Nem minden köve egyforma minőségű a Siratófalnak (Nyugati Fal), némelyik gyengébb, mint a többi – állítja egy új kutatás, amely azt feltételezi, hogy a második templom építőitől nem állt távol, hogy átverjék királyi megrendelőjüket, Nagy Heródest.

“Kezdjük, egy egyszerű kérdéssel. Ha ránézünk a Nyugati Falra, látjuk, hogy vannak területek, amelyek nem illeszkednek tökéletesen a többi közé. Látszólag mind mészkő, akkor érthetetlen, miért van így” mondta Dr. Simon Emmanuel, a Héber Egyeten Földtani Intézetének professzora, aki Yael Levinsonnal együtt tanulmányozza a témát, és eddigi eredményeiket együtt publikálták a Geology című lapban.

Ráadásul a Nyugati Falnak van a vallási vonatkozásán túl is egy érdekessége: nincs még egy fal a világon, amely ekkora kövekből lenne összerakva, és 2000 éve még mindig áll, és amelynek részletes története ennyire közismert lenne. A fal tanulmányozásának első szakaszában egy lézer szkennerrel vizsgálták a falat, és a különböző pontokról megállapították, hogy összehasonlítva melyek erodálódtak gyorsabban, mint a többiek. Kiderítették, hogy egyes területeken a kövek miért veszítettek építésük óta mindössze néhány milliméter a felületükből, míg más kövek tucatnyi centimétert is.

Emmanuel és Levinson ezután megvizsgálták a kétféle, különböző kövek közti eltéréseket, és ebből kiderítették, hogy a kövek különböző félék. Mindkettőt ugyanarról a Jeruzsálem környéki területről hordták oda, de a gyorsabban erodálódó kövek kevesebb mészkőkristályt tartalmaztak, mindössze néhány mikronnyit (körülbelül, mint az emberi haj), ezzel szemben az erősebb kő 50 mikron kristályt tartalmazott, ez a különbség volt látható szabad szemmel is.

Azt is észrevették a kutatók, hogy a mészkő eróziójában feltűnt egy addig ismeretlen folyamat, amelynek során az apró leváló mészkődarabok az esővízzel érintkezve fizikai és kémiai reakcióba léptek. Mintegy két éve, az Izraeli Antikvitás Hatóság ásatásai révén Észak-Jeruzsálemben Ramat Shlomo és Shoafat közti térségben egy nagy kőbányát találtak, amelyet a második templom idejére datáltak, arra az időszakra, amikor a Nyugati Falat építették. A bánya magasabban volt, mint a templom- hegy, ami a régészeket arra a következtetésre indította, hogy innen termelték ki az anyagot a templom építése számára, mert Herodes építészeinek könnyebb volt, hogy innen szállíthatták a követ lefelé az építkezés helyszínére.

Nehéz észrevenni a különbséget a kétféle kő között. Emmanuel szerint az építők azt gondolhatták: “Igen, ez kevésbé jó minőségű kő, de helyben bányászható. Herodest feltehetőleg becsapták az építői”.

Persze az építmény stabilitását nem befolyásolta a dolog, állapították meg a kutatók, de Emmanuel szerint jövő generációk feltalálhatnak valami anyagot, amit beinjektálva a kövekbe, ezzel lelassíthatják az érzékenyebb kövek erózióját. Ezzel csak egy probléma lehet, a Nyugati fal rabbija Shmuel Rabinovitch szerint a zsidó jog szabályozza, hogy a szent építmény köveit nem szabad semmilyen védő anyaggal bevonni. Mindazonáltal Emmanuel és Levinson kutatásai beilleszthetők az ország más antik látványosságainak megóvásába.

 

Forrás:
Haaretz