejáratától jobbra eső területen. A lakóház és a zárt udvar mellett egy illatos balzsamot gyártó üzem működött, ahol a rendkívül drága, sivatagi éghajlatot kedvelő afarszemont (lásd keretes írásunkat) dolgozták fel.

Az Éjnot Cukim területén működő gazdaság mindössze kétszáz évig állt fenn, mert a rómaiak ellen vívott nagy felkelés során (66–70) lerombolták. Később ismét benépesült, de a Bár-Kochva felkelés során (132–135) újra elpusztították. Ahogy a korszakban emelt zsidó települések mindegyikén, itt is feltártak mikvét, azaz rituális fürdőt. A terület fejlesztése 1967 után indult be, amikor a hatnapos háborút követően a környék felszabadult a jordán megszállás alól és Izrael fennhatósága alá került.

Az oázis rendkívül gazdag állat- és növényvilággal rendelkezik. A számtalan hal- és madárfaj mellett ragadozók is kedvelik a vízben és élelemben gazdag területet: hiénák, farkasok, hiúzok és menyétek élnek a környéken. A park jelentős része szigorúan védett övezet, amit kerítés véd a látogatóktól. Ez a területet kizárólag vezetett túra keretében látogatható. Vasárnaponként angol nyelvű csoportok is indulnak, a belépőjegyen felül nem kérnek pénzt a részvételért.

Ros Cukim

A nemzeti park bejáratával szemben, a főút másik oldalán indul az a meredek, sziklás túraútvonal, amelynek végén egy fantasztikus, épített kilátót találunk.

Talán furcsa lehet, amikor a három kilométeres, egy órát igénybe vevő mászást követően azzal szembesülünk, hogy még a tengerszintet sem értük el: a hegycsúcs mínusz 80 méter magasságban van. A látvány azonban mindenért kárpótol: a lábunk alatt fekszik a Holt-tenger és a nemzeti park, szép időben gyönyörűen látszanak a túlparton, a mai Jordánia területén fekvő Moáv hegyei, délre feltűnik az ősi város, Jerikó, mögöttünk pedig a Júdeai-sivatag húzódik.

Érdemes megtenni még néhány száz métert észak felé, ahol egy másik, talán még drámaibb panorámát nyújtó kilátópont található. A túraútvonal kezdetéhez a felfelé vezető úton térünk vissza. Mászás közben ne térjünk le a fekete jelzéssel ellátott útról, mert a meredek hegyoldalt lazán borítják a kövek, könnyen megindulhat a lábunk alatt a talaj.

Mivel 300 métert emelkedünk egy óra alatt, időnként érdemes megállni, inni, pihenni és gyönyörködni a tájban. Egy-egy nagyobb szikla tövében árnyékra is lelhetünk. Ne feledjük: a sivatagban vagyunk, tehát gondoskodni kell a folyamatos folyadékpótlásról, még abban az esetben is, ha – a száraz meleg miatt – nem  érzünk szomjúságot. A túra nem igényel sem hegymászó tudást, sem különleges felszerelést, de szükséges némi erőnlét, hogy a mászás örömet okozzon. A bőséges mennyiségű folyadék mellett túrabakancs, de legalább zárt cipő, sapka, napszemüveg és fényvédő krém (télen is) ajánlott. A telente időnként lezúduló esőzések idején az áradásveszély (ld. keretes írásunk) miatt nem javasolt az útvonal, nyáron pedig kizárólag kora reggel vágjunk neki, mert nap közben jóval negyven fok fölé emelkedhet a hőmérséklet.

Megközelítés: Éjnot Cukim a 90-es úton mellett fekszik, amely Izrael leghosszabb, közel 500 kilométeren át húzódó országútja: északon, a libanoni határnál fekvő Metulától egészen a déli Ejlátig tart. Nem sokkal Éjnot Cukim felett fut bele a Tel-Avivból induló és Jeruzsálemen áthaladó 1-es autópálya. Éjnot Cukim Kália kibuctól (és a mellette fekvő Kumrán nemzeti parktól) öt kilométerre délre fekszik. A kilátó meglátogatásához érdemes az autót a nemzeti park parkolójában hagyni. Tájékoztassuk a személyzetet, hogy hová indulunk, mert ilyenkor feljegyzik a telefonszámunkat, zárás után pedig felveszik a kapcsolatot azokkal a túrázókkal, akik nem jelezték, hogy visszatértek.

A menetidő gépkocsival Jeruzsálemből 50-60 perc, Tel-Avivból másfél-két óra. A Waze-be a következőt írjuk be: Einot Tsukim.

Autóbusszal a jeruzsálemi buszpályaudvarról induló 486-os, 487-es vagy 421-es járattal közelíthetjük meg.

A nemzeti parkba jegyet kell váltani, melynek ára felnőtteknek 35 sékel, gyermekeknek 20 sékel, éves parkbelépővel ingyenes. Nyitvatartás: nyári időszámítás alatt 8-17 (pénteken 16-ig), júliusban és augusztusban hétköznapokon 19-ig, téli időszámítás alatt 8-16 (pénteken 15-ig). A nagy medence nyitvatartásáról a nemzeti park internetes oldala nyújt felvilágosítást.

