Miért siker ma egy holokausztregény?

Több ezer példányban kelt el a tavalyi év egyik szenzációjaként Auschwitz tetoválójáról szóló könyv. Most pedig máris a második kiadását szervezik annak közelmúltban megjelent regénynek, amely egy osztrák apa és fia pokoljárását mutatja be. Mitől releváns, érdekes és sikeres egy holokausztregény ma? Moldova Júliával, A fiú, aki követte az apját Auschwitzba című könyv fordítójával beszélgettünk.

 

Nem tudtam kikapcsolni, csak ha futottam. A negyedik körnél már nem a barakkok képe lebegett a szemem előtt – meséli Moldova Júlia műfordító, aki, miután végzett a pár hete megjelent A fiú, aki követte az apját Auschwitzba című könyv fordításával, akkor is érezte, hogy a Bécsből induló történet hősei továbbra is vele maradtak. Fogta magát, és felkereste azt a házat, ahol a szereplők éltek a császárvárosban. Ennyivel tartoztam nekik és magamnak is. A történetet ezzel le is tudtam zárni – fogalmazott a fordító, aki a tavalyi nagy sikerű holokausztregénynek is a tolmácsolója volt. Az auschwitzi tetováló és a mostani könyv sikere kapcsán beszélgettünk vele. Persze mindenhez kell egy kis szerencse és jó érzék is.

Moldova Júlia a hosszú, több hó­napos munkafolyamat során több­ször is tanácskozott kollégáival, akik hasonló holokauszt-történet­tel foglalkoztak, csak éppen más nyelv­ből fordítottak. „Lágerszókincsen” tanakodtak, hiszen a legtöbb idegen nyelvű irodalomban a német szakszavakat lefordították spanyol, angol vagy más nyelvekre. A magyarban azonban sokkal nagyobb értelmet látták annak, hogy „visszafordítsák” németre, ahogy a magyar közönség először találkozhatott ezekkel a túlélők beszámolóiban.

A nyelvi-szakmai egyeztetés mellett azért is jólesett erről beszélni, mert egy sötét, téli munkanapon a lágerek részleteit nem mindig volt könnyű feldolgozni.

Mindez azt is mutatja, hogy tapasztalt és profi szövegformáló számára is megindítóan hatott az a két kiadvány, amely most elsősorban adja a téma relevanciáját: miért is érdekli ma az embereket egy-egy ilyen történet?

Nagyon-nagyon alapos és korrekt munka, bár ne lenne igaz minden sora! Dermesztően fordulatos és tele van meglepetésekkel a könyv – mondta a napokban második kiadását megélt A fiú, aki követte az apját Auschwitzba című könyvről Moldova. Szerinte a könyv tele van olyan különlegességgel, amelyekről eleddig keveset vagy egyáltalán nem olvashattak a téma iránt érdeklődő olvasók. Ilyen például az, hogy milyen volt az Anschluss egy bécsi zsidó szemszögéből. Mi történt előtte, aznap, másnap, utána? Mi lett azokkal, akiket nagyon gyorsan elvittek, a fiatalabb férfiakkal, akikre szinte azonnal tábor várt? Mennyit számított, ha valaki kitüntetésekkel teleaggatott, első világháborús veterán volt? Hogy ment és hogy volt lehetetlen a kivándorlás?

Jeremy Dronfield regénye olyan történet, mely betekintést enged abba az embertelen, lélekölő harcba, melyet egy apa gyermekével együtt folytatott az életben maradásért. Gustav és Fritz közel hat évet töltöttek koncentrációs táborokban. 1939-ben az ötvenéves Gustav Kleinmannt először kamasz fiával, Fritz-cel együtt Bécsből Buchenwaldba deportálták. Itt minden nap láthatták a hajnali sorakozón azt a hatalmas tölgyfát, amelyet a nácik azért nem vágtak ki, mert valaki azt állította, hogy 100 évvel korábban Goethe a fa lábánál verseket írt…

Később Gustavot áthelyezték Auschwitzba, ami egyenlő volt a halálos ítélettel. A fia nem fogadta el, hogy édesapja nélküle induljon a haláltáborba, önként jelentkezett a transzferbe annak ellenére, hogy maradhatott volna a munkatáborban, ahol sokkal jobbak voltak a túlélési esélyek, különösen az életerős, fiatal férfiak számára. Fritz tudta, hogy halál vár rá is, de az életénél is többet számított, hogy együtt maradjon a papával. Az ép ésszel felfoghatatlan kínzások közepette egyetlen dolog tartotta őket életben, az egymás iránti szeretetük.

A történetről közel 40 éve jelent meg az első nyilvános beszámoló, egy kis kötet, amely az apa naplóját és Fritz beszámolóját tartalmazta. Pár éve ez keltette fel a brit történész, Jeremy Dronfield figyelmét, aki remek érzékkel írt bestsellert a különös történetből. Érdekes párhuzam, hogy a tavalyi világszenzáció, az idehaza már 15-20 ezres példányszámokat produkáló Az auschwitzi tetováló amatőr visszaemlékezésen alapuló keletkezéstörténete is hasonlatos a bécsi regényhez. Ez felveti a kérdést: vajon tartogat-e a téma újabb és eddig nem ismert tartalmú sikerregényeknek esélyt?

Moldova Júlia ebben már nem annyira biztos, mint abban, hogy Auschwitzról Magyarországon mindenkinek olvasnia kell, függetlenül attól, hogy családja érintett-e a tragédiában vagy sem. Ez magyar ügy. A magyar zsidók deportálása és a kísérlet az ő totális megsemmisítésükre mindenkinek fontos. Ráadásul mindkét könyv, amit fordítottam, szívszorítóan, körömrágósan izgalmas olvasmány is – hangsúlyozta a fordító.

A hiteles, igaz történeteknek hatalmas erejük és súlyuk van. Olyan embertelen, kegyetlen eseményekre világítanak rá, melyeket a későbbi nemzedék talán már elképzelni sem tud. Pedig tudniuk kell, mire képes az ember – erre pedig a kiadó is emlékeztetett.

 

 

Álomgyár kiadó: bulvársikerek  és személyes elkötelezettség mentén Az Álomgyár könyvkiadót az akkor húszas éveit taposó Nagypál Viktor és Gönczi Péter, az EMIH két, fiatal, oszlopos tagja 2012-ben alapította nagyon kevés könyves tapasztalattal, de annál nagyobb lelkesedéssel. Minimális tőkével vágtak bele a könyves szakmába úgy, hogy mellette mind a ketten máshol dolgoztak teljes állásban. Egy kávézó egyik asztalánál egy laptoppal indították el a vállalkozásukat, mára pedig az egyik legdinamikusabban fejlődő kiadó lett 25 alkalmazottal és 2019-ben már több mint 100 új könyv kiadásával. A romantikus regények mellett az utóbbi időben nagy hangsúlyt kaptak a thrillerek és a gyermekkönyvek is. Ezeken túl minden évben kiadnak olyan szerzeményeket is, amelyek komolyabb témákat érintenek, például Alan Gratz Menekültek című könyve vagy éppen Jeremy Dronfield A fiú, aki követte az apját Auschwitzba című megindító regénye, melyet személyes indíttatásból választottak. A könyvkiadás mellett 2017-ben megnyitották első boltjukat Budapesten, melyet a debreceni és a szegedi követett.

 

Wallenstein róbert írása