Milyen nyelven beszéltek Erzsébetvárosban?

Könyvbemutató a VII. kerületi zsidó negyedről

December közepén először került a boltokba az a kiadvány, amely egyszer már öt évvel ezelőtt nagy sikerrel megjelent. Igaz, a VII. kerületi önkormányzat és az Óvás! Egyesület közös várostörténeti könyvéhez akkor még csak kevesebben juthattak hozzá. Az Ami látható, és ami láthatatlan – Erzsébetváros zsidó öröksége című könyv most kerül csak piaci forgalomba – a zsido.com a bemutatón járt. 

 

A könyvbemutató

Különleges könyvről lehet szó – ezt szögezzük le már az elején. Olyan városvezetőt én még nem láttam, aki csöndben és visszahúzódóan ül 30 percet a könyvet laudáló professzor asszony és a rendezvénynek otthont adó Zsidó Történeti Tár házigazdája között, mindezt úgy a rivaldafényben, hogy előtte még be sem mutatják… Ráadásul a rövidnek éppenséggel nem nevezhető bemutatót követően maga is szívélyesen falatozott trécselés közben az ízes flódniból a meghívott vendégek társaságában.

A könyvet felelős kiadóként jegyző Vattamány Zsolt méltatásában már nem volt visszafogott:„Az önkormányzat általában azért támogat várostörténeti kutatásokat, mert szeretnénk a kerület szellemiségét és identitását megőrizni. Ehhez eddig számos remek munkát tudtunk segíteni, de megvallom, szívemnek eddig ez a legkedvesebb alkotás. Történészként mondhatom, hogy a csapat összes tagjának munkájából érződik a szeretetteljes, precíz gondosság. Köszönjük ezt nekik”. A polgármester felelevenítve, hogy öt évvel ezelőtt még nem tudhatták, hogy mennyien lesznek kíváncsiak a kiadványra, de a gyorsan elkapkodott repi-példányok után egyértelműen fogalmazódott meg az igény az újranyomtatásra.

 

Mi változott az új kiadásban?

Perczel Anna, a kötet egyik szerzője és az Óvás! Egyesület képviselője a bemutató előtt a zsido.com munkatársának arról beszélt, hogy a most 1500 példányban megjelenő könyvet még pontosabbra sikerült szerkeszteniük. „Kijavítottuk a hi­báin­kat, ugyanakkor frissítettük is­mereteinket, sőt újabb részek is ke­rültek a gyűjteménybe a kiegészített fejezetekben.” A szerző felidézte a 2013-as első részt megelőző meglepettségét. „Egyesületünk soro­za­tos tüntetéseivel, a kerületben han­gos sajtóvisszhanggal kísért örök­ségvédelmi akcióinkkal sokáig nem voltunk különösebben baráti viszonyban a VII. kerület vezetésével. Nagyon érdekesnek találtuk azt a felkérést, ami ennek a kiadványnak az elkészítése kapcsán érkezett tőlük. Jó volt felismernünk, hogy közös a cél – az értékek fenntartása és bemutatása” – mondta Perczel Anna.

 

Erzsébetváros és a zsidók

A több mint 200 oldalas, fotókkal illusztrált tematikus fejezetekben az erzsébetvárosi zsidóság történetét, vallási, oktatási, szociális, kulturális, kereskedői és iparos életét mutatják be. „Feltett szándék volt érzékeltetni a zsidóság szerepét, hozzájárulását a városrész nagyvárossá, majd világvárossá válásához, bemutatni fotókkal is, amit létrehozott, mindazt, ami ebből látható, felhívva a figyelmet arra is, ami már nem látható” – fogalmazott a könyvet bemutató Szívós Erika, az ELTE BTK tanszékvezető egyetemi docense, aki szerint ez a könyv a budapesti zsidóság archiválásának egyik meghatározó példájává válhat. Komoróczy Géza Zsidó Budapest, és Perczel Anna, Védtelen örökség című munkájuk után ez a kötet méltón szerepelhet a kánonban. A professzor asszony mint a jövő történészeit is képző pedagógus megjegyezte: „Örömteli olyan szakmai munkával találkozni, amely nemcsak hiteles, alapos, de szórakoztatóan olvasmányos is. Mint tudjuk, ez sajnos nem mindig van így. Kétségtelen, hogy a diákjaimnak melyik típusú könyvet javaslom majd”.

