Húsz évvel ezelőtt egy izraeli művész elhagyta a szandálját a Holt-tengernél. Ez nem egy novella kezdete, hanem egy izgalmas művészeti projekt indulása lett. Sigalit Landau egy hét múlva rálelt a lábbelire, amin ekkora már jelentős mennyiségű só rakódott le.
Azóta ő és segítői több száz különböző tárgyat merítettek a Holt-tengerbe, ahol a víz tízszer sósabb, mint a közönséges tengervíz. Sóba mártott szobrai közül sok – köztük szögesdrót, hangszerek, cipők és ruhák – ma a Jeruzsálemi Izrael Múzeumban látható – írja a nocamels.com.
Landau most már úgy érzi, talán itt az ideje, hogy lezárja a dolgot és más projektekre koncentráljon, például egy bronzszoborra, amelyen a jeruzsálemi új nemzeti könyvtár számára dolgozik.
A sószoborkészítés komoly fizikai munka, a körülmények sem túl jók és már nem is olyan fiatalok, mint amikor elkezdték – magyarázza a művész.
Minden egyes darab mögött egy történet áll. Az egyik szobor például egy ruha, pontos másolata annak a jelmeznek, amelyet Hanna Rovina, a Héber Színház ismert színésznője viselt egyik emlékezetes szerepében. A Rovina által alakított karaktert megszállta halott szerelme szelleme, akit apja tiltott tőle. Landau a tengerhez akarta feleségül adni a lányt, és fekete gyászruháját gyönyörű, sóval bevont menyasszonyi ruhává változtatni.
Sokáig kísérleteztek a különböző tárgyakkal az évek során. Egyes anyagok nem őrzik meg épségüket ilyen magas koncentrációjú sós vízben, mint például a sárgaréz. Az alkotások elkészítéséhez speciális kereteket alkalmaznak, amivel a víz alatt tartják.
A művészetben bizonyos mértékig te irányítasz, de nagyon érdekes a természettel dolgozni, és nem tudni, mi lesz a végeredmény – mondja a szobrász.
„A művészek és a tudósok nem különböznek annyira, ha az anyagokról és a tanulásról van szó. Mindkettőnknek csak kísérleteznie kell”
– fogalmaz Landau.
Néhány munkája az emberiségnek a Holt-tengerre gyakorolt hatásával is foglalkozik, amely évente három métert apad.