Kevesen tudják, hogy Oberlander Báruch rabbi előtt fiatalkorában nem csupán egyetlen életút állt nyitva.
Oberlander Báruch édesapja, aki vállalkozóként dolgozott, két lehetséges életutat képzelt el fia számára: a rabbiságot vagy az üzleti pályát.
Bár utólag nehéz lenne megmondani, melyik volt az első számú terv, a családi neveltetésből egyértelműen érződött, hogy az édesapa mindkét lehetőségre igyekezett felkészíteni fiát. Rendszeresen bevonta üzleti ügyeibe, megmutatta a vállalkozás működésének kulisszatitkait, és már fiatalon gyakorlati tapasztalatokat adott át neki.
Végül – ahogy a rabbi fogalmazott, „hála Istennek” – rabbi lett, aminek édesapja nagyon örült. Élete utolsó éveiben szinte minden nap beszéltek telefonon. Az apa rendszeresen érdeklődött a felmerülő háláchikus kérdések és az azokra adott válaszok iránt, figyelemmel kísérve fia rabbinikus munkáját.
„Látszott rajta, hogy közel akar lenni ehhez a világhoz”
– idézte fel Oberlander Báruch rabbi. Édesapja nemcsak büszke volt fia hivatására, hanem szeretett volna minél többet megérteni abból a szellemi és vallási munkából is, amely mindennapjait meghatározta. A rendszeres beszélgetések így nemcsak apa és fia kapcsolatát erősítették, hanem lehetőséget teremtettek arra is, hogy az édesapa részese legyen annak a világnak, amelyhez fia egész életét kötötte.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.