A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

Elul hónapban reggelente különös, ősi hang tölti be a zsinagógákat. A sófár nemcsak a közelgő zsidó újévre figyelmeztet, hanem arra is, hogy ideje egy kicsit megvizsgálni önmagunkat.

Az őszi nagyünnepek közeledtével a zsinagógákban újra és újra felhangzik a sófár jellegzetes, megrázó hangja. Elul hónap elsejétől egészen 28-ig ugyanis minden nap megfújják a zsidó nép különleges hangszerét, a kosszarvból készült sófárt. De miért éppen ebben a hónapban halljuk nap mint nap, és mi köze mindennek Mózeshez, a megtéréshez – vagy éppen a vádló angyal „összezavarásához”?

Negyven nap a Szináj-hegyen

A sófár eluli megszólaltatásának egyik magyarázata egészen az aranyborjú történetéig vezet vissza. Miután a zsidó nép elkövette ezt a súlyos bűnt, Mózes ismét felment a Szináj-hegyre, hogy megbocsátásért könyörögjön népe számára.

Újra negyven napot töltött a hegyen, akárcsak első alkalommal, majd a negyvenedik napon lejött a második két kőtáblával. A 8. századi midrás, a Pirkéj deRabbi Eliézer szerint Mózes elul elsején ment fel a hegyre, és útját sófárok hangja kísérte. Ezért fújjuk meg ezen a napon a sófárt.

A későbbi zsidó irodalomban a 14. században élt Rán, vagyis a geronai Niszim ben Reuvén rabbi már olyan szokásként említi az egész elul hónapon át tartó sófárfújást, amely addigra széles körben ismert volt.

Miért éppen reggel halljuk?

A sófárt többnyire a reggeli ima, a sáchrit után fújják meg, amikor a hívek még nem széledtek szét a zsinagógából. Valójában azonban a hangszer naplementéig bármikor megszólaltatható.

Egy kivétel azonban van: szombaton nincs sófárfújás, hiszen a hetedik napon nem használunk hangszereket. És van még egy nap, amikor szándékosan hallgat a sófár: elul 29-én, közvetlenül ros hásáná előtt.

Ennek az a célja, hogy világos különbséget tegyünk az eluli szokás és ros hásáná micvája között. Míg elulban a sófárfújás egy nagy jelentőségű, de alapvetően szokásként kialakult gyakorlat, addig ros hásánákor a Tóra parancsolja meg a kürtharsogást. Nem véletlen, hogy az ünnep tórai neve is jom truá, vagyis „a kürtharsogás napja”.

Egy hang, amely felébreszti a lelket

Elul a számvetés és az önvizsgálat időszaka. Ilyenkor készülünk az előttünk álló nagyünnepekre, és megpróbálunk szembenézni azzal, mit tettünk jól, és mit szeretnénk másként tenni a következő évben.

A sófár erőteljes, nehezen felejthető hangja mintha éppen ezt a belső felébredést segítené. Ámosz próféta is ezt a megrázó erőt idézi meg:

„Avagy megfúvatik-e harsona a városban s a nép nem ijed meg?”

A sófár hangja tehát nem pusztán egy ünnepi hangjelzés. Arra is emlékeztet, hogy közeledik az évnek az az időszaka, amikor érdemes egy pillanatra megállni, és feltenni magunknak néhány kényelmetlen, de fontos kérdést.

De kit akarunk összezavarni?

A sófárfújással kapcsolatban van egy egészen különös magyarázat is. Ros hásánákor a sófár megszólaltatása micva, ezért elulban, ha egy hónapon át minden nap hallatjuk a hangját, a hagyomány szerint ezzel „összezavarjuk” a vádló angyalt.

Az elképzelés szerint a vádló így nem tudja pontosan, mikor érkezik el az a pillanat, amikor a zsidó nép felett ítéletet kell mondani, és mikor kellene vádakat megfogalmaznia. Egyes magyarázók szerint ezért is marad el a sófárfújás elul utolsó napján: a vádló azt hiheti, hogy az ünnepek már véget értek, így már nincs miért vádaskodnia.

Ez a magyarázat persze első hallásra további kérdéseket vet fel. Hogyan lehet egy angyalt egyszerűen megtéveszteni?

A vádló, aki nem tud megszólalni

Erre adott különleges magyarázatot az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi.

A Rebbe arra emlékeztetett, hogy ros hásánákor sem csupán annyiszor fújjuk meg a sófárt, ahányszor feltétlenül szükséges lenne. Többször is megszólaltatjuk. A Talmud szerint ennek egyik oka éppen az, hogy „összezavarjuk” a vádló angyalt, a Szátánt – aki természetesen nem azonos azzal, amit a magyar nyelvben ördögnek vagy sátánnak nevezünk.

A középkor nagy magyarázója, Rási szerint ennek a gondolatnak van egy sokkal mélyebb értelme. Amikor a vádló azt látja, milyen nagy becsben tartjuk az Örökkévaló parancsolatait, és még annál is többet teszünk, mint amennyi feltétlenül elő van írva, egyszerűen nem tud mit mondani. Nem talál szavakat.

 

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.