Oberlander Báruch rabbi azt keresi, mitől marad kóser egy húsos étterem, és belefér-e, hogy tejeskávét is felszolgáljanak benne?
Felszolgálhatnak tejeskávét egy húsos étteremben?
A múlt héten tárgyalt témával kapcsolatban, amikor a tisa beávkor nyitvatartó étterem érveit vettük górcső alá, felmerült egy megtörtént eset, ami nagyon fontos szempontot ad a rabbiknak döntéseik meghozatalához.
Egy izraeli hoteltulajdonos kósersági engedélyt kért a húsos étteremre a szállodájában, azzal a feltétellel, hogy ha valaki a húsos étel után tejeskávét kér, azt kaphasson, természetesen arra figyelve, hogy ne tréflizze el az éttermet. Erről komoly vita alakult ki a rabbik között.
Rabbinikus érvek mindkét oldalon
Eliezer Jehudá Waldenberg (1915–2006) jeruzsálemi rabbi szigorúan és teljes mértékben elutasította a kérést (Cic Eliezer responsum 21. kötet 22:2.), mivel lényegében ezzel mintha megengednénk a tiltott ételt, és erre is kiterjedne a kósersági engedély. És így mások is ezt az „engedélyt” alkalmaznák.
Ovádjá Joszéf (1920–2013) szefárdi országos főrabbi ezzel szemben megengedte a kérést (Jábiá omer responsum 4. kötet JD 7. fejezet, 8. kötet JD 12. fejezet), azzal érvelve, hogy sok külföldi zsidó érkezik Izraelbe, akik nem is feltételezik, hogy a szállodai étterem nem kóser. Ezért kell biztosítani a kóserságot, és aki visszaél ezzel, annak ez a saját hibája, „ahogy a kóserság arra sem tér ki, hogy ha szombaton a saját szobájában felgyújtja a villanyt… ”.
Mose Feinstein (1895–1986) New York-i rabbi egy hasonló kérésre megengedte a tejeskávé felszolgálását egy húsos étteremben Mexikóban (Igrot Mose responsum JD 1. kötet 52. fejezet), arra hivatkozva, hogy a kósersági pecsét arra vonatkozik, hogy az ott készült étel kóser, nem tér ki arra, hogy a felszolgáló és a vendég a micvákat betartó cádik-e vagy sem…
Nézőpontok és körülmények
Azt hiszem, itt valójában alapvetően nem egy háláchikus vitáról van szó. Inkább arról, hogy minden rabbi más helyzetet, más körülményeket vagy más szempontokat mérlegelt, ezért jutott eltérő következtetésre. A különbség nem magában a háláchában rejlik, hanem annak megítélésében, hogy az adott esetben melyik döntés szolgálja jobban a kóserság ügyét. Ezért nincs minden esetre egyformán alkalmazható válasz; minden helyzetet az adott körülmények és várható következmények alapján kell mérlegelni.
Erre vonatkozik a következő alapelv: a rabbinak nem azt kell megtanítania, hogyan lehet vétkezni kisebb-nagyobb engedményekkel, hanem azt, hogyan kell lépésről lépésre közelebb kerülni a micvákhoz (lásd Or Jiszráél folyóirat 85. szám 97–109. oldal; Cohár folyóirat 41. szám 15–35. oldal).
Ezt tartottam szem előtt, amikor egy budapesti családnak segítettem. Miután kikóseroltam a konyhát, a férj kijelentette, hogy nem bír lemondani az ebéd utáni tejeskávéról húsos étel után sem. Nekik megtanítottam, hogyan tudja ezt megtenni, anélkül, hogy eltréflizné a konyhát, mert úgy éreztem, hogy idővel képes lesz erről lemondani. Hála Istennek ez rövidesen így is lett.
„a rabbinak nem azt kell megtanítania, hogyan lehet vétkezni kisebb-nagyobb engedményekkel, hanem azt, hogyan kell lépésről lépésre közelebb kerülni a micvákhoz”
Oberlander Báruch
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.