Mától kezdve hétköznaponként megosztunk egy versrészletet a Tehilimből, egy rövid gondolattal, Ilana Oirechman rebecen emlékének ajánlásával. Célunk, hogy a következő egy év során nap mint nap közösen elmondjunk egy sort, ezzel is emelve elhunyt lelkét és teljesítsünk egy jócselekedetet.

Szeretnénk lehetőséget adni mindannyiunknak, hogy együtt, közösségként, nap mint nap emeljük Ilana Oirechman rebecen lelkét – egy egyszerű, de mély erejű micvával. Ebben a részletben (Tehilim 5:9) az kerül előtérbe, hogy az elvárások helyett, Isten vezessen minket.
Indul a Tehilim-kihívás – napi 1 vers a Zsoltárok könyvéből
Célunk, hogy a következő egy évben együtt, közösen mondjunk el minden nap egy sort – akár reggel, akár este, akár egy percre megállva a napi rohanásban.
Ez a micva, bármilyen kicsinek is tűnik, a zsidó hagyomány szerint hatalmas fényt hoz a világba – és egy emelkedő léleknek örök ajándék.
Nyolcadik nap
„Elfáradtam sóhajtozásomban, áztatom minden éjjel ágyamat, könnyemmel elárasztom nyoszolyámat.” (Zsoltárok 6:7)
Ez a részlet a fájdalom mélységét mutatja meg – nem csupán testi fáradtságot, hanem a lélek kimerülését. Itt nemcsak könnyeiről beszél, hanem arról a belső küzdelemről is, amely éjszakáról éjszakára gyötri. Az ágy, amely a pihenés helye kellene, hogy legyen, a szenvedés színterévé válik.
Ez a vers annak az embernek a hangja, aki már nem bírja tovább egyedül – aki minden csendes könnycseppjével az Örökkévalót hívja. A zsoltár e sorában ott van a remény is: hiszen ha van, Akihez sírhatunk, akkor van, aki meghallgat. A könnyek nem hiábavalók, hanem a hit legőszintébb nyelvén kimondott szavak
|
Ilana Oirechman rebecen
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.