Munkács a holokauszt előtt Kárpátalja egyik legjelentősebb zsidó központja volt, ahol virágzó vallási és közösségi élet zajlott egészen a német megszállásig. 1944 tavaszán azonban néhány hónap alatt gettóba zárták, majd deportálták a zsidó lakosságot, köztük Halmos Jánost és feleségét is, akik nem tértek vissza.
Dr. Halmos János és felesége, Szerén (született Karpen) a háború előtt szülővárosukban, Munkácson éltek. Dr. Halmos helyi orvosként dolgozott, felesége varrónő volt.
A holokauszt előestéjén
1944. március 20-án a német hadsereg megszállta Munkácsot. A holokauszt előestéjén a város Kárpátalja – akkor Csehszlovákiához tartozó – legnagyobb és legjelentősebb zsidó közösségének adott otthont. A megszállás előtt Munkácson 13 488 zsidó élt, ami a lakosság 42,7 százalékát tette ki.
Kevesebb mint három hónap alatt a környező zsidó közösségeket megsemmisítették, majd Munkács zsidó lakosságát is deportálták az auschwitz–birkenaui haláltáborba. A deportáltak között volt Halmos János és felesége, Szerén is, ők nem élték túl a holokausztot.
Munkács zsidó közösségét szinte teljesen elpusztították
Egy 1945-ös felmérés szerint mintegy kétezer munkácsi zsidó, a háború előtti közösség körülbelül 15 százaléka maradt életben.
Évekkel a háború után Szerén testvére, Árbel Efráim Slomó nyújtotta be a családtagjai emlékére készült tanúságtételi lapokat és a fennmaradt fényképeket, hogy megőrizze azok emlékét, akiket a holokauszt során meggyilkoltak.
Emlékükből fakadjon áldás!
Forrás: Jád Vásem
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.