Ádár hónap hetedike, zájin ádár, nagyon különleges nap a zsidó naptárban. Ekkor született Ámrám és Jocheved gyermeke Mózes.
Ádár hónap hetedikén emlékezünk meg Mose rábénu, Mózes mesterünk születéséről és haláláról. A Talmud (Kidusin 38a) tanítása szerint Mose napra pontosan 120 évet élt, és ugyanazon a napon távozott az élők sorából, amelyen született.
A megmentő születése
Mózes Egyiptomban született, a lévi törzséhez tartozó Ámrám és Jocheved harmadik gyermekeként, Áron és Mirjám után. A fáraó asztrológusai megjósolták, hogy megszületik a zsidó nép megmentője, és azt is előre látták, hogy víz által éri majd végzete. A fáraó ezért elrendelte, hogy minden újszülött zsidó fiút a Nílusba kell vetni.
A midrás elmondja, hogy Mose három hónappal korábban született, és amikor világra jött, különleges fény töltötte be a házat.
Édesanyja három hónapon át rejtegette, majd amikor már nem tudta tovább titkolni, egy kosárban a Nílus vizére bízta.
A fáraó lánya, Bátjá, kimentette a gyermeket, és a palotában nevelte fel. A neve is tőle származik: Mose – „mesitihu”, vagyis „kihúztam a vízből”.
Így lett az egyiptomi udvarban nevelkedő gyermekből a zsidó nép legnagyobb vezetője, aki kivezette Izraelt a rabszolgaságból a szabadságba.
Mózes halála
A hagyomány szerint Mózes halála is a vízhez kapcsolódik. A pusztai vándorlás során, Mirjám halála után az Örökkévaló azt parancsolta neki, hogy beszéljen a sziklához, mely vizet ad majd. Mose azonban türelmetlenségében kétszer rácsapott a sziklára. Bár víz fakadt belőle, ezért a tettéért nem léphetett be az Ígéret Földjére.
A teremtés 2488. évében (i. e. 1273-ban), a Nebo hegyén, a mai Jordánia területén hunyt el. A Tóra elbeszélése szerint maga az Örökkévaló temette el, és sírjának helye mindmáig ismeretlen maradt, hogy senki ne kezdje őt istenként tisztelni.
Érdekesség, hogy a Holt-tenger nyugati oldalán található a Nabi Musa nevű zarándokhely, amelyet a muszlim hagyomány ma Mózes sírjaként tisztel, noha a zsidó hagyomány szerint nyughelye ismeretlen.
A név
Zájin ádár legtöbbször a Tecáve (Tecéve) hetiszakasz hetére esik. Ez az egyetlen hetiszakasz Mózes születése óta, amelyben nem szerepel a neve. Az Örökkévaló mégis folyamatosan hozzá beszél második személyben: „te”.
A név az ember földi identitásához kapcsolódik.
Mose nevét nem szülei adták, hanem Bátjá. Amikor azonban a Tóra név nélkül, csupán „te”-ként szólítja meg, akkor a legbelső lényegét érinti. A zsidó gondolkodás szerint a cádik, az igaz ember halála nem megszűnés, hanem magasabb szintű létezés kezdete. Életében lelke a test korlátai közé szorul, halála után azonban spirituális jelenléte szabadon ragyoghat.
Böjt és közösségi emlékezés
Sok közösségben zájin ádár böjtnap. Elmondják a zájin ádári tikunt, külön erre az alkalomra összeállított imarendet. Bölcseink szerint az igaz emberek halála engesztelést hoz a nemzedék számára, különösen, ha azt böjt és ima kíséri.
E napon a chevra kádisá, a temetkezési egylet tagjai is összegyűlnek. Böjtjüket ünnepi étkezéssel zárják, számot vetnek az elmúlt évvel, megemlékeznek az eltávozottakról, és döntéseket hoznak az új esztendőre.
Sok helyen halvacsorát rendeznek. A hal (dág) szó számértéke hét, akárcsak zájin (hetedik). Ádár hónap csillagjegye a Halak (dágim). A hagyomány szerint a halak úgy élnek a vízben, ahogyan a zsidók a Tórában. Körülvéve, átitatva szentséggel.
Kapcsolat purimmal
A purimi történet gonosz szereplője, Hámán örült, amikor sorsvetése ádár hónapra esett, mert tudta, hogy Mózes ebben a hónapban halt meg. Azt azonban nem tudta, hogy ugyanazon a napon is született.
A hónap valódi erejét a születés adja, ezért válik a gyász hónapja az öröm hónapjává.
Szökőévben zájin ádárt – purimhoz hasonlóan – többnyire a második ádár hónapban tartjuk.
Zájin ádár egyszerre a születés és az elmúlás napja. Böjtölhetünk nappal és ünnepelhetünk este. Mert ahogyan purim története is tanítja, az Örökkévaló képes a gyászt örömre fordítani.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.