Az egyiptomi kivonulást követő első évben támuz hó 16-án készült el az aranyborjú és másnap, 17-én kezdték imádni. Ekkor jött le a Szináj-hegyről Mózes, és ekkor törte össze az első kőtáblákat…
Az egyiptomi kivonulást követő ötvenedik napon a zsidók a Szináj-hegynél megkapták a tízparancsolatot, Mózes pedig felment a Szináj-hegyre, hogy átvegye a Tórát. Azt mondta Izraelnek, hogy negyven nap múlva vissza tér. A hirtelen vezető nélkül maradt zsidók azonban aggódni kezdetek, és az erev ráv, a keverék sokaság, akik a zsidókhoz csapódva vonultak ki Egyiptomból és számos gondot okoztak, ezt a bizonytalan helyzetet kihasználva azzal ijesztgették a népet, hogy Mózes már sosem jön le a hegyről. Végül, a negyvenedik napon elhatározták, hogy új vezetőt állítanak maguknak. Bölcseink úgy vélik, hogy a probléma alapja az a félreértés volt, hogy Mózes a negyvenedik napon jön le, nem pedig negyven teljes nap elteltével. Támuz 16. volt a kinyilatkoztatás utáni negyvenedik nap, és ekkor a zsidók azzal fordultak átmeneti vezetőikhez, Áronhoz és Hurhoz, Mirjám fiához, hogy állítsanak a számukra új vezetőt Mózes helyett. Hur megpróbálta lebeszélni őket, mire megölték, Áron pedig úgy vélte, hogy jobb, ha beadja a derekát, nehogy a feltüzelt nép a saját főpapját is megölje.
Áron tisztában volt azzal, hogy Mózes másnap reggel visszatér, ezért időt akart nyerni. Arra kérte az embereket, hogy hozzák el aranytárgyaikat. Azt remélte, hogy mindenki vonakodik majd odaadni a drága kincseit, ám nem így történt, a férfiak szívesen odaadták az aranyukat (a nők ellenálltak), amit Áron a tűzbe vetett, mire – talán a csőcselék egyiptomi mágiát ismerő tagjainak mesterkedése folytán – a tűzből kiemelkedett egy aranyborjú. A zsidók azonnal hódolni akartak az istenségnek, ám Áron időt akart nyerni: azt mondta a népnek, hogy másnap oltárt épít, és különleges áldozati napot hirdet. Mindeközben Isten értesítette Mózest az Izrael népére váró rettenetes büntetésről: eltöröltetnek a Föld színéről és a Mózes leszármazottaiból támadó új nép lesz a kiválasztott nemzet. Mózes szívből jövő imái végül célt értek és Isten megkímélte a zsidókat.
Mózes pontosan negyven nappal a felmenetele után érkezett vissza a hegy lábához, ahol tanítványa és későbbi utóda, Jehosua várta. Amint hallótávolságra értek a tábortól, az ünneplés hangjai jutottak el hozzájuk és Mózes kétségbeesésében apró darabokra törte a kőtáblákat. A nép, amely nem sokkal korábban az Örökkévalótól hallotta, hogy ne csináljon magának faragott képet, vétkezett.
Mózes porrá őrölte az aranyborjút és vízben feloldva itatta meg a zsidókkal, mutatva, hogy mennyit ér az istenségük. Aki Istennel van, jöjjön ide, rendelkezett Mózes; erre egész Lévi törzse csatlakozott hozzá, ő pedig felszólította őket, hogy mindenkit, aki bűnös az aranyborjú bűnében, öljenek meg. Azon a napon háromezer ember vesztette életét a bálványimádás bűne miatt, Mózes pedig újfent felment a Szináj-hegyre.
Támuz hó 17-én többek között az első pár kőtábla összetörését és ezzel számtalan lehetőség elveszítését is gyászoljuk.
Címlapkép: Chabad.org