Oberlander Báruch elmondja, hogy a háláchá milyen feltételekkel engedi meg a vakok számára a fehér bot használatát szombaton.
Oberlander Báruch rabbi azt vizsgálja, használhat-e egy vak ember fehér botot szombaton. A klasszikus és modern háláchikus források alapján bemutatja, hogy a biztonság, valamint a zsinagógába és tóratanulásra való eljutás érdekében több tekintély is megengedi a használatát, és arra is felhívja a figyelmet, hogy segítsük a nehézségekkel küzdő embertársainkat.
Fehér Bottal Sábeszkor az utcán
A múlt heti kérdés kapcsán merült fel egy korábban kapott kérdés, amiből alább idézek:
Kvod HáRáv,
Volna egy kérdésem, amiben szeretném a véleményét hallani: használhat-e egy vak szombaton fehér botot? [Egy megkérdezett rabbi] azt mondta, mivel orvosi felírásra van, akkor használhatom. […] a fehér bot az nem azért van, mert én nem tudok menni nélküle, mármint nem a lábammal van probléma, hanem a látásommal. Lehet-e akkor a fehér botot úgy tekinteni, mint a test meghosszabbítását? […] nehezen mondható, hogy egy bot a szemem meghosszabbítása, mivel azt a kezemben tartom. […]
A második kérdés az lenne, hogy mivel […] összecsukható. […] lehet-e egy ilyen botot szombaton kinyitni és becsukni, vagy az beleesne-e valamelyik munka kategóriába? Nem teleszkópos, és nincs rajta semmi elektronikus csoda. […] szeretnek a sulba lejárni, legalább szombaton vagy ünnepnapon.
Tisztelettel maradok,
Zsuzsa
Természetesen, ha a városnak van eruvja, mint nekünk Pesten, akkor nem kérdés, hogy mindkét esetben szabad a botot használni, hisz használható eszköz, és így nem mukce, és még össze is szabad csukni és kinyitni (Piszké tsuvot 313:9.). A kérdés csak akkor merül fel, ha nincs eruv.
A vak ember botja
Egy vak embernek bizonyos szempontból nehezebb a helyzete, mint a múlt héten tárgyalt sérült lábú embernek. Hisz az ő lábai fizikailag egészségesek, sőt lehet akár fiatal is, így otthon nincs szüksége botra.
Azonban az Áruch hásulchán (uo. 72.) itt is talált egy lehetőséget. Azzal a kérdéssel kezdi, hogy miért ne engednénk meg neki a bottal járást, hiszen anélkül veszélyes neki közlekedni, pl. beleeshet egy gödörbe. De különbséget kell tenni a saját környékén, amit ismer és nagyjából tudja, hol kell vigyázni és az idegen hely között is, ahol nem tudja, mi hol van. Mivel veszélyes lenne ilyen esetben bot nélkül járnia, ezért szabad használnia szombaton is (de lásd Piszké tsuvot uo. 27.).
A modern nagyváros veszélyei
Jichák Ájzik Liebes (1906–2000) holokauszttúlélő New York-i rabbi (Bét ÁVI responsum 4. kötet 88. fejezet) kiegészíti ezt azzal, hogy a napjainkban még ha ismeri is az utat, „mégis egy nagyvárosban más a helyzet, ahol az utcán mindenféle emberek járnak, és nem figyelnek semmire. Ha a vak ember kezében nem lenne fehér bot, minden pillanatban veszélyben lenne, mivel az emberek kapkodva járnak és egymást lökdösik. Ezért megengedhető számára, hogy botjával járjon, különösen azért, mert a Tóra tanulására és a közösségi imára megy, amelyek nagy micvák, és nagy szenvedést okozna neki, ha otthon kellene maradnia”.
Zinner rabbi ezzel kapcsolatban azt kérdezi, miért keresi egyáltalán a háláchá a lehetőséget a megengedésre, maradjon otthon az ember, és nincs probléma. Azt válaszolja erre, hogy még egy egészséges ember is depresszióba eshet ilyen esetben, hát még egy beteg. Ezzel szemben, ha elmehet otthonról, találkozhat emberekkel a zsinagógában stb., akkor jobb kedvű lesz. Ezért meg kell vizsgálni, hogy találunk-e lehetőséget, amivel meg lehet engedni.
Mindenképpen fontos konklúzió itt is, hogy figyeljünk a körülöttünk élőkre, és ha azt látjuk, hogy valakinek nehézséget okoz eljutni ide-oda, akkor ajánljuk fel a segítségünket.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
Kattints ide és kérdezz a rabbitól!