Nicolle Naomi Rubenstein Costa Ricán nőtt fel nem vallásos zsidó családban. Később megtalálta az utat zsidó gyökereihez és ma már Chábád-rebecenként működik ugyanott, ahol felnőtt, kezdődik a COL írása.
Nicolle Naomi Venezuelában született, és gyerek volt, amikor családjával Costa Ricára költözött. Nem-zsidó iskolába járt ugyan, de családját az évek során egyre erősebb kötelék fűzte a helyi Chábád-küldöttekhez, a Spalter családhoz. Míg öccse számára könnyű volt az új életmódba való átmenet, addig Nicolle Naomi éveken keresztül csak kereste a helyét és az egyensúlyt a tinédzserek szabadságvágya és a vallásos életvitel szabályrendszere között. Bár nem érezte magát késznek arra, hogy teljes mértékben magára vegye a vallásos életformát, a Chábádhoz és azon belül a Spalter családhoz való kötődése erős maradt.
A tény, hogy a Rebbe olyan sok embert képes volt elérni, nagyon megérintette, és egyre inkább elmélyítette a zsidósághoz való kapcsolatát. Felmérte, micsoda óriási hatást képesek elérni a küldöttek, hogy milyen emberfeletti munkát végeznek nap mint nap, hogy a legtávolabbi helyeken élő zsidókat is megtalálják – fizikai és spirituális értelemben egyaránt.
15 éves volt, amikor szüleivel Izraelbe költözött, ahol
egy vallásos lányiskolában felismerte, hogy a zsidóság egy spektrum, amit mindenki a saját világlátása és ritmusa szerint fogadhat magáévá.
Egyre inkább elmélyült a Chábád tevékenységében, egy Kfár Chábád-i szemináriumban tanult és 21 éves korában hozzáment Yaakov Yehuda Rubenstein rabbihoz. Céljuk közös volt: a Rebbe küldötteivé akartak válni. Mindketten folyékonyan beszélnek több nyelvet, és amikor kiderült, hogy a Costa Rica-i Tamarindo tengerparti városába új Chábád-küldötteket keresnek, a Spalter házaspárral való megbeszélés után eldöntötték, hogy megnézik maguknak a helyet.
Ahogy megérkeztek, beleszerettek a városba és annak lakosaiba, és nem sokkal később megnyitották a helyi Chábád-központot. Sajnos Nicolle Naomi Izraelben élő édesanyja nagyon megbetegedett, és a házaspár elbizonytalanodott: vajon visszamenjenek-e Izraelbe ápolni őt. Az édesanya azonban úgy érezte, hogy lányának és vejének küldetése van, és ragaszkodott ahhoz, hogy ne térjenek vissza hozzá Izraelbe. Az asszony sajnos nem sokkal később elhunyt, két kisgyermeket hagyva maga után. A házaspár továbbra is Tamarindo és Izrael között ingázott lélekben. Nicolle Naomi édesapja azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a Rebbe küldötteként éljenek, így fizikailag is visszatértek a Chábád-központba. A helyiek tárt karokkal fogadták őket vissza.
Mára kiterjedt tevékenységet folytatnak: gyerekprogramokat tartanak, különböző közösségi eseményeket szerveznek. Hamarosan felépül vadonatúj központjuk is. Nicolle Naomi édesanyjának szellemi öröksége vezeti őket, és ők szívvel-lélekkel ragaszkodnak ahhoz, hogy ezt teljesítsék.