Mrs. Kugel Izraelből költözött a családjával Amerikába, ahol parókakészítéssel foglalkozott. Itt ismerte meg a Rebecent, akinek évtizedeken keresztül készítette a parókáit.
Mrs. Freeda Kugel parókakészítő húsz éven át készítette és gondozta a Rebecen parókáit. Az alábbi interjúban arról beszélt, hogy hogyan kezdődött az ismeretségük és azt is elmondta, hogy sikereit kizárólag a Rebbe áldásainak köszönhette. Az interjú a Derherben jelent meg.
Így kezdődött a parókakészítő és a Rebbe ismertsége
A Rebbe 1962-ben javasolta Mrs. Kugelnek, hogy családjával együtt költözzön Izraelből Amerikába. Így is tettek. Freeda kozmetikusként dolgozott Izraelben, és Amerikába érkezésük után is ezen a területen helyezkedett el. Emellett azonban elkezdett hajjal és parókákkal is foglalkozni. A Rebbe erősen pártolta a parókákkal való munkáját, és több alkalommal megáldotta őt: „A paróka jó üzlet” „Legyen sikeres!” „Más parókakészítők is öntől vásárolnak majd” „Minden nőnek legalább két parókára van szüksége – egy hétköznapira és egy szombatira” – mondta a Rebbe.
Freeda elmondása szerint „Akkoriban, amikor a Rebbe mindezeket mondta nekem, úgy éreztem, akár azt is mondhatta volna, hogy űrhajós leszek és elrepülök a Holdra. Egyáltalán nem értettem, hogy miért akarnának más parókakészítők parókát venni tőlem. Ráadásul én olcsó, szintetikus parókákkal dolgoztam, amiket igazán nem lehetett »szombatinak« nevezni”. A Rebbe éveken át biztatta és ösztönözte az asszonyt, és amikor a Kugel család megvette saját házát a Union Streeten, a Rebbe ötszáz dollárral segítette őket. „Nem tudtuk, hogy az otthonunk végül az üzlet részévé válik!” – emlékezett vissza az asszony.
Hosszú éveken keresztül készítette a Rebecen parókáit
A Rebecennel 1967-ben beszélt először: „Mrs. Schneerson vagyok a President Streetről” – mutatkozott be a maga egyszerű és szerény módján Chaya Mushka rebecen. – „Szeretnék vásárolni egy parókát”. Mrs. Kugel elbeszélése szerint: „Azt gyanítom, hogy maga a Rebbe küldte a Rebecent egy tapasztalatlan fiatalasszonyhoz a Montgomery Street egyik házának alagsorába. A Rebecen könnyedén vehetett volna egy sokkal jobb parókát valamelyik neves szalonból. Ő azonban hozzám jött. Mindig ugyanazt a parókát rendelte: egy rövid, kicsi parókát szép szálakkal, »platinaezüst« színben… A Rebecen lett a leghűségesebb és a legfontosabb vásárlóm. Ha készen állt a találkozóra, akkor mindent eldobtam és előre egyeztetett időpontokat mondtam le. Ha kedden négykor volt rám szüksége, akkor mentem hozzá, a szívemet és a lelkemet is beletettem a régi parókái gondozásába és az újak készítésébe a számára. A Rebecen csodálatosan, kifogástalanul és nagyon szerényen öltözködött. Teljes parókát hordott, nem fél parókát kalappal vagy kalapot egy kicsit kilógó hajjal, teljes parókát viselt minden nap. Ezt abból tudom, hogy milyen gyakorisággal volt rám szüksége, valamint abból, hogy hogyan használódtak el a parókák.”
Freeda sok biztatást kapott a Rebbétől a parókák minőségével kapcsolatban is. Kezdetben éveken át olcsó, szintetikus parókákat importált Koreából. Árban ugyan elérhetőek voltak, ám csupán néhány hónapon át tartottak ki és semmi esetre sem lehetett őket szombati viseletnek nevezni. Az évek múlásával azonban teljesültek a Rebbe áldásai, és az asszony elkezdte a saját parókáit gyártani. Ezek már a lehető legjobb minőségben készültek. „A Rebbe és a Rebecen egyaránt biztosítottak afelől, hogy bár a nőknek parókát kell viselniük, ez nem jelenti azt, hogy csúnyán kell kinézniük. Azt hiszem, ez az egyik oka annak, hogy a Rebbe annyira támogatta a munkámat. Azt akarta, hogy a nők az egész hajukat eltakaró parókát viselhessenek és ugyanakkor szépen nézzenek ki”.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.