Myers Tzivia: a szeptemberi csodák és a káosz egyvelege

Első nap az iskolában. Az udvaron izgatott gyerekek és még izgatottabb szülők. A szeptemberi reggel teli van reménnyel, illetve ismerkedéssel, egy új életszakasz indulásával mind a gyermekek mind szülők életében. Pontosan erről szól Myers Tzivia legújabb adása az (Un)ortodox Tziviával című műsorban a Neshama TV csatornáin.

A műsorba két különleges vendéget hívtak: Végh-Varsányi Viktóriát, a Bét Menachem Iskola tanítónőjét és Ungár-Klein Robertát, háromgyermekes anyukát. A téma egyszerre hétköznapi és mély: mi történik valójában szeptember elsején a gyerekek, a szülők és a tanárok lelkében?

Az iskola nem szeptemberben kezdődik, hanem augusztusban

„A tanároknak az iskola nem szeptemberben kezdődik, hanem már augusztus közepén” – mondja mosolyogva Végh-Varsányi Viktória.

A tanévkezdés hetekkel korábban indul: értekezletek, díszítés, órarendek, beosztások, előkészületek, és rengeteg lelki felkészülés.

„A legfontosabb, hogy szeretettel várjuk a gyerekeket. A gyerek megérzi, ha örülnek neki.”

Ez a szeretet lesz az alapja mindennek, ami az első nap után következik.

A szülő is elsős lesz

A szülői oldal legalább ennyire megterhelő és persze felemelő is. Roberta szerint a beilleszkedés nemcsak a gyerekek, hanem a szülők számára is egy új élethelyzet. „A szülő is elsős lesz” – fogalmaz. „Új napirendet tanul, új szerepet, új ritmust. És közben próbálja elengedni azt a kis kezet az iskola kapujában.” A szülői szorongás, a megfelelési vágy és a bizonytalanság mind része a folyamatnak.

„A legnagyobb hiba, ha gyorsan akarunk eredményt. Az iskola nem sprint, hanem maraton.”

A tanulás szeretete

Végh-Varsányi Viktória szerint az első osztályban nemcsak az olvasás és az írás a fontos, hanem az, hogy a gyerek szeressen tanulni.

„A tanítónak a módszertanában van annyi, hogy ne kelljen 45 percet végig ülni. Van játék, mozgás, dal, humor, mert így marad meg az öröm.”

A házi feladat sem ellenség, hanem eszköz: „Nem a szülőt gyötri, hanem a tudást mélyíti. De ehhez bizalom kell: hogy a gyerek meg tudja csinálni, a szülő pedig el tudja engedni a kontrollt.”

 Zsidó iskola, közösségi szemlélet

Az adásban külön téma a zsidó iskolák sajátos világa. Klein Roberta kiemeli: „A gyerekeink nem idegenek egymásnak, a zsinagógákból, közös programokról már ismerik egymást. Így az iskolába lépés közösségi élmény, nem magányos kaland.”

Végh-Varsányi Viktória szerint ez a családias légkör a legnagyobb ajándék: „Itt minden gyerek lehet jó valamiben. Nem mindenki lesz matekbajnok, de mindenki kap egy pillanatot, amikor ő a fontos.”

Kütyük, kréták, kihívások

A digitális kor új feladatokat ad a pedagógusoknak. „Minél több a képernyőidő, annál kevesebb figyelem” – mondja Viktória.

Az iskolák igyekeznek egyensúlyt találni: a tabletek és okostáblák mellett megmarad a kréta, a papír, a kézzel írt szó. „Más a hangulata. Más a lelkülete. És a gyerekek is érzik.”

A cél nem tiltani a technológiát, hanem megtanítani okosan használni úgy, hogy az eszköz legyen, ne központ.

Nyugalom, bizalom, ritmus

A beszélgetés végére egyetlen mondat marad a levegőben, Roberta szájából:

„Nyugalom. Minden rendben lesz. Mi is voltunk iskolások, a gyerekeink is azok lesznek.”

Az üzenet egyszerű, mégis mély, bízzunk a gyerekeinkben, és azokban, akik tanítják őket.