Purim ünnepének két hagyománya is szorosan kapcsolódik az evéshez: az egyik a purimi lakoma, melyet napközben fogyasztanak, sokan nagy mennyiségű alkohol kíséretében, a másik pedig a misloách mánot, az ételajándékok. Egy harmadik, a szegényeknek küldött adományok teljesíthetők akár pénzzel, akár élelmiszerrel.

Miután a zsidók megmenekültek a kiirtástól Áchásvé­ros király birodalmában, a zsidó Mordecháj kihirdette, hogy miként kell megtartani a későbbi nemzedékekben e csodás történet emlékét. Purim ünnepének két hagyománya is szorosan kapcsolódik az evéshez: az egyik a purimi lakoma, melyet napközben fogyasztanak, sokan nagy mennyiségű alkohol kíséretében, a másik pedig a misloách mánot, az ételajándékok. Egy harmadik, a szegényeknek küldött adományok teljesíthetők akár pénzzel, akár élelmiszerrel.

 

Misloách mánot, a sláchmónesz

Az egymásnak küldött ajándékcsomagokat Magyarországon a héber misloách mánot kifejezésnél jobban ismert jiddis szóval sláchmónesznek nevezik. A háláchá (zsidó jog) szerint a felnőttnek számító személyeknek (12. évét betöltött lány, illetve 13. évét betöltött fiú) kell legalább egy embernek küldeniük egy olyan csomagot, melyben minimum két különböző ételféleség van, melyek, lehetőség szerint, valamiféle erőfeszítést igényeltek az adományozó részéről.

Vannak, akik arra is odafigyelnek, hogy legalább két olyan élelmiszert adjanak, melyekre két különböző áldást kell mondani. A gyakorlatban természetesen a kisebb gyerekek is szívesen kiveszik a részüket a vidám ajándékozásból, és gyakran jóval több embernek küldenek akár kettőnél többféle típusú ételt tartalmazó csomagot. Fontos, hogy ez a micva nem teljesíthető sem pénzzel, sem más tárgyi ajándékkal, csak és kizárólag azonnal fogyasztható enni-, illetve innivalóval.

A csomagokhoz díszítésként gyakran hozzácsomagolt teafilterek például nem számítanak bele a kétféle ételtípusba, hiszen azokat meg kell főzni ahhoz, hogy élvezhessük. Ugyanígy nem megfelelő ételajándék egy darab nyers hús vagy egy csomag száraztészta sem.

A sláchmóneszt purim napján, napközben küldik, vagyis ez egy időhöz kötött parancsolat, mely csak azon az egy napon teljesíthető. (Jeruzsálemben, ahol susán purimot ünnepelnek, a világon mindenhol máshol megült ünnepnap utáni napon tartják meg a misloách mánot mic­váját.) Ha az illető, akinek küldtük, nem tartózkodik otthon, és csak a purim kimenetele (az est beállta) után kapná meg a csomagot, azzal nem teljesítettük a parancsolatot. Aki úton van, az ott adjon ajándékokat, ahol éppen tartózkodik. Az ajándékot szokás viszonozni is.

A küldő saját maga is átadhatja az ajándékot, de gyakran egy harmadik személyt is bevonnak a küldésbe. A leggyakoribb talán, hogy a család kisebb gyermekeit bízzák meg a csomagok kiszállításával, akik az ajándék továbbítása fejében édes jutalomban is részesülnek. Bár a háláchá csupán egy személynek való ajándékozást ír elő, bölcseink szerint dicséretre méltó, aki több ajándékot oszt ki. Ezzel együtt azt is kiemelik, hogy a különleges ajándékok helyett érdemesebb a pénzt a szegényeknek juttatott adományokra szánni. Gyászolóknak (akik egy közvetlen családtagjuk halála utáni gyászévben vannak) nem szokás ajándékcsomagot küldeni, ők azonban kötelesek legalább egy személynek adni. Ha valaki annyira szegény, hogy nem engedheti meg magának, hogy misloách mánot csomagot ajándékozzon vagy kórházban van, ahol nincs semmiféle lehetősége ajándékok küldésére, elegendő, ha egy másik zsidó emberrel elcserél két ételféleséget.

 

Mi rejtőzik a csomagban?

A sláchmónesz csomagok leggyakrabban a következő élelmiszertípusokból állnak össze:

 

szőlőtartalmú ital (bor, szőlőlé, pezsgő)

egyéb ital (gyümölcslé, sör)

péksütemény (pl. hámántáska, kindli, zsömle)

édesség vagy rágcsálnivaló

  (chips, keksz, cukorka, csokoládé, nápolyi)

friss vagy szárított gyümölcsök

túró, sajtféleség vagy más, kenyérre kenhető élelmiszer, pl. tchina (szezámmag krém) vagy tonhal

komolyabb élelmiszerek: húsféleségek, kuglik

 

A csomagokban található élelmiszer mennyisége nem meghatározott, de természetesen nagyon oda kell figyelni a kóserságra. Vannak olyan vélemények, melyek szerint olyan ételféleségeknek kell a sláchmóneszbe kerülniük, melyeket a nap későbbi szakaszában elfogyasztott szeudán, azaz lakomán is felszolgálhatnak, így biztosítva, hogy senki nem marad lakoma nélkül.

 

Miért küldjük?

