Az oltások milliók életét mentették meg, mégis egyre többen kérdőjelezik meg azokat, miközben a zsidó vallásjog évszázadok óta meglepően egyértelmű álláspontot képvisel a kérdésben.
A 21. század embere hajlamos természetesnek venni, hogy olyan betegségek, amelyek egykor egész városokat pusztítottak el, ma már alig jelentenek veszélyt. Ez azonban nem a szerencsének, hanem a védőoltásoknak köszönhető. Miközben az oltásellenes mozgalmak újra erőre kapnak, érdemes felidézni, hogyan győzte le az emberiség a legrettegettebb járványokat, és azt is, hogyan tekint minderre a zsidó vallási hagyomány.
Elfelejtettük, mit jelentett egy járvány
Ma Európában szinte elképzelhetetlen az a félelem, amelyet még nagyszüleink nemzedéke élt át egy-egy járvány idején. A fekete himlő, a gyermekbénulás vagy a kanyaró évszázadokon át emberek millióinak életét követelte, mára azonban az oltásoknak köszönhetően ezek a betegségek eltűntek vagy drámaian visszaszorultak.
Éppen ez a siker vezetett oda, hogy sokan már nem érzik a veszélyt. Az oltásellenes nézetek terjedése azonban nem csupán az egyéni döntés szabadságáról szól: az alacsonyabb átoltottság a közösség egészét veszélyezteti.
A nyájimmunitás lényege, hogy a magas átoltottság megvédi azokat is, akik életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt nem kaphatnak oltást. Ha azonban ez a védelem meggyengül, régi betegségek térhetnek vissza, ahogyan az elmúlt években több nyugat-európai országban és az Egyesült Államokban is láthattuk.
Egy cáfolt kutatás, amely máig hat
Az oltásellenesség legismertebb érve egy több mint húsz éve megcáfolt tanulmányból ered. Andrew Wakefield brit orvos azt állította, hogy az MMR-oltás kapcsolatban áll az autizmussal.
Azóta kutatások tucatjai bizonyították, hogy ilyen összefüggés nincs. Maga Wakefield is elveszítette orvosi engedélyét, kiderült, hogy kutatását súlyos etikai és tudományos visszaélések terhelték, ráadásul üzleti érdekek is álltak a háttérben. A tévhit mégis tovább él, jól mutatva, hogy a félelem sokszor erősebb a tudományos bizonyítékoknál.
A fekete himlő: az emberiség egyik legnagyobb gyilkosa
Kevés betegség pusztított akkora mértékben, mint a fekete himlő. Már az ókorban is jelen volt, és még a 18. században is évente mintegy négyszázezer ember halálát okozta Európában. A túlélők közül sokan megvakultak vagy életre szóló testi torzulásokat szenvedtek.
Az áttörést Edward Jenner hozta el 1796-ban. Megfigyelte, hogy a tehénhimlővel megfertőződött fejőnők nem kapták el a halálos feketehimlőt. Felfedezése nyomán született meg az első modern vakcina, a szó is a latin vacca, vagyis tehén szóból ered.
Jenner munkája végül olyan sikeresnek bizonyult, hogy a fekete himlőt 1979-re teljesen sikerült felszámolni a Földön. Ez mindmáig az orvostudomány egyik legnagyobb győzelme.
Akár még szombaton is lehet oltást kapni
Az első vakcinák megjelenésekor nemcsak orvosi, hanem vallásjogi kérdések is felmerültek. Vajon szabad-e egy egészséges embert egy betegség legyengített változatával beoltani azért, hogy elkerüljön egy sokkal súlyosabb fertőzést?
A válasz meglepően gyorsan megszületett.
Már a 18–19. század fordulóján számos vezető rabbi támogatta az oltásokat. Jismáél háKohén rabbi úgy fogalmazott: bár előfordulhatnak tragikus kivételek, ezek rendkívül ritkák, ezért aki beoltatja magát, annak szilárd vallási alapja van döntésére.
Jiszráél Lifschitz rabbi ennél is tovább ment: Edward Jennert egyenesen „a világ jámborai” közé sorolta.
Elázár Fleckeles prágai rabbi pedig azt írta, hogy ha az oltóorvos csak szombaton érkezik a városba, akkor a gyermekeket még szombaton is el lehet vinni oltásra, mert az élet védelme elsőbbséget élvez.
Két zsidó ok az oltások beadására
A legtöbb háláchikus tekintély szerint az oltás nem pusztán megengedett, hanem kifejezett vallási kötelezettség. Ennek pedig két alapelve van.
Az első az ember saját egészségének megóvása. A Tóra és a rabbinikus hagyomány szerint minden ember köteles vigyázni az életére és kerülni a veszélyes helyzeteket.
A második a mások iránti felelősség. A bibliai parancs – „Ne állj tétlenül felebarátod vére mellett!” – a hagyomány értelmezése szerint azt is jelenti, hogy kötelességünk mindent megtenni mások életének megóvásáért.
Ez az elv különösen fontos a fertőző betegségek esetében, hiszen egy be nem oltott ember nemcsak saját magát, hanem a közösség legvédtelenebb tagjait is veszélybe sodorhatja.
Kóser-e egy vakcina?
Ez a kérdés időről időre ma is felmerül.
A válasz azonban egyértelmű: a kósersági szabályok alapvetően az élelmiszerekre vonatkoznak. Az injekció formájában beadott gyógyszerekre – így a védőoltásokra – ezek a szabályok nem alkalmazhatók.
Sőt, még szájon át szedhető gyógyszerek esetében is háttérbe szorulnak a kósersági előírások, ha az egészség megőrzése a tét.
Oberlander Báruch rabbi eredeti, forrásokkal megjelölt cikke ide kattintva olvasható.
A borítókép illusztráció. 2021-ben készült a koronavírus járvány idejében. Fotó: AHMAD GHARABLI / AFP
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.