Szivós Erika hozzátette: hangsúlyosnak érzi azt a szándékot, amellyel a szerzők fontosnak tartották kiemelni az emlékezés jelentőségét, bemutatni a vészkorszakot felidéző, az áldozatok és védőik előtt tisztelgő emlékhelyeket, emellett természetesen kiemelten a zsinagógák és a zsidó önreprezentáció kivételes, a város arculatában jelentős szerepet játszó épületeit. Mint a laudációban rámutatott, ez a kiadvány számos olyan tartalmi és formai elemmel bír, amely a téma iránt csak most kíváncsiságot mutatók számára is remek bemutatkozó kapocs lehet majd.

 

Az alkotókról

Az ELTE docense részletesen és tisztelettel egyenként méltatta a kötet alkotóinak munkásságát. A teljesség igénye nélkül a szakág doyenje, Komoróczy Géza bevezető tanulmányát ragyogó megalapozottságnak, jó alapnak nevezte, Szegő Dóra munkájáról mint hiteles képzeletbeli imaházak túravezetéséről szólt, Toronyi Zsuzsannánál azt a kedves bennfentességet emelte ki, amelyben ott a kísérlet arra, hogy elemezze, miként lehet a laikus tömegek felé még nyitottabbá tenni ezt a témát. Erre ad látványos és ingerlékeny adalékot még Götz Eszter moziváros tematikájú dolgozata, valamint a jelenlevők nagy kedvence, Konrád Miklós fejezete, amelyben a történész-kutató a mai „buli-negyed” archaikus változatáról számol be. Alighanem mi sem tévedünk nagyot azzal, ha kijelentjük – az orfeumok és egyéb mulatók, hírhedtebb lebujok békebeli históriája a kötet legnépszerűbb fejezete lehet.

„A mindig dinamikus Király utca és környékének lüktetése, sokszínűsége elevensége adta Pest e különleges kerületének vonzerejét. Ahogy most is sokan sokféle nyelvet beszélnek arrafelé, így volt ez a polgárosodás korában is. Jiddis, német, magyar, szerb, görög, szlovák, román… Az ember csak kapkodhatta a fejét, ha mindenképpen akarta tudni, mit is beszélnek körülötte. Adott ez a kevertség mindenféle misztikumot is… Külváros volt ez, hiszen a városfal túlsó oldalán volt, naná, hogy voltak ott legendás kuplerájok is” – mondta a zsido.com-nak Komoróczy Géza professzor. Szerinte ez a könyv sokat nem fog változtatni a mai magyar társadalom szellemiségén, így a nemrégiben megjelent nemzetközi tanulmány – amely többek között a magyarok zsidósággal kapcsolatos minimális ismeretét emelte ki – a közeljövőben sem fog más végeredményt hozni. Ezzel együtt az érdeklődő közönségnek igen is tartogathat meglepetéseket ez a kötet – hangsúlyozta a professzor.

 

Napjaink Erzsébetvárosa

A kötet szerkesztői az utolsó fejezetekben a régi pesti zsidó negyedben zajló óriási társadalmi és kulturális változásokat igyekezték érzékeltetni, elgondolkozva a folyamatok irányán, távlati lehetőségein. Mégis milyen lehetőséget és kihívást kínál a kerület a városrész vezetője szerint? -tettem fel a kérdést – két flódni között – Vattamány polgármesternek. „Vannak terveink arra vonatkozóan, hogy továbbra is szerethető és unikális identitást tudjunk fenntartani a kerület lakóinak és látogatóinak részére. Például a Klauzál térre van egy rendezési elképzelésünk, amely az autósoknak átmenetileg nem biztos hogy tetszeni fog, de növeli majd a terület értékét. Egyértelmű, hogy a turizmus jellegének dinamikus változásai jelentik számunkra most a legnagyobb kihívást” – tette hozzá Vattamány Zsolt, aki szerint 5-15 éven belül olyan radikális arculatváltás – a múló divatú romkocsmák helyén luxus szállodák elit közönsége – lesz majd a kerületben, amely ismét csak bizonyítani fogja Budapest legváltozékonyabb részének legitimitását.

A decemberben megjelent Ami látható, és ami láthatatlan – Erzsébetváros zsidó öröksége című könyv színes fotóit Fejér Martin és Jávor István, az ÓVÁS! tagjai és Lábass Endre készítették. A kötet szerkesztője Török Gyöngyvér, tervezője Romvári János. A zsinagógákról, az oktatásról és az egyleti életről szóló fejezeteket Bányai Viktória lektorálta.