Szukkot után minden évben felmerül a kérdés: mi legyen a micvára használt etroggal? Oberlander Báruch rabbi elmagyarázza, hogyan lehet biztonságosan hasznosítani.
„Minden évben felmerül a kérdés: alkalmas-e az etrog arra, hogy az ünnepek után lekvárt főzzünk belőle. Én már évek óta nem készítek, de olyan sok ellentmondásos információt látni és hallani erről. Mi a véleményetek?” – kérdezte Tzivia egy zsidó nőknek szóló whatsapp-csoportban. A rabbi válaszol!
Összekötni a micvát egy másik micvával 
Szukkot, a sátrak ünnepe után felmerül a kérdés, mit kell tenni az ünnepi csokor megmaradt elemeivel. Korábban már írtunk arról (A rabbi válaszol 1. kötet 40. fejezet), hogy a lulávot félretesszük és a peszách előtti napon a choméc elégetésére szolgáló tüzet tápláljuk vele, így kötve össze a két micvát a talmudi elv alapján (Bráchot 39b.), miszerint, ha valamivel már csináltunk egy micvát, akkor használjuk egy másik micva teljesítésére is.
Az etrog számára azonban van egy sokkal méltóbb megoldás: dzsemet készítenek belőle és tu bisvátkor, amikor a fák újéve alkalmából szokás különböző gyümölcsöket enni, akkor ezt is elfogyasztjuk az ünnepi étkezés részeként (Nité Gávriél – Purim 5:6.). Ez ahhoz a szokáshoz is kapcsolódik, hogy tu biskvátkor imádkozunk a következő évi etrogért, hogy kiérdemeljük, hogy egy szép gyümölccsel tudjuk a micvát teljesíteni (Löson cháchámim 1. kötet 36. fejezet). Spira Eliezer Chájim (1871–1937) munkácsi rabbi és több más chászid rebbe nagyon kedvelte ezt a szokást (NG uo. 13. lábjegyzet).
Mondunk-e rá sehechejánu áldást?
A rabbinikus irodalomban felmerült a kérdés, hogy az etrog fogyasztásakor kell-e mondani a sehechejánu áldást, amit elmondunk mindig, amikor egy új gyümölcshöz jutunk (Sulchán áruch, Orách chájim 225:3.). Az első, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott, Efrájim háKohén (1616–1678) budai rabbi volt. Ő azt a kérdést vizsgálta (Sáár Efrájim responsum 35. fejezet), hogy lehet-e sehechejánu áldást mondani szukkotkor egy etrogra, ami nem biztos, hogy kóser, így nem lehet áldást mondani a vele való micva teljesítésére. Az volt a kérdése, hogy ha micvaként nem is, de úgy, mint egy új gyümölcsre ??? el lehet-e mondani, mivel az új gyümölcsre az áldást nem feltétlenül a fogyasztásakor mondjuk, hanem akár már akkor is, amikor meglátjuk (SÁ uo.). Azonban konklúziója az, hogy nem szabad rá mondani az áldást, mert aki hallja, azt fogja hinni, kóser és lehet vele a micvát teljesíteni áldásmondással.
Ugyanebben az időben foglalkozott az etrog kérdésével Jiszráél Jáákov Chágiz (1620–1674), marokkói származású jeruzsálemi rabbi is (Háláchot ktánot 2. kötet 257. fejezet). Az ő véleménye szerint az etrogra, mint gyümölcsre, nem lehet sehechejánu áldást mondani, mert „azt csak azokra a gyümölcsökre mondjuk, amik évről évre megújulnak, de az etrog maradhat a fán akár 2-3 évig, így az nem feltétlenül új gyümölcs”.