 

Gileád balzsamja

A Tórában kátáf néven szereplő afarszemont, más néven Gileád balzsamját ősidők óta termelték Izraelben. Az arannyal egy árban árusított növény termesztése sokak megélhetését biztosította a környéken. A Biblia kommentátorai szerint Salamon király is ezzel kedveskedett Sába királynőjének. A Josephus Flaviusként ismert zsidó történetíró, Joszef ben Mátitjáhu pedig arról tudósít, hogy az egyiptomi Kleopátra királynő is afarszemont kapott hódolójától, a római Marcus Antoniustól. Ami még fontosabb, hogy nélkülözhetetlen összetevője volt a jeruzsálemi Szentélyben bemutatott füstölőszernek is. A zsidók kiűzetésekor megsemmisültek az afarszemon-ültetvények, ezért napjainkban több elképzelés is létezik arról, hogy pontosan melyik növényről van szó. Sokak szerint a Commiphora gileadensis, magyarul mirhhafa vagy arábiai balzsamfa az eredeti növény. Így gondolja ezt Gáj Erlich is, aki a kiránduló útvonal, az Almog kibuc melletti útkeresztezés (Comet Álmog) közelében létesített farmot, ahol afarszemont, illetve más, a Bibliában szereplő, illatszer készítésére alkalmas növényt termeszt. A farmon vezetett látogatást lehet tenni és egy kis ajándékbolt is működik, ahol a helyszínen készített termékeket árusítják. Érdekesség, hogy az Erlich-féle afarszemont Jiszráel Áriel rabbi, az egykori Szentély tárgyait rekonstruáló Máchon Mikdás (Szentély Intézet) vezetője az eredeti, Tórában említett növényként ismeri el.

 

Mit kell tudnia a túrázóknak a Holt-tenger környékéről?

A Holt-tenger környéke vonzó turistacélpont, ám megvannak a maga veszélyei, melyeket semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni.

Az első és legfontosabb veszély a kiszáradás: mindig legyen nálunk nagyon sok – személyenként két-három liter – víz, és iktassunk be gyakran megállókat, amikor a társaság minden tagja iszik. A száraz forróságban az ember nem érzékeli olyan mértékben a vízveszteséget, mint párás melegben, ezért különösen oda kell figyelni a megfelelő mennyiségű folyadék bevitelére.

A következő veszélyforrás a Holt-tenger környékére igencsak jellemző bolán – héberül ןעלוב –, amit magyarul némiképp megtévesztő szóval víznyelőnek neveznek. A bolán azonban nem már meglevő, és ezért jól látható lyuk, hanem hirtelen keletkező és mindent elnyelő széles és mély gödör, melyek akár halálos veszélyt is jelenthetnek, hiszen csak akkor derül fény a létezésére, amikor valaki rálép. Ezért rendkívül fontos az a világ minden kirándulójára érvényes szabály, hogy csakis a biztonságos, jelölt utakon szabad haladni.

Bár az 1970-es évek óta ismert jelenségről van szó, a hirtelen megnyíló gödrök csak az utóbbi években váltak gyakori veszélyforrássá. Jelenleg több mint 5500 bolán ismert – főként a nyugati, izraeli parton –, és ez a szám folyamatosan nő. A gödrök átmérője elérheti a negyven métert, mélysége pedig a 25 métert is. Előfordulhat, hogy két vagy több, egymáshoz közeli bolán egy hatalmas lyukká omlik össze. A gödrök kialakulása elsősorban az emberi tevékenységhez kapcsolható. A Jordán-folyó elterelése, illetve a vízgazdálkodás egyéb vonzatainak eredményeképpen a tengerszint rendkívül gyorsan süllyed. A csökkenő tengerszint a talajvíz emelkedését eredményezi, ami pedig kimossa a Holt-tenger környékének talajában felhalmozódott sórétegeket. Ennek nyomán hatalmas lyukak alakulnak ki a föld alatt, és ezek elvékonyodott felső rétegének beomlásával jön létre a bolán.

Harmadikként említjük a villámárvizeket. A héberül sitáfonnak (ןופתיש) nevezett villámárvíz, mely elsősorban a sivatagos részeken (például a Júdeai-, illetve a Negev-sivatagban) gyakori, jellemzően a tél és a kora tavasz természeti jelensége, de ősszel is előfordulhat. Mielőtt kirándulni indulunk, mindenképpen nézzünk utána, hogy biztonságos-e ilyen szempontból (is) az útvonalunk! Maga az áradás különleges látványosságot jelent, de csakis biztonságos távolságból! Az egyébként száraz sivatagi folyómedret ilyenkor hirtelen hatalmas mennyiségű, óriási erejű és nagy sebességgel szerteáradó víztömeg borítja el, gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra, magával sodorva mindent, ami az útjába kerül – akár a meggondolatlan vagy látványosságra éhes kirándulókat is, érkezzenek akár gyalog, akár a legjobban felszerelt terepjáróval. Az úszni tudás ez esetben nem számít, a víz ereje, illetve a vízben sodródó kövek és egyéb tárgyak szinte lehetetlenné teszik az úszást. Ezeket az áradásokat okozhatja olyan eső is, amely az aktuális helyszíntől távolabb zúdult le, nem kell tehát feltétlenül csapadék a helyszínen ahhoz, hogy a hirtelen áradás megjelenjen. Az izraeli Meteorológiai Szolgálat előre közli, hogy hol lehet ilyenfajta vízáramlatra számítani, és sokszor le is zárnak kirándulóhelyeket, útszakaszokat, akár főutakat is.

Összegezve: mindig legyen nálunk sok víz, pontosan olvassuk el az aznapi időjárás-jelentést és kövessük szoros figyelemmel a jelzéseket. Kellemes és biztonságos kirándulást kívánunk!