A felfedezés még a nyolcvanas években történt, de csak most elemezték a leleteket.

Jeruzsálemtől északra, Binjámin megyében fekszik Muchmász, mely a biblia Michmás nevét őrzi arab nyelven. A falu közelében bukkantak egy sziklafalra festett menóra ábrázolásra. A menóra egy sírbarlang bejáratát díszítette. A leletet a Bár-Ilán Egyetem régészeti tanszékének kutatói vizsgálták meg és megállapították, hogy valamikor a hanukai történetből ismerős Hasmóneus-dinasztia uralkodása és a Bár-Kochvá-féle felkelés között készülhetett. A leletet különösen értékessé teszi, hogy ebből az időszakból csak nagyon kevés menóra ábrázolás került elő. Erre példa a Mátátijáhu Antigonus, hasmóneus uralkodó által veretett pénzérme és a Tverjától (Tibériás) északra fekvő Magdalában talált kőasztal. Természetesen nem feledkezhetünk meg a Rómában álló, Titus-féle diadalívről, melyen szintén a Szentély menóráját láthatjuk.

Michmást a Makabeusok Könyve is említi, mint a szír-görög hódítók ellen harcoló makabeusok egyik fontos erődítményét, a Misna Menáchot traktátusában pedig azt olvashatjuk, hogy a Szentélyben az itt termesztett búzát használták. A régészek feltételezése szerint Michmás a saját törzsi területet nem kapott Lévi törzs tagjainak, tehát a Szentélyt működtető léviknek és kohénoknak szolgált lakóhelyül. A menóra feltüntetése is ezt igazolhatja, hiszen a kohénok voltak azok, akik valóban láthatták is a Szentély belsejében álló menórát, ahová rajtuk kívül más nem léphetett be.

A makabeusok nem véletlenül építettek itt erődítményt: abban a korban a Jeruzsálemtől északra húzódó hegyvidék volt az ország egyik leginkább benépesült vidéke, számtalan zsidó településsel. Napjainkban egy modern zsidó település, Máále Michmás őrzi az ősi nevet, Michmásztól nem messze.

Más korszakokban gyakran ábrázoltak menórát a zsidó sírokon, ám a Bár-Kochvá felkelés előttről ez mindössze a második ilyen lelet. A másik menórát egy jeruzsálemi, hasmóneus kori síron találták, az azonban kis méretű és egyszerű ábrázolás volt, szemben a Muchmászban talált nagy és díszes menórával, mely fél méter magas, az alapja 10 cm, a felső része pedig 30 cm széles. Az íves karokkal rendelkező menóra felett egy óhéber betűtípussal írt chet betű szerepel. Ezt az írásmódot ebben a korszakban már nem igazán alkalmazták. Ez a menóra nagy hasonlóságot mutat egy közeli barlangrendszerben kialakított rituális fürdőt díszítő menórákkal. A barlangokat a Róma ellen fegyvert fogó zsidó felkelők használták rejtekhelyként.

A kutatók szerint az is elképzelhető, hogy a menórát a két felkelés között a településen meghúzódó kohénok (papok) egy csoportja alkotta, utalva arra, hogy ők még szolgáltak a Szentélyben és látták az eredeti, aranyból készült, hétágú mécsestartót.

zsido.com

Forrás: jewishpress