Nem csalás, nem kábítás – Miért akarják betiltani a kóser vágást?

 

Az elmúlt hetekben nagy vihart kavart, hogy Belgium egyes részein betiltották a kóser vágást. Bár az állatok védelmére hivatkoznak a döntéshozók, valójában más áll a háttérben.

 

Még azok is, akik vajmi keveset tud­nak a zsidók rituális étkezési törvé­nyei­ről, hallottak már a kóserság fogalmáról, azon belül is a kóser hús témaköréről. Lehet, hogy ennél többet nem tud a többség, mégis köztudott, hogy valamiért a kóser hús az amolyan „zsidós dolog”.

A zsidó étkezési szabályok a Tórából származnak és meglehetősen bo­nyolultak. A rituális szempontból tisz­tának minősülő (tehát kóser) ál­la­tokat is csak úgy ehetjük meg, ha azok megfelelő módon vannak levágva. A kóser vágás szabályainak egyik kulcseleme, hogy a levágásra ke­rülő állat, lett légyen az szárnyas vagy négylábú, eszméleténél kell legyen, azaz a világon napjainkban oly divatos vágás előtti kábítás szigorúan tilos.

 

Állatok jogai a zsidóságban

A kóser vágás egyike a leghumánu­sabb eljárásoknak, mely a lehető leg­ke­vesebb szenvedést okozza az állatnak. Erre szolgál a borotvaéles kés, il­letve az a tény, hogy az állat nyaki ütő­erét, nyelő- és légcsövét egyszerre, egyetlen mozdulattal metszik át. Ha nem így lenne, azaz a késen akár csak a legkisebb csorba megtalálható lenne, úgy a vágás már nem vágás, ha­nem az állat nyakának szinte elfű­ré­szelése, amit a Tóra kifejezetten tilt, többek között éppen az állatnak okozott felesleges szenvedés miatt. Érdemes megjegyezni, hogy talán kevesen tudják, hogy az állatkínzás, sőt, bármilyen előlénynek okozott felesleges fájdalom kimerítheti a „cáár bááléi chájim” tiltó parancsolatát, így a zsidó hit, minden politikai és társadalmi mozgalmat megelőzve, az állatvédők oldalán áll.

Ugyanakkor, a megfelelő módon levágott állatot megenni vagy másként hasznossá tenni nemcsak szabad, de erősen javasolt is. Ennek megfelelően ügyelni kell rá, hogy a vonatkozó parancsolatokat és törvényeket betartva az állatok szolgáljanak bennünket, ne pedig mi őket.

Sajnos, a világ több országában, va­lószínűleg köszönhetően a fenti lo­gi­ka kifacsarásának, a kóser vágás­ra mint egyfajta primitív „törzsi” szo­kásra tekintenek, azt gondolva, hogy be­til­tá­sával az állatok jogait védik, mely nem csak tudatlanságra, de mér­he­tetlen cinizmusra is bizonyítékul szol­gál.

Természetesen itt, Európa szívében, nehezünkre esik elfelejteni azt a sajnálatos tényt is, hogy a náci ideológia térnyerésének kezdetén a kóser vágás betiltása (nagyjából a körülmetélés betiltásával egyidőben) egyike volt az ordas eszmék elterjedésekor megkezdett szisztematikus zsidóellenességnek, bár a mai esetekben előfordulhat, hogy nem ilyen motiváció keresendő a háttérben.

Amennyiben pozitívan akarom a kérdést vizsgálni előfordulhat, hogy többek közt éppen a zsidó közösségekre esetlegesen veszélyt jelentő muszlim kisebbség a kedvét akarják elvenni az európai letelepedéstől. Mivel a halal vágás szintén tiltja a kábítást, a rituális vágást egy kalap alatt kezelik, legyen az kóser vagy halal. Ennek az érvelésnek ellentmond az a tény, hogy a rituális vágások betiltásának kezdete sokkal korábbra nyúlik vissza, mintsem hogy a muszlim bevándorlók nagy számban jelentenének veszélyt az európai kultúrára.

Nézzük tehát végig mi is zajlik az egyes országokban!

 

Belgium

Az egyik legjelentősebb (vallásos) zsidó közösségnek otthont adó ország vallon területén idén alig néhány hete szavazott a tartományi par­lament a rituális vágás betiltásáról, nem kis felháborodást kiváltva a zsi­dó (és egyébként a szintén jelentős muszlim) közösségek részéről. 

Mose Kantor, az Európai Zsidó Parlament elnöke, sok más prominens zsidó vezetővel együtt tiltakozásának adott hangot, főként annak figyelembevételével, hogy itt tulajdonképpen a háború óta megszakítás nélkül él Európa egyik legnagyobb vallásos közössége.

Menachem Margolin rabbi, az Európai Zsidó Bizottság (EJA) elnöke ennél sarkosabban fogalmazott a Jerusalem Postnak adott interjújában 2017 márciusában. A döntéshozókat alulinformáltnak titulálta és felhívta a figyelmet arra, hogy a kóser vágás betiltása helyett – mely ténylegesen maximum néhány századmásodperc szenvedést okoz az állatnak – inkább a mostoha állattartási körülményekre, az Európa-szerte elterjedt embertelen élőállat szállítási módszerekre és a nem-kóser vágóhidakon tapasztalható sorozatos jogsértésekre kellene energiákat fordítaniuk.

