Az anipoli reb Zusa minden esztendőben kétszer elzarándokolt az ő szeretett mesteréhez, a „nagy mágidhoz”, a mezericsi Dov-Ber rabbihoz. Zarándoklatai alkalmával legalább néhány hetet töltött rebbéje mellett, hogy útmutatást nyerjen a továbbiakhoz.
Egyszer egy rendkívül barátságtalan, zimankós reggelen érkezett a mezericsi rabbihoz, de még alig zárta be az ajtót, amikor a rebbe azt mondta neki:
„Fiam, még ma utazz vissza!”
Reb Zusa megdöbbent a felszólítástól, s félszegen ezt kérte:
„Mesterem, azért tettem meg ezt a hosszú, veszedelmes utat, hogy legalább egy hónapot lehessek közeledben. Ha most mégis elküldesz, kérlek útravalóul add nekem szent szolgálatodnak erejét, melyet egy hónap alatt szívhattam volna itt magamban.”
A mezericsi mágid komolyan ránézett, majd azt mondta tanítványának:
„Figyeld meg s tanulj a kicsiny gyermekektől, mert tőlük elsajátíthatod a szent szolgálat alapjait. Ha azok szerint fogsz élni, akkor eléred az istenszeretet és istenfélelem legmagasabb fokát.”
Az anipoli reb Zusa hazatért, s idejét a tóratanulás és a gyermekek között osztotta meg. Évek múlván pedig azt mondta:
„Elsajátítottam a gyermekek legjobb tulajdonságait: vígnak és vidámnak lenni, állandóan elfoglalni magam és minden szükségletért hangosan sírni a mennyei Atyához!”
| „A melave-malko csemegéiből…”, Orthodox Zsidó Ujság, 1939. 1. évf. 6. szám, 14. oldala alapján. |