Azért, nehogy a nélkülözők kellemetlenül érezzék magukat, hogy másoktól kapják meg a purimi étkezés hozzávalóit, gazdagok és szegények – lehetőségeikhez mérten – egyaránt küldenek és kapnak is ajándékokat. Más magyarázók szerit azonban a misloách mánot célja nem a lakoma gazdagítása, hanem a zsidók közti egység és barátság erősítése. Ez a megközelítés azt veszi alapul, hogy a gonosz Hámán azzal vádolta meg a zsidókat, hogy „szétszórt, megosztott nemzet”, így az egymásnak küldött ajándékok az egységet, összetartást, testvériséget fejezik ki. Mivel egy baráti beszélgetés közben jólesik az embereknek eszegetni ezt-azt, helyénvaló édességgel vagy aprósüteménnyel, mártogatósokkal, vagy éppen sörrel teljesíteni a micvát. Ugyanezen okból vannak, akik rövid Tóramagyarázatot is csatolnak az ajándékaikhoz, hiszen mi más hozhatná jobban össze a zsidókat, mint mindennek az alapja, a Tóra?

A sláchmónesz az elmúlt évtizedekben számos zsidó szervezet és intézmény számára szolgált az adománygyűjtés eszközeként. Egy-egy zsinagógában, ifjúsági szervezetben, vagy kerületben, kistelepülésen, az egész közösségre kiterjedő sláchmónesz-küldést szerveznek: minden egyes tag egyencsomagot kap, benne egy kis ajándékkártyával, melyen felsorolják mindazokat, akik hozzájárultak az adott személy ajándékához. A tagok mindegyike elküldi a szervezőknek azokat a neveket, akiknek küldeni szeretne, és minden egyes név után meghatározott összeget fizetnek a szervezetnek. Az egyencsomagok összeállítása után fennmaradó összeget pedig az adott szervezet, egyesület stb. adományalapja kapja meg.

 

„Aztán elkezdődött a kindli- és tortaküldés, a cselédek vitték el mindenkinek a tálakat, amíg vissza nem kaptuk a sajátunkat. Csak viccelek, de egyszer valóban visszakaptuk a sajátunkat az unokatestvéreméktől. Megérkezett a cseléd, és azt mondta: a nagyságos asszonyék küldték. Kinyitottuk, és láttuk, hogy a miénk, de addigra már vagy öt házat megjárt, mire visszaért hozzánk.” (Purim a Karácsony Sándor utcában – Spindler Éva visszaemlékezése)

Purim ünnepén négy micvát kell teljesítenünk – héberül ezek mindegyike a „mem” betűvel kezdődik: megilá (Eszter könyve, vagyis a megilát Eszter meghallgatása), miste (lakoma), misloách mánot (ételajándékok küldése) és mátánot leevjonim (a szegényeknek adott adomány – ez lehet étel vagy pénz is).

 

Hámántáska

Párve

A purimi ételek közül a legismertebb talán a hámántáska, mely sok család sláchmóneszének elmaradhatatlan részét képezi. A hámántáska háromszög alakúra hajtogatott, hagyományosan mákkal vagy lekvárral töltött tészta. Ezt a süteményt leggyakrabban a német nyelvterületen élő zsidók leleményének tartják, akik a helyi, mohntasch-nak, vagyis mákos táskának nevezett édesség nevében fedezték fel az askenázi kiejtéssel Homonnak mondott, gonosz főminiszter nevét. Héberül oznéj Hámánnak, vagyis Hámán fülének nevezik, de vannak, akik azt mondják, hogy Hámán kalapja volt ilyen háromszögletű. A töltelék hagyományosan mák vagy sűrű lekvár, de a lehetőségeknek csak a képzelet szabhat határt.

 

4 tojás; 1 pohár barnacukor; ½ pohár olaj; 1 narancs leve; 5 pohár liszt; 1 csomag vaníliás cukor; 1 csomag sütőpor

A tojásokat alaposan elkeverjük a cukorral. Hozzáadjuk sorban a többi hozzávalót, és homogén tésztává gyúrjuk (ha teljes kiőrlésű lisztet használunk, előfordulhat, hogy néhány kanálnyi vizet is kell a tésztához adni, hogy összeálljon). A tésztát négy darabra osztjuk, egyenként kinyújtjuk, és egy szélesebb szájú pohárral köröket szaggatunk belőle. A körök közepére egy-egy fél teáskanálnyi tölteléket teszünk, majd a tésztakörök szélét háromszög alakban felhajtogatjuk. Bezárhatjuk a tésztát, de nyitva is hagyhatjuk a tetejét, hogy kikandikáljon a töltelék. 180 fokos sütőben, nagyjából 15-18 perc alatt készre sütjük.

 

A töltelékhez: Sűrű szilvalekvár, baracklekvár, datolyakrém, halva

Mák- vagy diótöltelék: 20 dkg darált mákot vagy diót és 10 dkg cukrot lábosba töltünk, apránként vizet adunk hozzá (annyit, hogy épen keverhető legyen). Kis lángon, kevergetve, 10 perc alatt összefőzzük. Reszelt citromhéjjal és vaníliás cukorral is ízesíthetjük.

Megjelent: Egység Magazin 28. évfolyam 103. szám – 2018. február 13.

 

Megszakítás