Szofer-Schreiber Smuél Benjámin (1815–1872) pozsonyi rabbi (Ktáv Szofér responsum OC 23. fejezet) egy másik szempontból veti el a sehechejánu áldsát etrog fogyasztásakor: mivel az ilyen lekvárban „az etrog, amit micvára használnunk még nagyon kicsi, és csak azután lesz ehető, hogy hozzátettünk sok cukrot és mást, így nem igazán számít új gyümölcsnek” (lásd még Kcot hásulchán 63. fejezet Bádé hásulchán 2.).
Bár maga az a tény, hogy nem frissen, nyersen fogyasztjuk a gyümölcsöt, hanem megfőzve, nem biztos, hogy kizárja a sehechejánu áldást (Birké Joszéf a SÁ-hoz uo. 225:4:3., a többi érvelés miatt az az elfogadott, hogy az etrogból készült ételekre nem mondjuk ezt a bráchát (NG uo.).
Melyik áldást kell előbb mondani?
Itt érdemes egy kis pontosítást tenni arról, hogy kell mondani a sehechejánu áldást új gyümölcsök fogyasztásakor. Elerjedt szokás, hogy előbb hangzik el a fa gyümölcsére mondandó áldás, majd a sehechejánu (lásd Piszké tsuvot 225:12.). Azonban az Álter rebbe szerint (Széder birchát hánöhenin 11:12.) fordított sorrendben kell elmondani az áldásokat. Hiszen, ahogy fent említettem, már az új gyümölcs látványára el kellene mondani az áldást. Mégis az elterjedt szokás szerint nem akkor mondjuk az áldást, mert az nem elég nagy öröm, hanem akkor, amikor már a kezünkbe került, hogy elfogyasszuk. Erre mondja az Álter rebbe, hogy ha már készülünk belőle enni, akkor előbb a sehechejánu áldást kell mondani, aztán a bore pri háéc fogyasztási áldást.
Fogyaszthatóak-e a mai etrogok?
Apósom, Mose Lázár milánói rabbi 1964 óta a lubavicsi rebbe megbízásából minden évben a dél-olaszországi Calabria környékén tölti a nyarat, ahol a kóser etrogok szüretelését felügyeli, így jól ismeri a napjainkban használt módszereket. Véleménye szerint már nem lenne szabad azokat az etrogokat megfőzni, amiket kifejezetten a micva céljára termesztettek.
Ahhoz ugyanis, hogy valóban hibátlan külsejű gyümölcsöket lehessen szüretelni, meg kell óvni őket a sérülésektől és a kártevőktől. Ennek az egyik eleme pl., hogy megóvják attól, hogy a levelek, amiket a szél mozgat, fölsértsék a héját, amitől hegek keletkeznének rajta. Ezért hetente levagdossák a gyümölcsök mellett növekvő leveleket, amik hozzájuk érnek (és így már az is érthető, miért kerül darabja olyan sok pénzbe az etrognak…). A kártevők ellen, amik megrághatnák a gyümölcsöt, folyamatos permetezéssel védekeznek. A fogyasztásra szánt gyümölcsökkel ellentétben, amiket a szüret előtti hetekben már nem permeteznek, hogy legyen ideje a vegyszereknek lebomlani a gyümölcsben, az etrogokat egészen a szedésig permetezik, nehogy kártevők telepedjenek meg rajta. Így azonban az emberi fogyasztásra nem alkalmas vegyszerek a gyümölcsben maradnak, ezért jobb, ha nem használjuk étkezésre.
Alternatív megoldások
Aki mindenáron szeretne az eredeti szokásnak emléket állítani, az szerezzen be nem micva célra termesztett, organikus etrogot, amit értelemszerűen nem permeteztek ilyen módon. Dél-Olaszországban kilóra lehet venni ilyen etrogokat.
A fenti szokás helyett javaslom egy másik micvával összekötni az etrogot. Ha szegfűszeget szurkálunk bele és kiszárítjuk, a hávdálá során használt böszámimot kapunk, amit akár egy évig is használhatunk a szombatbúcsúztató szertartásokon.
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.