Mikor használható járóbot szombaton? Oberlander Báruch rabbi a háláchá alapján ad választ.

Sokan magától értetődőnek veszik, hogy egy járóbot csupán a mozgást segítő eszköz. A szombati törvények szempontjából azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a bot a test „folytatásának” számít-e, vagy olyan tárgynak, amelynek cipelése tilos ott, ahol nincs éruv. Oberlander Báruch rabbi e heti írásában egy idős hölgy valós élethelyzetén keresztül mutatja be, milyen háláchikus szempontok döntik el, mikor lehet bottal közlekedni szombaton, és mikor nem.

Az e heti kérdést egy idősebb hölgy tette fel, akinek egy baleset után a járása (és főleg az önbizalma) bizonytalanná vált, ezért az utcán bottal jár. Arra volt kíváncsi, használhatja-e a botot szombaton ott is, ahol nincs éruv.

Oberlander Báruch válaszol

Az amputált lábú ember segédeszközei

Az Álter rebbe a Sulchán áruch­jában (301:13.) tárgyalja az amputált lábú ember különböző segédeszközeinek kérdését abból a szempontból, hogy ezekkel kimehet-e az utcára szombaton. Ezeket a cipővel vagy a ruha díszével hasonlítja össze. Ezzel szemben „…a sánta ember, aki bot nélkül egyáltalán nem tud járni, kimehet bottal akkor is, ha az nincs a testéhez kötve. Ha azonban valamennyire képes járni bot nélkül is, és csak azért használja a botot, hogy (jobban) tudjon járni és ne essen el, akkor tilos szombaton bottal kimennie”. Ugyanez vonatkozik az idős emberre és a betegségből lábadozóra.

Utcai és otthoni bothasználat

Ebből kiderül, hogy az engedély attól függ, hogy az illető otthon is bottal jár-e. Ha otthon nem használ botot, akkor nem létszükséglet az utcán sem a bot használata fizikailag a járáshoz.

Van, hogy valaki azért nem használja otthon a botot, mert ott csak rövid távolságokat kell megtennie, míg az utcán sokkal hosszabb távokat. Erre a törvényhozók (PT uo. 301:26.) azt mondják, hogy ha valaki tud menni legalább négy ámát (1,92 méter) bot nélkül, akkor már nem szabad sábeszkor bottal kimennie és az utcán járnia.

Levus: a bot tilalmának magyarázata

A Levus kommentárjában (uo. 17.) azzal magyarázza ezt, hogy ha valaki tud egy keveset menni bot nélkül, akkor félő, hogy el fog feledkezni a botról és a kezében viszi.

Szombaton a cipelés tilalma csak akkor lép fel, ha valamit legalább négy ámá távolságra viszünk (SÁ Orách chájim 346:2.). Ebből következik, hogy ha bot nélkül négy ámá távolságot képes megtenni, akkor fennáll a veszélye, hogy a botot ekkora távon a kezében viszi anélkül, hogy rátámaszkodna, ami már szombatszegésnek számít.

Feinstein rabbi: a bot a láb folytatása

Mose Feinstein rabbi (1895–1986) szerint (Igrot Mose responsum OC 5. kötet 19. fejezet) noha a Sulchán áruch a segédeszközöket cipőhöz, vagy díszhez hasonlítja, a valóságban az engedély abból adódik, hogy a bot ilyenkor olyan, mint a láb folytatása. Ezért, ha az ember akárcsak egy kicsit is tud járni nélküle, akkor a bot már nem olyan, mint a láb, ami nélkül egyáltalán nem lehet járni.

Grünfeld rabbi: a talaj egyenetlensége

Grünfeld Simon (1860–1930) bűdszentmihályi rabbihoz kérdéssel fordult egy betegségéből meggyógyuló ember, aki saját bevallása szerint még nem tudott bot nélkül járni. Szombaton a zsinagógában az emberek látták, hogy öt métert megtett bot nélkül, ezért azt mondták neki, hogy nem használhatja a botot az utcán. Grünfeld rabbi azt írta (MáHáRSáG responsum 2. kötet 8. fejezet), hogy el kell neki magyarázni a háláchát: ha továbbra is azt mondja, hogy nem képes bot nélkül járni, akkor meg kell neki engedni. Ugyanis otthon és a zsinagógában sima, burkolt felületen kell menni, míg az utca lehet, hogy nem sík, nincs kikövezve. Ha valaki azt mondja, hogy nem tud ezen a terepen járni, akkor meg lehet neki engedni a botot, hisz „ezt a körülményt senki más nem tudhatja biztosan”.

A fentiek érvényesek minden járást segítő eszközre, függetlenül attól, hogy miért van rá szükség.

További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.