1917-ben Apponyi Albert kultuszminiszter különleges kéréssel fordult az óbudai zsidó hitközség felé.
Az első világháború idején a hadsereg számára a fémek is stratégiai jelentőségű nyersanyagnak számítottak. Amikor Apponyi Albert kultuszminiszter az óbudai zsinagóga vörösréz tetejét kérte hadicélokra, a hitközség a templomához való ragaszkodása ellenére is kész volt teljesíteni a kérést. A korabeli dokumentumok egy különleges történetet őriztek meg a háborús áldozatvállalásról, a közösségi összetartozásról és az óbudai zsinagóga sorsáról.
Apponyi Albert gróf különös kérése
A tomboló első világháború idején, 1917 nyarán, pontosabban július 1-jén Apponyi Albert gróf, az ország megbecsült kultuszminisztere nem mindennapi kéréssel fordult az óbudai zsidó hitközséghez.
Apponyi gróf az óbudai zsinagóga grandiózus épületének tetejéről érdeklődött. Ma már kevesen tudják, hogy az óbudai zsidó templom teteje egykor messziről csillogott a napfényben a Dunán érkező hajósok és más utazók szeme előtt. A tető ugyanis vörösrézből készült, amely a háború idején hadászati szempontból különösen keresett nyersanyagnak számított.
Az óbudai hitközség elöljárósága nevében dr. Stern József királyi tanácsos, elnök és Parczel Sámuel jegyző 1917. július 23-án a következő levelet küldte a miniszternek:
„Mély tisztelettel való hivatkozással a Nagyméltóságod bölcs vezetése alatt álló minisztériumnak f. hó 1-ről 10174/1917. eln. sz. alatt kelt, templomunk réztetejének hadicélokra leendő átengedése tárgyában hozzánk intézett leiratára, bátorkodunk Nagyméltóságodnak a következőket tiszteletteljesen jelenteni:
Hitközségünk képviselőtestülete ezen ügyet a f. hó 15-én tartott ülésén annak rendje és módja szerint letárgyalta és habár szívünk, lelkünk végtelen ragaszkodással csüng minden tégláján, minden szögén mintegy száz éves templomunknak, mely nemcsak székesfővárosunknak egyik legmonumentálisabb, műbecsű épülete, de az egész magyar zsidóságnak is büszkeségét képezi, mégis számítva a nagy idők követelményeivel, áthatva a legbelsőbb hazafias érzéstől és eltelve a haza iránti legszentebb honfiúi kötelesség tudatával, egyhangúlag és lelkesedéssel hozott határozatában kimondotta, hogy a szóban forgó réztetőt legnagyobb készséggel a haza rendelkezésére bocsátja.”
A levélben a hitközség azt is kérte a minisztertől, hogy gondoskodjanak a tető pótlásáról, és a munkálatokat a zsidó vallási előírásoknak megfelelően szombatonként és ünnepnapokon szüneteltessék.
A réztető helyére bádog került
A tető cseréjének pontos körülményeiről és a leszerelt vörösréz későbbi felhasználásáról nem maradt fenn nyilvános beszámoló. A vörösrezet jóval olcsóbb és egyszerűbb bádogtetőre cserélték, amely azonban kevésbé bizonyult ellenállónak az időjárás viszontagságaival szemben.
Erről dr. Orova Zsigmond neves óbudai ügyvéd, a helyi hitközség akkori alelnöke, későbbi elnöke beszélt. Törvényhatósági bizottsági tagként szenvedélyes szavakkal fordult a fővárosi közgyűlés tagjaihoz, amikor a templom felújításának ügyét igyekezett előmozdítani:
„Az óbudai izraelita hitközség másfél századdal ezelőtt a saját erejéből épített házat az Isten dicsőségére és ezt a házat másfél évszázadon keresztül önerejéből tartotta fenn. És akkor, amikor viharfelhők tornyosultak hazánk fölé, akkor az óbudai hitközség spontán, minden felhívás nélkül háborús célokra bocsátotta a hadvezetőség rendelkezésére a templom vörösréz tetőzetét. Ezt azután pótolta a hitközség egy bádog tetőzettel, amely egy ideig csak bírta az ellenállást, de most már felmondta a szolgálatot.
Tisztelt Közgyűlés! Nem akarom megbontani a költségvetésnek nehéz gonddal és sok ügyességgel megalapozott egyensúlyát, éppen ezért külön indítványt nem teszek, de ezt az alkalmat megragadom arra, hogy felhívjam a tekintetes tanács figyelmét: Gondoljon erre a templomra, nemcsak azért, mert ebben a templomban áldják az Isten és imádják, hanem azért, mert ebben a templomban minden héten felhangzik az ima ennek az országnak az integritásáért, talpra állításáért, ennek a városnak az üdvéért és boldogulásáért, polgáraink könnyebb megélhetéséért.”
Egy hazafias gesztus utóélete
Az óbudai hitközség története jól példázza, hogy az első világháború idején a hátországban élők is igyekeztek hozzájárulni a háborús erőfeszítésekhez. A vörösréz tető felajánlása ugyanakkor hosszú távon az épület állapotára is hatással volt. az olcsóbb bádogtető idővel elhasználódott, így a hitközségnek később ismét segítséget kellett kérnie a templom helyreállításához.
Ha érdekesnek találta a történet és szívesen hallana hasonlókat, akkor október 18-án látogasson el Katona Csaba óbudai zsidó sétájára. Jelentkezés és bővebb információ a zsidoprogramok.hu oldalon keresztül.
Források: „Hirek – A templomtető.”, Egyenlőség, 1917. 36. évf. 29. szám, 7. old.; „Ötödik nap. 1929. évi november hó 12-én.”, Fővárosi Közlöny, 1929. 40. évf. 86. szám, 2210. old.
A borítókép eredetije a Kiscelli Múzeum archívumában van. AI színezett fotó, mely eredetijén a mózesi kőtáblák csak részben szerepelnek – az itteni borítóképen jelzésértékűen lett csak pótolva.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.