Ahogyan a Rebbe életében naponta emberek tömegeinek nyújtott segítséget, ugyanúgy halála után is számos csodáról számolnak be azok, akik a sírjánál imádkoztak.
Nagy cádikoknak, különlegesen szent embereknek a sírja fölé ohelt emelnek. Az ohel szó jelentése sátor, ám a sírok fölé épített ohelek állandó, időtálló anyagból készült épületek. Az ohelt cijunnak is nevezik, ami megjelölést jelent. A zsidó történelem folyamán szentéletű elődeink nyughelyei spirituális központokként működtek és működnek a mai napig. Bár imáink csakis az Örökkévaló felé irányulhatnak, a hagyomány mégis úgy tekint ezekre a sírokra, mint olyan helyekre, ahonnan az ahhoz kapcsolható, magas spirituális szinten lévő lélek hatására, vagy érdemében imáinkat különösen nagy keggyel és elfogadással hallgatja meg az Isten.
Ez a tradíció igen régi, már a Tóra és a zsidó Biblia további könyvei is említenek ilyen sírhelyeket. Ilyen például a Máchpéla-barlang, ahol az ősatyák és ősanyák többsége, valamint az első emberpár nyugszik, vagy Ráchel ősanya sírja a Bét-Lechem (Betlehem) felé vezető úton, melyet férje, Jáákov azért emelt, hogy amikor a babiloni fogságba hurcolt zsidók arra elhaladnak és sírnak, Ráchel ősanya is sirassa gyermekeit, és járjon közben az érdekükben. Ez az alapja annak a zsidó hitnek, hogy a szent emberek sírjánál való imádkozás hozzásegítheti az embert ahhoz, hogy imái, kérései meghallgatásra találjanak. (Erről a témáról itt írtunk részletesebben.)
A Chábád hászidizmus követői számára az Ohel, nagy kezdőbetűvel, a hetedik lubavicsi Rebbe, az áldott emlékű Menachem Mendel Schneerson rabbi nyughelyét jelenti New York Queens negyedének Montefiore nevű temetőjében. Itt temették el 25 évvel ezelőtt, 1994-ben, támuz hó 3-án (június 12.) apósa, a hatodik lubavicsi rebbe Joszef Jicchák Schneerson rabbi mellett. A Rebbe gyakran, általában heti több alkalommal is ellátogatott apósa sírjához, és ott felolvasta a hozzá segítségért folyamodók kéréseit. A felolvasott üzeneteket utána darabokra tépte (nehogy bárki más is elolvashassa), és emlékként a síron hagyta.
A Rebbe 25 évvel ezelőtt bekövetkezett halála óta zsidók és nem zsidók százezrei özönlenek évente az Ohelhez, hogy áldást, lelki és spirituális útmutatást, vagy inspirációt nyerjenek a sírnál való imádkozás és cédulák elhelyezése által. Mielőtt az Ohelhez mennek, szokás pénzadományt adni, Tórát tanulni és spirituálisan felkészülni a látogatásra. Vannak, akik mikvébe mennek, tartózkodnak az evéstől, és a bőrcipőjüket is leveszik, mielőtt belépnek az emlékszobába.
A látogatóközpont a nap 24 órájában várja a Rebbe sírjához érkezőket. Azok számára, akiknek nincs lehetősége odautazni, az üzemeltetők biztosítják, hogy a postai úton, e-mailben, vagy faxon küldött kvitlijüket (a sírra tett kívánság-, vagy áldást kérő cédula) elhelyezik az Ohelban. A speciális kiképzés lehetővé teszi, hogy az Ohel egy részét kohénok is látogathassák. Kohénok ugyanis nem mehetnek temetőbe, és nem érintkezhetnek más módon sem halottal, például nem lehetnek egy fedél alatt halottal. Ezért külön helyet képeztek ki a számukra a Rebbe sírjánál, hogy mégis ellátogathassanak oda.
„Az igaz emberek nagyszerűbbek a halálukban, mint az életük során”- mondják bölcseink. A kommentátorok ezt a kijelentést úgy magyarázzák, hogy miután a cádikok a haláluk által megszabadultak fizikai kötöttségeiktől, még inkább képesek segítségére lenni a földön maradottaknak.
zsido.com
Forrás: chabad.org