A kaifengi zsidók számára elkészült az eddig ismert első olyan hanukai pörgettyű, mely négy oldalán az ismert héber mondat, „nagy csoda történt ott (itt)” szavak kezdőbetűi helyett kínaiul írták ki a szöveget – jelenti a VINnews ortodox hírportál.
Hanuka alkalmából a jeruzsálemi székhelyű Shavei Israel non-profit szervezet több száz mandarinul írt trenderlit, vagy más néven dreidelt, héberül szevivont készített. A pörgettyűket az Izraelben élő 20 fős kaifengi zsidónak ajándékozták, akik a szervezet segítségével alijázhattak a Szentföldre, illetve annak a néhány száz zsidónak is elküldték, akik Kínában élnek – becslések szerint ott ma mintegy 600–1000 fő élhet.
A különleges trenderli négy oldalán az alábbi szöveg szerepel: 伟大的 – nagy; 奇迹 – csoda, 发生过 – történt; 这里曾 – itt. „Itt” azaz a Szentföldön, hiszen a Shavei Israel szervezete Jeruzsálemben székel.
Kaifeng a Pekingtől délnyugatra fekvő, közép-kínai Henan tartományban lévő város, ahol több mint egy évezrede élnek zsidók. A közösség tagjai mára szinte teljesen asszimilálódtak a kínai társadalomba, azonban a mai napig több zsidó szokást és vallási ünnepet is megtartottak.
A közösség eredete és érkezésüknek pontos ideje máig vita tárgyát képezi a történészek körében. A legtöbb kutató úgy véli, hogy a kaifengi zsidó közösség az északi Szung-dinasztia (960–1127) uralkodása idején telepedett le, míg mások ezt jóval korábbanra teszik, a Tang-dinasztia (618–907) idejére datálják.
A Szung-dinasztia fennállása alatt Kaifeng volt az ország fővárosa, egy fontos kereskedelmi csomópont a selyemút mentén. Az ideköltöző első zsidók minden bizonnyal mizráchi eredetűek, valószínűleg perzsa, esetleg indiai zsidók lehettek, akik 1163-ban állandó jellegű zsinagógát is építettek (az épület makettje a tel-avivi diaszpóra múzeumban látható).
A Ming-dinasztia (1368–1644) nyolc választható vezetéknevet – Ai, Si, Gao, Gan, Jin, Li, Zang, Zao – határozott meg a zsidó közösség tagjainak, melyek alapján a csoport családtagjai beazonosíthatóak.
1642-ben, egy árvíz elpusztította a zsinagógát, azonban a közösség egyik tagja, nevezetesen Gao Xuan többször belevetette magát
a háborgó vízbe, hogy kimentse a szent iratokat. A katasztrófa után 13 tekercset sikerült helyreállítaniuk, majd a zsinagógát is újból felépítették.
A Kínában élő zsidókról egészen a középkorig nem volt tudomása az európai kultúrának, mígnem egy jezsuita pap, nevezetesen Matteo Ricci (1552–1610) Beijingbe költözött, ahol egyszer meglátogatta őt egy kaifengi zsidó, Ai Tian. Ricci először kételkedett abban, hogy az illető zsidó volna, bár az határozottan állította, hogy egyistenhívő.
Amikor egy szentképet mutatott neki Máriáról és gyermekéről, akkor Ai Tian azt hitte, hogy Rebekát látja Ézsau vagy Jákob fiával,
azaz a kereszténységet egyáltalán nem ismerte. Később Ricci a kaifengi zsinagógában őrzött szentiratok elejét és végét lemásolta, miről kiderült, hogy annak szövege teljesen megegyezik a Tóráéval, de nem ők használtak héber diakritikusokat. Továbbá ekkor, a pap azt is megjegyezte feljegyzéseiben, hogy a közösség tagjainak megjelenése különbözik a kínai lakosságétól, azaz ekkoriban még a közösségen belül házasodhattak, az asszimiláció csak a későbbiekben indult meg.
Kaifeng ősi zsinagógája valamikor az 1860-as években pusztult el végleg egy újabb árvízben, mely aztán az ottani zsidó közösség hanyatlásához vezetett. A vallási központ hiányától eltekintve egy J. L. Liebermann nevű európai zsidó utazó még feljegyezte, hogy a kaifengi zsidók külön temetőt használnak. Viszont ekkoriban, akik még gyakorolták a vallást, már csak a Tóra egyes részleteit ismerték. 1912-ben S. M. Perlmann üzletember azt írta naplójában, hogy a kaifengi zsidók ugyan koporsóban temetkeznek, de azok más alakúak, mint amit a kínaiak használnak és halottaikat sem világi ruhába öltöztetik, hanem lenvászonba.
Michael Freund, a Shavei Israel alapítója és elnöke szerint „A kaifengi zsidók máig élő kapocs Kína és a zsidó nép között. A kínai kormány által rájuk rótt szigorú korlátozások ellenére a kínai zsidó leszármazottak szeretnének többet megtudni őseik örökségéről és mi reméljük, hogy ezekkel a kínai dreidelekkel, amikor most készítettünk nekik, közelebb segítjük őket a múltuk megismeréséhez és egy adag boldogságot juttathatunk nekik hanuka idejére.”
A Shavei Israel non-profit szervezetet Michael Freund alapította 2002-ben, amikor még az akkori kormány kommunikációs igazgató-helyetteseként dolgozott. Freund akkoriban felbontott egy postai úton érkezett borítékot, mely aztán megváltoztatta nem csak az ő, de sok más ember életét is. A levelet a Bné Menáse nevű északkelet-indiai csoporttól kapta, akik azt írták, hogy ők Menáse törzsének, Izrael tíz elveszett törzse egyikének leszármazottjai és könyörögnek, hogy visszatérhessenek a Szentföldre. Michael Freund ekkor elhatározta, minél többet meg fog tudni ezekről az emberekről, akik a zsidó nép elszakadt vagy eltitkolt tagjai és segíteni fog nekik, hogy visszatérjenek zsidó gyökereikhez, vagy ha alijázni szeretnének, akkor abban is segítségükre lesz.