 

Svájc

A helyzet Belgiumhoz hasonló. Svájcban régi, prominens (és vallásos) zsidó közösség él, komoly zsidó intézményrendszerrel Európa közepén. A kóser vágást azonban még 1897-ben betiltották, sőt annak tilalmát az ország alkotmánya is tartalmazza. Természetesen ekkor még nem az állatok jogai, hanem az antiszemitizmus volt a fő motiváció a tiltás mögött, és bár számos kísérlet történt a szigorú rendelet megszüntetésére, eleddig mindegyik sikertelen volt.

Egy 1978-ban kelt törvény megengedi azonban a kóser (és egyébként a halal) hús importját, mely főként Francia- és Németországból származik, így a hús ára tulajdonképpen versenyképes.

Érdekes, hogy több kísérlet is történt az import betiltására is, azonban ezek eddig szerencsére nem hoztak eredményt.

 

Hollandia

A komoly zsidó közösségnek otthont adó országban a 2010-ben tartott választásokon az Állatok Jogainak Pártja (PvdD) két képviselővel bejutott a Holland parlamentbe, ahol azonnal elkezdték a rituális vágás elleni törvényjavaslat kidolgozását. Hosszú parlamenti viták után arra az eredményre jutottak, hogy a zsidó és muszlim közösségeknek egy évet adnak, hogy bebizonyítsák, hogy a rituális (és kábítás nélküli) vágás nem okoz nagyobb fájdalmat az állatnak, mint a kábítás utáni kvázi szokványos vágás.

A híres Cornell Egyetem professzora, Dr. Joe Regenstein nevéhez fűződő jelentést hosszasan tárgyalták. A végleges törvény akként szól, hogy a kóser vágás után az állatot – amennyiben még 40 másodpercig életjeleket mutat – elkábítják és ismét levágják (ez esetben természetesen az állat már nem lesz kóser).

 

Lengyelország

Annak dacára, hogy a lengyelországi zsidó (és egyébként muszlim) közösségek relatív kicsik, nagy vihart kavart az a 2013-as kezdeményezés, mely betiltani volt hivatott a rituális vágást. A felháborodás oka főként abban keresendő, hogy az ország, magas színvonalú mezőgazdasága miatt több, mint félmilliárd eurós kóser és halal exportpiacot tudhatott magáénak. A javaslat gyakorlatilag megrogyasztotta volna a lengyel állattenyésztést és feldolgozóipart. Nem csoda, hogy hosszas viták után 2014 decemberében akként rendelkezett a lengyel alkotmánybíróság, hogy bár az állatok jogai fontosak, nem állnak az emberek szabad vallásgyakorlási jogai felett.

 

Svédország

A kis lélekszámú zsidó közösségnek otthont adó skandináv országban a kábítás nélküli vágás a négylábúak esetében 1937 óta, a szárnyasok esetében 1989 óta tilos, így Svédországban nincs kóser vágás, a közösség szükségleteit importtal oldják meg.

 

Németország

Sok próbálkozás után a nagyszámú török és más muszlim közösségek és nem utolsó sorban a növekvő zsidó lakosság, illetve vélhetően a kollektív történelmi lelkiismeret miatt Németország maximális toleranciával tekint a rituális vágásra. Ennek ellenére a zsidó közösség szükségleteit főként import hússal fedezik, de ennek inkább anyagi, mintsem törvényi oka van.

 

Franciaország

Európa talán legnagyobb lélekszámú zsidó közösségének otthonában egy 2000 júniusában tárgyalt bírósági ügy folytán Franciaország csak különböző korlátozásokkal engedélyezi a kóser vágást. E korlátozás gyakorlatilag ellehetetlenítené az ún. glatt kóser (az a legmagasabb szintű kóser hús, mely esetén az állat tüdejét és más, gyakran betegségre utaló szervét a vágás után átvizsgálják és csak annak makulátlansága esetén nyilvánítják a levágott állatot kósernek) húspiacot, így sok fellebbezést követően – körültekintéssel ugyan – de lehetőség van a glatt kóser hús vágására is.

 

Lettország

Érdekes módon Lettországban a kóser (és egyébként a halal) rituális vágás csak 2009 óta engedélyezett, főként gazdasági okokból. Innen származik ugyanis a Svédországban forgalmazott halal hús nagy része, mely igencsak jót tett a lett húsiparnak.

Európában tehát az uniós irányel­vekhez képest, melyek alapjában véve megengedőnek mondhatók, az egyes tag­országok szigorításokkal élhetnek, mely bizonyára nem segíti, hogy a zsidó közösségek otthonosan érezzék magukat az Öreg Kontinensen. Ha­zánk egyelőre a lehetőséget látja a sza­bad rituális vágás gyakorlatában, hi­szen mind a mezőgazdasági feltételek, mind a nagyszámú és vallási szokásaik gyakorlásában is növekvő zsidó közösség megléte miatt komoly gazdasági potenciállal bír. Szinte közhelyes volna azt mondani, hogy mindenki tud tenni azért, hogy a helyzet tovább javuljon, mondjuk mindjárt azzal, ha maga is kóserhús-fogyasztóvá válik. Erre mostanában minden lehetőség adott.

Megyeri András Jonatán írása

 

A cikk az Egység magazin 96. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.

 

Képeink a csengelei libavágóhídon készültek.