És számláljatok magatoknak az ünnep másnapjától, ama naptól, midőn hozzátok a lengetés ómerjét, hét teljes hét legyen. (M.III. 23:15)
Peszách második estéjétől kezdődően hét héten át számoljuk minden este az ómert. Egy rövid áldás után kimondjuk az aznapi számot, majd még egy rövid imaszöveget mondunk. Ennek az áldásnak és a számnak mindig este kell elhangoznia. Ha este elfelejtettük, másnap elmondhatjuk, áldás nélkül a számot, ha azonban a következő este is megfeledkezünk az áldásmondásról, onnantól fogva csak számolunk, áldás nélkül.
Az ómer maga egyébként árpaáldozat volt, melyet a jeruzsálemi Szentélyben hoztak peszách ünnepének második napján, és az adott év új terméséből tartalmazott egy ómernyi mennyiséget. Az árpát a megelőző este aratták le ehhez az áldozathoz, és csak azután volt megengedett enni az új termésből, miután az ómert bemutatták. Feltehetjük azonban a kérdést, hogy ha az árpát ugyan éjszaka vágták, de az áldozatra csak nappal került sor, miért mégis este számolunk?
Ehhez érdemes még egyszer megfigyelni a Tórából származó, nyitó idézetet, mely a hét héten át tartó ómerszámlálás micvájának alapja. A szöveg szerint a számolásnak teljesnek kell lennie. A zsidó törvények szerint a napok este kezdődnek: a teremtéstörténetben olvassuk, hogy „és lett este, és lett reggel” – vagyis előbb volt az este, és azt követte a nappal. Így a számolás csak akkor lehet teljes, ha este kezdődik, így fog át egy egész napot. Este kezdjük, akkor számolunk először, és így folytatjuk ezt egészen sávuotig. Sávuot, a tóraadás ünnepe az ötvenedik nap – akkor már nem számolunk, ám az imádkozás megkezdésével meg kell várnunk a teljes sötétséget, amikor ténylegesen elkezdődik az ünnep, hogy valóban teljes legyen a hét hét, melyek számlálását peszách másnapján kezdtük el.
Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, MenachemNedel Schneersohn rabbi emellett mélyebb magyarázatot is adott arra, hogy miért este számolunk. Kabalisztikus értelmezés szerint az ómerszámlálás 49 napján egy-egy tulajdonságunkat tökéletesítjük (ezt napról napra megosztjuk olvasóinkkal). A kivonulás előestéjén a zsidó nép már átlépte a tisztátalanság 49. kapuját, és ha az utolsót is átlépte volna, teljességgel megsemmisült volna, mondják a bölcsek. Így a népnek 49 napra volt szüksége a kivonulástól a tóraadásig ahhoz, hogy minden egyes „kapu” tisztátalanságát helyrehozzák. Más szavakkal, mondta a Rebbe, az ómerszámlálás nem más, mint egy 49 napos folyamat, melynek során helyrehozzuk, kijavítjuk a világban uralkodó sötétséget. Így aztán helyénvaló, hogy este, sötétben kerüljön sor a számolásra. Magát az ómer áldozatot azonban nap közben mutatták be, ami viszont azt az isteni fényt szimbolizálja, mely az ómerszámlálás micvája által a világra árad.
zsido.com
Forrás: chabad.org