Oberlander Báruch rabbi válaszából kiderül, milyen szempontok alakították a széderesti étkezés hagyományát, és mire érdemes különösen odafigyelni.
Kedves rabbi!
Van valami megkötés, hogy mit szokás, vagy nem szokás enni a széderesten? Esetleg lehet báránysültet enni, mintha az áldozatból ennénk?
Üdvözlettel:
Sifra
Kedves Sifra!
Amint látni fogjuk, báránysültet épp, hogy nem szokás ilyenkor enni.
A Tóra előírása: hogyan ették az áldozatot?
A széder esti menü a Szentély idejében a peszáchi korbán áldozat volt. A Tórában az áll (2Mózes 12:9.), hogy ezt az áldozati húst nem volt szabad félkészen, félig átsütve (medium rare), sem vízben vagy más folyadékban főzve fogyasztani: nyílt lángon, tűzön megsütve kellett elkészíteni az egész bárányt egyben, és kizárólag így lehetett megenni. A peszách többi napján természetesen szabad volt bármilyen húst enni, akár főzve, akár sütve.
A mai gyakorlat alapja a Talmudban
Ma az a szokás, hogy a széder során nem fogyasztunk sült húst. Mi ennek a szokásnak az alapja? Arra vezethető vissza, hogy amióta nem áll a Szentély, nagyon kell vigyázni, hogy ne tűnjön úgy, mintha áldozatot mutatnánk be (Sulchán áruch RSZ 476:1.). Ez mindenhol érvényes: Jeruzsálemben, Izrael más részein és a diaszpórában egyaránt. Mivel köztudott, hogy tilos áldozatot bemutatni a Szentélyen kívül, ezért alakult ki az a szokás – amelyet a Talmud is helyesel –, hogy nem eszünk sült húst a széderen.
A Talmud (Peszáchim 53a.) említi, hogy azoknak közösségeknek, akiknek ez a hagyománya, hogy a széderen nem esznek tűzön sült húst, ezt a szokást kötelező betartaniuk. Ezzel szemben azok, akiknél nincs ilyen szokás, ehetnek akár tűzön sült húst is.
Milyen húsokra vonatkozik a tilalom?
Különösen vonatkozik ez az egészben sült bárányra, amely teljes mértékben az áldozatot idézi – ez még csak nem is szokás kérdése, hanem egyértelműen tilos (SÁ uo. 2.). Szokásunk szerint azonban a darabokban sült hús is tiltott. Mivel a tilalom célja az, hogy az ételünket ne lehessen összekeverni az egykori áldozattal, ezért mindenféle tűzön sült hús kerülendő: nemcsak a bárány, hanem akár a csirkehús is, hiszen az így elkészített húsokat könnyű összetéveszteni. Ezért, hogy elkerüljük még a látszatát is annak, hogy áldozatot mutattunk be, nem eszünk semmilyen sült húst (uo. 3.).
Mi számít „sültnek”?
A „sült” fogalma nemcsak a nyílt lángon sütést jelenti. A bemutatott bárány áldozat lényege valóban a nyílt láng volt, de a mai tilalom tágabb értelemben használja a fogalmat.
Minden olyan elkészítési mód sütésnek számít, amikor a hús nem folyadékban fő – még akkor is, ha lábasban, saját levében készül. Ezért ma a széderen az ilyen módon készült húsokat is kerülni kell (uo. 4.).
Kivétel lehet, ha egy beteg embernek van rá szüksége: ilyenkor lehet támaszkodni egy enyhébb véleményre, amely szerint a tilalom csak a tényleges sütésre (nyílt lángon vagy sütőben) vonatkozik (uo.).
Mi nem tartozik a tilalom alá?
Olyan ételek, amelyeket nem kell rituálisan levágni – például hal, tojás és hasonlók –, fogyaszthatók sütve is, minden különösebb megkötés nélkül (uo. 3.).
Emellett felmerül a kérdés: mi számít pontosan sültnek? Például a máj, amit a vér eltávolítása érdekében nyílt lángon ki kell égetni (SÁ Jore déá 73:1.), de utána megfőzik, minek számít, sültnek vagy főttnek? Az elv ilyenkor az, hogy az utolsó elkészítési mód számít: ha a végén főzik, akkor főttnek számít, ha viszont a főzés után sütik (például szalámi esetében), akkor már sültnek minősül (SÁ RSZ uo. 4.).
Különböző közösségi szokások
Érdemes megemlíteni, hogy a jemeni zsidóknál nem terjedt el ez a szokás, és náluk esznek sült húst (Sulchán áruch hámekucár 3. kötet 90:6. végén).
Sőt, hallotam olyan meglepő hagyományt is holland zsidó közösségekből, ahol kifejezetten szokás sült húst fogyasztani a széderen (Rosenfeld Sándor közlése). Mindazonáltal a legtöbb közösségben a tiltó szokás vált általánossá.
És a peszách többi napján?
A sült hús kerülésének szokása természetesen mindkét széderestére vonatkozik a diaszpórában, ahol két széderestét tartunk (Misná brurá 476:1.).
Viszont a széderestek kivételével peszách többi napján természetesen bármilyen elkészítési mód megengedett: lehet enni sütve és főzve is (lásd uo. 473:21.; Vájágéd Mose – Peszách 3:6.).
A Tóra előírja, hogy az ünnepen örvendezni kell (5Mózes 16:14.), és a hagyomány szerint az igazi öröm húsevéshez kapcsolódik. Ezért micva, hogy az ünnepi étkezések tartalmazzanak húsételeket (SÁ uo. 529:7.). Egyes vélemények szerint a csirke nem is elegendő ehhez, hanem vörös hús, pl. marha vagy bárány szükséges (Piszké tsuvot 529:16.).
A szédertál és a csirkenyak
A fenti tilalom következményeként alakult ki az a gyakorlat, hogy a szédertálon a peszáchi áldozatra egy megégetett csirkenyak emlékeztet, nem pedig bárány (Minhágé Chábád 39. oldal; Nité Gávriél – Peszách 2. kötet 69:1.). Mivel ezt tűzön sütik, ezért ez az egyetlen elem a szédertálon, amelyet nem fogyasztunk el (SÁ uo. 473:21.). Chábád szokás szerint a csirkenyakról még a húst is eltávolítják a tűzön megégetés előtt, szinte csak a csont marad, hogy semmiképp ne lehessen összetéveszteni az eredeti áldozattal.
Jó étvágyat kívánok mindenkinek! Egyetek finomakat, de a széderesteken kerüljétek a sült húst. Az ilyen ételek élvezetét hagyjuk meg az ünnep további napjaira.
Kóser peszáchot kívánok!
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.