1967. ijár 28-án, a hatnapos háborúban az izraeli csapatok elfoglalták és egyesítették az addig kettéosztott fővárost, Jeruzsálemet, amely ezáltal, közel kétezer év után, ismét zsidó fennhatóság alá került. A napot a következő évben emléknappá tették, hivatalos állami ünneppé azonban csak 31 évvel később, 1998-ban vált.
A vallásos-cionista közösségben a jom Jerusálájim, vagyis Jeruzsálem-nap mára saját hagyományokkal rendelkező vallási ünnepnappá emelkedett. Az imába a város újjáéledését előre vetítő prófétai idézeteket szőnek és a reggeli ma során elmondják a csodákért hálát adó Hálél zsoltárfüzért. Ezen a napon a gyerekek kék-fehérben mennek iskolába és számtalan program várja az érdeklődőket a városban és más településeken is, hogy megünnepeljék a zsidó nép örök fővárosát.
A Tóra negyedik könyvéhez kapcsolódó Bámidbár rábá című midrásgyűjtemény szerint Jeruzsálemnek hetven neve van. A magyarázók soha nem állítottak össze teljes listát, későbbi tóratudósok pedig hetvennél több névből álló sort is összeszedtek. Az ott lakókról Jevusznak nevezett várost Dávid király foglalta el és tette fővárosává. Innen ered a Dávid városa elnevezés. A város központjában a Templom-hegy áll, melyet Cionnak és Morijának is neveznek, és e neveket a városra is kiterjesztették. Egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a kérdéssel, jelen cikkünkben nem soroljuk fel a régi-új főváros összes nevét.
A név mellett a modern várost a városcímer és a zászló is meghatározza. Jeruzsálem címerének főalakja egy álló oroszlán, Júda oroszlánja. A bibliai Jáákov áldásában szerepel fia, Jehuda számára a „gur árje Jehuda” – Jehuda oroszlánkölyök kifejezés. Ez a magyarázók szerint arra utal, hogy ez lesz az a törzs a 12 zsidó törzs közül, amelyik végül mindegyiken uralkodni fog. Ez így is történt. Jehuda királyságának fővárosa pedig nem más volt, mint Jeruzsálem, így válik érthetővé a teljes szimbolizmus. Az oroszlán a zsidó tárgyak egyik leggyakrabban alkalmazott dísze, pontosabb, vagy elnagyoltabb formában számos kegytárgyon megtalálható. Párochetek, vagyis tóraszekrény-takarók igen kedvelt dísze.
Az oroszlán háta mögött – vagy mondhatjuk azt is, hogy az oroszlán által védve – a Siratófal (héberül a Kotel) jellegzetes, egyenetlen méretű kövei láthatók, további kapoccsal kötve a várost a zsidó néphez, annak hagyományaihoz és történelméhez. A címerpajzsot két oldalról befogó olajágak természetesen a békét, illetve a békére való vágyat jelképezik, ahogy az az izraeli címeren is megfigyelhető. Ezt jelenti egyébként egy magyarázat szerint a város neve is: Jeruzsálem – ir sálem, a béke városa. A héber Jerusálájim szó is megjelenik a címeren, egyértelművé téve, hogy mely városról van szó.
A címer megalkotását célzó pályázatot nem sokkal az 1948-as államalapítás után írta ki a város polgármestere, Gerson Ágron. A győztes dizájn – melyet a mai napig ismerünk és használunk – Élijáhu Koren és csapata munkája. Ugyan 1943-ban, még a modern állam létrejötte előtt megalkottak egy címert, ám a brit hatóságok nem engedélyezték annak használatát.
A város zászlaja a címert és a kék-fehér izraeli zászlót kombinálja. A tálesz, imalepel csíkjaira emlékeztető két égszínkék sáv között látható a fent leírt városcímer. A címer sárgája és aranya a részletes magyarázatok szerint a Szentély aranyból és ezüstből készült edényeire emlékeztet.
A címer és a zászló egyaránt kifejezi azt a kontinuitást, melyet a városlakók is megélnek nap mint nap. Történelem és kortárs, a múlt és a jelen, az ősi főváros és napjaink fővárosa folyamatos kapcsolatban vannak egymással, utánozhatatlan hangulatot kölcsönözve a világ legkülönlegesebb városának.
Boldog ünneplést!
zsido.com